Egy nyeregben [Befejezett]

30. rész -Nem te vagy az egyetlen

A reggeli lustálkodás és evés után haza keveredtem. Louisnak dolga volt, ahogy nekem is, szóval kíváncsian vártam Maryt, ahogyan majd lereagálja az érkezésem. Mikor haza mentem síri csend volt. Egy árva lélek sem volt a házban, még a komornyik sem. Az étkezőasztalon találtam egy levelet, amiben Mary és Flint leírta, hogy el kellett menniük, valami ügy érdekében. Rájuk bíztam, de túl éhes voltam, szóval nem törődtem ezzel tovább. Főztem egy kávét, aztán nekiláttam az ebédhez. Viszonylag hamar végeztem, ezért kimentem nézni, ahogy az ifjú lovasok tanulnak. Meg kell hagyni, elég ügyesek. Idő közben Maryék felől semmi hír nem jött. Nem hívtak, nem írtak, tulajdonképpen nem tudom mi történt velük. Az aggódásom olyan irányba fajult, hogy azt inkább munkába folytottam, amiből bőven akadt. Az a rengeteg számla, ami még a befizetésre várt, több volt mint Flint kopasz haján a hajszál.
Mikor apám székébe ülök, gyakran eszembe jut, hogy milyen büszke lenne rám. Amit elért, és amit én elértem, az mindent felülmúl. Kötődött a lovamhoz, de sosem gondolta, hogy valóra váltom az álmát. Mindig azt akarta, hogy versenyezzek, de persze sosem tettem, még ha híres is lehettem volna. Minden nyáron megszöktem az órákról, amit annak érdekében tartott, hogy díjlovagló lehessen belőlünk. Aztán sosem lettünk, csak most, mikor már a sarkamra kell állnom. Két nyelvizsgával, nem igazán tudok mit kezdeni....
Mint tudjuk a papírmunkám sosem fog elfogyni, így persze most is maradt egy kevés. A nap végére már csak egy forró fürdőt, és Louist hiányoltam, de úgy tűnt, ő nem fog jönni. Már egészen sötét volt, és furcsa hangokat hallottam a ház körül. Léptek, dobogások, attól tartottam valamelyik ló szökött ki. Kimenve nem láttam semmit a korom sötéten kívűl.
Na igen, tudni kell rólam, hogy borzasztóan félek a sötétben, s ez most sem volt másképp. A félelem reszketésig hatolt, bár, az lehet a hideg miatt is volt. Nem tudtam eldönteni, hogy a fák susognak, vagy valaki, míg az a valaki hátulról nekem nem jött. Reménykedtem benne, hogy Louis az, de az illető befogta a számat, így csak tompa jajveszékelés hallatszott, pont annyira, hogy ne hallja senki. Bevezetett a házba, s ekkor vettem észre, hogy Max volt az. Komolyan erre van energiája este 10 órakkor?

-Basszus Max! Mi a francot csinálsz?-huppantam le a kanapéra. Meredten és folyamatos tekintettel nézett.

-Azt amit már régóta meg akartam mutatni.-a csuklómtól fogva lerángatott a földre.-Vedd le a fölsőd.-guggolt elém.

-Úr Isten nem! Te normális vagy? Nekem van barátom, ha nem tudnád!-húztam össze magam.

-Nem fogja megtudni, ne aggódj! Csak egy apró kitérő.

Kezeivel erőteljesen a földnek lökött és felém hajolt. Nem akartam hagyni magam, így rúgkapálni kezdtem. Jajveszékelésem hangosan hallható volt, az egész ház bele zengett.

-Halgass el!-ordított rám, mire engedtem szavainak.-Amikor tegnap megaláztál Louis előtt, elhatároztam, hogy megölöm őt, téged meg magamba bolondítalak. Szép mese igaz?-mondta, akár csak egy pszchihopata.

-Max őrültségeket beszélsz! Engedj el könyörgök! Ez nem te vagy!-mondtam, miközben hullottak a könnyeim.

-Ahj hagyjuk már! Durva leszek, és nagyon lassú. Ami pedig téged illet....-ekkor közelebb jött hozzám, de én ezt nem akartam. Mivel nem engedtem, a nyakamat kezdte kiszívni.

-Ne! Ne csináld már Max ez fáj!!-sírtam.

Az ordibálásom nem volt hiába való, hiszen Louis tűnt fel Max mögött. Valahogy mindíg jókor jön.

-Hagydd békén a barátnőmet!-ütött a fejére, úgy, hogy majdnem lefejelt.

Max nem hátrált, tovább folytatta, így önkéntesen fejeltem le. Ekkor ki tudtam csusszani a karjai közül, de az orrom vérezni kezdett. Louis valahogy mellém keveredett, nem törődve Maxal.

-Minden rendben?-simogatta a vállam.

-Azt hiszem.-néztem rá könnyes szemmel, és vérző orral.

-Sokszor elgondolkodtam, hogy valyon mi lehet az oka annak, hogy nem engem választott Amy. -húzott ki a zsebéből egy kisebb kést.- Viszont elmondtad már neki mit tettél Louis?-nézett rá, aki gondterhelt fejjel nézett maga elé.

-Azt már rég megbeszéltük!-állt fel össze ráncolt szemmel Louis.

-Tényleg? És a barátnőd is így gondolja?-pillantott

Az elő térben hulla csönd kerekedett. A levegő megfagyott, ahogy a szavak értelme is.

-Látjátok? Ezért kell véget vetnem ennek. Nem vagytok egymásnak valók.-Louis engem nézett, ezért csak az óvva intő kiáltásomra figyelt fel.

Max a zsebéből kihúzott késével közelített, gondolom le akarta szúrni. Louis hamar oda nézett, így ezt csak egy karcolással, és egy ütéssel úszta meg. A fiúk verekedésbe kezdtek, így volt annyi időm, hogy hívjam a rendőröket. Louis nem volt jó formában, ugyan akkor mikor Max ott hagyta, és felém közeledett, igyekezett utána menni. Épp akkor kerestem menekülő utat, hiszen nagyon féltem. Nem gondoltam volna, hogy az exem ilyen betegesen is tud viselkedni. A hosszú folyosón végig menve, egy hatalmas virág mőgé bújtam. Az egész egy horror filmhez hasonlított, ahol én vagyok a következő áldozat.

-Amy, ne bújkálj előlem!-csalogatott, miközben ide oda csapkodta az ajtókat.-Nem hiszem el, hogy nem éreztél irántam semmit. Aznap sem, mikor együtt táncoltunk? Nem kell félned tőlem!

A szavai ellenére sem tudtam nem félni tőle. Egyre inkább közeledett, s kifejezései egyre sértőbbek voltak.

-Louis egy rohadék! Csak a pénzedért és a testedért kellettél neki!-szívem egyre hevesebben kezdett dobogni. -Tudom, hogy engem szeretsz! Csak kérlek gyere elő!- mondta, mire elcsukló hangon sírt.

Nem hagyhattam, hogy sírjon, így elő bújtam. Lassan oda mentem, s ekkor nekem is hullott a könnyem. Lassan megfogtam a kezét és óvatosan kicsúsztattam a kést belőle. Az éles tárgy a földre hullott, minek következtében utána nézett.

-Abba akarom hagyni! Nem akarok tovább nélküled élni!-gördült le egy könnycsepp az arcán, ahogy nekem is.

-Sshh!-töröltem le az arcát.-Ez nem te vagy.

-Én voltam melletted egész életedben!-fogta meg a nyakam, amit szorítani kezdett.-Ő, kurvára nem tudta ki vagy! Ez én vagyok!

-Max!... engedj el...-fogtam kezeit, miközben majdnem megfulladtam.

-Engedje el a hölgyet!-tűnt fel 3 fegyveres rendőr.

Ennek következtében teljes erőböl a földnek lökött. Nagy levegőt vettem és köhögni kezdtem. A rendőrök felsegítettek, Maxot pedig kivitték. Az udvaron egymásra sem néztünk Louissal.  Mentőben megvizsgálták a sérüléseinket, és a hidegre tekintettel kaptunk egy egy pokrócot. Mikor Louis elindult, hogy haza megy, utána mentem.

-Louis!-érintettem meg alkarját.- Itt maradnál velem?

-Ömm...oké...-nézett a föld felé.

Miután a rendőrök kikérdeztek minket, bemehettünk a házba. Louis felment a szobámba,majd Maryék is haza értek. Kiderült, hogy téves levelet kaptak, így Maxot nagyvalószínűséggel lecsukatják, okirat hamisításért, testi sértésért, rongálásért, és csendháborításért. Megpróbáltam lefürödni, aztán indultam aludni. Ezt a napot, nehéz lesz elfelejteni, de legalább Louis itt van mellettem.