Tudsz szeretni Addams?

1. rész: Mit csináltatok?

Pugsley éppen békésen készülődött a következő órájára amikor a szekrényénél rátamadtak a suli "nagy úszó bajnokai".
Én is épp a könyveim pakolásztam a szekrényben amikor meghallottam Pugsley kiabálását.

-Aah ne, hagyjatok!-kiabálta az alig 11 éves fiú félelmében.
Idegességemben oda rontottam, hogy megvédjem őt.

-Hagyjátok őt békén-kiáltottam fel dühösen. A fiúk eközben benyomták Pugsleyt a szekrénybe amire ráis zárták az ajtót. Oda akartam lépni, hogy kinyissam hiszen Wednesday szekrénye volt így tudtam a kódját, de az egyik úszó elzárta előttem az utat neki támaszkodva a szekrényeknek.

-Nocsak kivan itt-harapott rá a szájára miközben végigmért engem alaposan. Eközben a haverjai ostoba vihorászását hallgattam a háttérben.
-Mit szeretnél fekete galambocskám?-simított egyet az arcomon miközben közelebb sétált hozzám.
-Segíteni szeretnél ennek a kis féregnek?-nevetett fel. Miközben elnevette magát hátra nézett a haverjaira, hogy most menjenek onnan engem pedig mintha megakart volna gyilkolni, neki nyomott tiszta erejéből a szekrénynek. Miközben neki szorított oda hajolt hozzám de nem az arcomhoz, inkább a nyakamhoz közeledett. Pár pillanat múlva csak annyit éreztem, hogy mintha a nyakam kezdte volna el csókolgatni közben pedig letolni akarta a pólómat a vállamról.

-Szálj le rólam te undorító görény- rúgtam meg őt ott lent(💀) amitől ő össze húzódva eltávolodott tőlem.
-Tán csak nem megakartál dugni?-kérdeztem dühösen nem törődvs azzal, hogy mit is mondok.
-Sose, ismétlem, SOSE húzz újat az Addamsekkel-állitottam őt fel, hogy az szemébe tudjak nézni majd felpofoztam őt mérgemben. Miután a kedves kis barátai elvitték onnan a jajgató fiút, oda szaladtam a szekrényhez, hogy kiszedjem onnan Pugsleyt. Szegény fiú konkrétan kiesett amint kinyitottam az ajtót.
-Miért száltak rád megint?-néztem komoran a fiúcskára, ami persze az Addams család legjobban ismert szokása-szinte nem vagyunk képesek mosolyogni.

-Mindigis rám voltak. De te jól vagy? Ahogy látom az kapitányuk eléggé a magáévá akar téged tenni mostanság.-mondta aggódva a még mindig földön fekvő Pugsley.

-Sose félts engem. Inkább nyomd el az érzelmeid. Túlságosan sok mindenen pörögsz mostanság.-mondtam ugyanúgy komoran. Pugsley erre nem szólt semmit sem. Ekkor tűnt fel a folyosón a talpig feketébe öltözött nővérünk Wednesday.

-Mitörtént?-sétált oda hozzánk higgadtan de komor arcot vágva.
Miután legugolt ő is a fiú mellé rám vetette unott de dühös tekintetét.
Eközben úgytűnt, hogy látott valamit a nyakamon ezért egy hirtelen rántással félresöpörte a vállamra a kiengedett fekete,hullámos hajam. Lehetséges, hogy miközben a fiú rám akaszkodott hagyott maga után nyomot: kiszívhatta közben aprónyira a nyakam.
-Neveket kérek-parancsolta rám és Pugsleyra nézve.

-Nem tudjuk kik lehettek azok, tényleg. Egyszer csak rám támadtak túl gyorsan történt.-ijedt meg Pugsley

-Pugsley az érzelmek meggyengítenek. Szedd már össze magad... Most!-parancsolta Wednesday a már szinte síró öcsénknek
-Na és veled? Veled kiművelte ezt?-nézett rám hirtelen Wednesday unott arcot vágva

-Ugyanaz, aki ezt csinálta a fivérünkkel.-válaszoltam nyugodtan.
Wednesday hirtelen mintha...rohamot kapott volna, hátra rántotta a fejét majd pár másodperccel később leeresztette.

-Jól vagy?-kérdezte tőle ijedten Pugsley.

-Ezt bízd csak ránk. Tuesday gyere velem, kiskorunktól cinkostársak vagyunk az ilyenekben, most sem lesz másképp.-dobott egy nagyon halvány mosolyt felállva a fiú mellől amire én már követtem is őt ugyanolyan enyhe mosoly kíséretében.

-Wednesday, Tuesday...most mit akartok csinálni?-ijedt meg Pugsley

-Amihez értünk- néztem komoran vissza a fiúra majd elindultunk mindketten otthagyva a fivérünket.

***
- Mmm halak a medencébe?-ötletelgettem Wednesday bal oldalán sétálgatva.

-Látod nem csoda, hogy te találod ki állandóan a "csínyekeinket"-nézett komoran a szemembe

Miután beszereztük a kis halacskáinkat, egy egy zacskóval mentünk az iskola benti uszodájába. Két komor lány, talpig feketében. Kicsit sem volt feltűnő egyesek számára. Miután beléptünk egyből meghallottuk a medencében edző srácok mondatait.

-Figyu, haver nézd már..ott a csajod-kiabálta valaki miközben rám mutatott. Wednesday egyből felém kapta dühös tekintetét de amint rám nézett észre vette, hogy én is dühösen bámulok előre az úszókra.

-Hé nyomik, ez privát edzés- gúnyolódott a kapitány aki engem kínzott a szünetben

-Senki más nem kínozhatja az öcsénket-kezdte el Wednesday.

-Csakis mi-folytattam szintúgy komoran mint a nővérem.
Mindketten bedobtuk a halakat a vízbe amik rögtön rávetették magukat a kis rohadék kiabálo úszókra. A leghihetetlenebb az volt, hogy életemben szinte először láttam Wednesdayt igazán boldogan mosolyogni.

***
Pár órával később az igazgató aztis kijelentette, hogy mindketten kivagyunk csapva az iskolából, így Pugsley egyedül marad az iskolában.
Egész este a szüleink új iskolát kerestek nekünk és végül találtak is egyet, amit, hogy őszintén elmondjam, Wednesdayel nem nagyon örültünk neki mert így a szüleink nyomdokaiba kell lépnünk, hiszen ők is abban az iskolában tanultak egykor.