Tudsz szeretni Addams?

18.rész: Szülő nap (folytatás)

Miután Xavier,Ajax és Enid kedvesen megvigasztaltak, Enid Ajaxel maradt engem pedig Xavier jobbnak látta, ha felkísér a szobámba. Mikor leültem az ágyamra a fiú pont akkor csukta be az ajtót.

-Nem kell itt lenned velem Xavier. Nyugodtan menj csak a csa-akartam volna befejezni de közbe vágott még mindig a csukott ajtónál állva.

-Nincs családom.-jelentette ki szomorúan a földet nézve aztán rám vette a tekintetét.
-Apám sem jött el...idén sem-szomorkodott tovább. Felpattantam az ágyról és oda szaladtam a fiúhoz. A nyakába vetettem magam és szorosan öleltem megnőt.

-Sajnálom-hajoltam el tőle.

-Nincs gáz, legalább veled lehetek-mosolygott miközben még mindig a kezeit a derekamon pihentette. Elmosolyodtam amint ezt a fiú kijelentette. Xav eközben elkezdte a szemem és a szám felváltva méregetni, végül közelebb hajolt és megcsókolt. Imádtam amikor Xavier megcsókolt. Olyan jó érzés, amikor a fiú ajkai tökéletesen simulnak az enyémekre. Olyankor csak a magaménak érzem őt. Óvatosan elhajoltam tőle és elmosolyodtam.
-Szeretlek Tuesday-nézett mélyen a szemembe Xavier miközben egyik kezét az arcomhoz tette.

-Én is téged Xavier-mosolyogtam továbbra is aztán már Xavier is elmosolyodott. Ekkor aztán Enid nyitott be.

-Hoppá, bocsii, nem akartam semmit sem megzavarni.-húzta el a száját a lány.

-Ugyan Enid, semmi gond. Nem zavartál meg semmit-sétáltam oda a lányhoz Xavier karjaiból kimászva.
-Van valami baj?

-Nincs. Legalábbis asszem. Wednesday kérte, hogy szóljak neked. A holló festménynél vár téged. Gondolom beszélni akar veled-magyarázkodott Enid.

-Ouh öhm rendben, akkor...megyek is szerintem.-indultam meg de Xav vissza rántott.

-Várj Ess, biztos jó ötlet ez?-kérdezte qaggódva.

-Xav ő a nővérem. Nem lesz gond. Biztosan csak a szüleinkről van szó-nyugtattam meg a fiút aztán kiviharoztam a szobánkból. Wednesday már ott állt és Xavier festményét figyelte. Oda sétáltam hozzá csendesen.

-Szép ez a kép. -mondta komoran miközben végig a képet nézve.
-Sokat mond.

-Néha olyan érzésem van mintha engem ábrázolna. Hogy..milyen is vagyok legbelül.-válaszoltam végig a képet nézve én is.

-Lehet így is van-mondta komoran aztán rám vetette a tekintetét
-Hallottál apánkról?

-Nem sokat. Hol van most?-kérdeztem rá.

-Vallomást tett a Gareth Gates ügyben. Lecsukták őt. Már voltam bent nála-mondta komoran és szomorúan egybe.

-Uhramisten-fogtam meg a fejem "Ezt nem hiszem el" tekintetből.

-Beszéltem az előbb Pugsleyval. Ezért kértem, hogy segíts.-mondta komoran

-Miben kéne?-kérdeztem rá

-Pugsley szerint anyánk egy olyan helyre ment ahol nincs társaságban. Egyedül akart lenni.-nézett rám fél mosollyal.

-És tudjuk, hogy milyen csoportnak volt a tagja-mosolyodtam el én is.

Amint ezt kimondtam már elis indultunk a Poe szoborhoz. Wednesday csettintett és már ki is nyílt a titkos átjáró. Szép csendesen lesétáltunk a lépcsőn. Wednesday megállt a lépcső közepén én pedig ölbe tett kézzel támaszkodtam meg a korláton a lépcső legtetején.

-Szervusz anyánk-köszönt komoran Wednesday

-Szervusz Wednesday, Tuesday-vette rámis a tekintetét anyánk . Én csak óvatosan felemeltem a kézfejem és intettem neki. Wednesday eközben lesétált a lépcsőn. Így vettem a bátorságot és énis követtem őt.
-Hát nadraguják lettetek-mondta kedves mosollyal anyánk
-Nem telt sok időbe.