Egy nyeregben [Befejezett]

22. rész -Híresek vagyunk

Aznap este mindenki erről beszélt. Megjelentek a lapokban, a tévében az interneten, mindenhol. Már az összes lovas és civil ember is ismert minket. Koát "Kincsem utódja"-ként jellemezték egy-két műsorban. A büszkeségem határtalan volt. Le akartam menni egyet lovagolni, de a tévések azonnal lerohantak. Egy darabig ott vetődtem köztük, míg a vezérigazgató ki nem jött. Szó szerint megmentett a tömegtől, akik a nevemet üvöltötték. Egy fedeles pályára mentünk, ahova a ló is befért.

-Óha! Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen.-néztem az ablakon át a nagy tömegre.

-Hát maga még sosem volt híres?-erre csak megráztam a fejem.-Az apját sokan ismerték. Az egylet, a versenyek.-szívott a cigijébe.- Nagyon elit ember volt a mi köreinkben.

-Ön ismerte apámat?-ültem a földre, ahogy ő is.

-Persze. Ő volt a tanárom. Annyi mindent tanított róluk.-intett Koa felé- Ha ő nem lenne, most én sem állnék itt. Mond csak, ha tegezhetlek ugyebár-ekkor bólogattam-, hogy van édesapád? Olyan rég láttam.

-Apám közel két hónapja meghalt. Lelőtték.-a férfiben meghült a vér. Sápadt arccal gyújtott egy cigire.

-Igazán sajnálom! Jó ember volt.-majd mosolygósra váltott.- Bár, be kell vallanom a lovai nem voltak a legverseny képesek, de ez a kanca! Világhírű lesz!

-Tudom.-mosolyogtam.

Egy ideig néztünk a fotózó és az üveget verő emberekre, majd felmentem a szobámba. A férfi is úgy tett, aki később egy bulira imitált. Mikor felmentem, a híradó Koaval volt tele...

"A csoda kanca nyomába lépő 5 éves csikó 1 perc 39 másodperc alatt nyerte meg első és egyben legsikeresebb futamát Bécsben."

"Új csoda fedeződött fel Bécsben. Az 5 éves Koa nyerte meg az idei bécsi derbit, mit eszméletlen eredményekkel vitt véghez."

"A legfrissebb hírek szerint egy 5 éves csikó az új favorit. Az idei bécsi derbi nyertese Koa!"

"Az egész világ meg fogja ismerni ennek az 5 éves csikónak a nevét..."

Minden csatornán ugyan az a mondat hangzott el. Az ÉN lovamról. Igaz azt az egyet sérelmezem, hogy Sofi és Steve még csak fel sem hívott, hogy megkérdezze, hogyan sikerült. Na mindegy, lehet elfelejtették.
Miután megetettem Koat, kicsit megkésve elkezdtem készülni a ma esti bulira. Feldobtam egy laza sminket, felvettem egy laza bulizós ruhát és már készen is álltam az ünneplésre. Mary is jött velem, de Flint a szobában maradt, hogy befejezze a  papírmunkát.
Mikor már az ajtó előtt álltunk, Mary megállt és felém fordult.

-Várj! Most be kell kössem a szemed!

-Óh Mary hagyd már!

-Nem! Na gyerünk hagy takarjam el a szemed.-a művelet után a kendő elé tettem a kezem és úgy mentem.

-Oké, oké, kicsit balra, jó, jó, itt is vagyunk!-navigált.

-Most már levehetem?-nevettem.

-Nem, még nem.-ekkor kinyitotta az ajtót.-Na most!

A kendőt levette a szemem elől. Mindenki ott állt előttem. Sofi, Steve, Jack, Max... Ó ez a tajparaszt is ide keveredett?
Mindenki jól érezte magát, volt pia dögivel. Mikor egy kicsit untam a bulit, oda ültem Sofi mellé beszélgetni. Csak ott ült, egy pohár narancslével a kezében.

-Na mi a helyzet? Óh hát ez a szmötyi meg mi? Gyere koccincs velem!-vettem ki a kezéből az italát.

-Nem lehet.-ekkor megsimogatta a hasát.-Nem tenne jót most ebben az állapotban.

Mindent megértettem. Egyik boldogságtól jön a másik.

-Ezt... Ezt nem mondod komolyan!-mosolyogtam, majd megöleletem.-Gratulálok!! Úr Isten, én, én ezt el sem hiszem!!! Mióta?

- Egy hete, Jack még nem tudja.

Mostmár aztán jobban örülök mint eddig. Elősször Koa, most meg a pici! El sem hiszem, mintha csak álmodnék!!