Tudsz szeretni Addams?

7. rész: Aratási fesztivál

Miközben csókolóztunk valami történt. Hirtelen elkezdtem Rowant látni, ahogy egy könyvtárban keres valamilyen könyvet, aztán..,hogy a telekinézésével a falnak veri Xaviert. Miután vissza tértem Xavier karjaiban ültem a földön.

-Jól vagy? Mitörtént?-rémült meg Xavier miközben még mindig fogott.

-I-igen-próbáltam szóhoz jutni valahogy.
-M-most mennem kell-pattantam fel és majdnem otthagytam Xaviert de ekkor hallottam meg egy nagybőgő hangját. Wednesday játszott rajta a teraszunkon.

-Deh..várj, Tuesday-kezdett el szomorkodni Xavier. Ekkor torpantam meg. Vissza szaladtam a fiúhoz és egy utolsó csókot leheltem a puha ajkaira. A fiú közben kezeit a derekamra helyezte, hogy magánál tarthasson miközben én tarkójánál tartva a kezem húztam le magamhoz, hogy megcsókolhassam.

-Ajánlom, hogy holnap ne hagyj cserben-dobtam be újra a pimasz mosolyt majd elszaladtam vissza a körletünkbe.

Miután beértem a szobánkba Enidet láttam magam előtt, hisz Wednesday zenézett. Enid eléggé szomorúnak tűnt így gondoltam beszélek vele, hisz ő is meghallgatott engem.

-Enid? Minden rendben?-léptem közelebb a szomorú lányhoz.

-Oh Tuesday!-kiáltott fel örömében amint meglátott, viszont az öröme gyorsan elillant.
-Öh igen persze, minden rendben. Megnézzük Wednesdayt?

-Mm persze, miért ne-bólintottam egyből ám ennek nem annyira örültem. Viszont az meglepett, hogy Enid nem kezdett el kérdezősködni a Xavierrel való találkánkról.

-Hogy tuszkoltad ki az ablakon ezt a túlméretezett hegedűt?-kérdezte szomorkásan Enid.

-Kaptam segédkezet-szólalt meg Wednesday egyből majd Izé intett egyet a lánynak bemutatkozás képpen.

-Hú-akadtak el a lány szavai.
-Hol a többi része?-kérdezte Enid

-Ez az Addams család egyik nagy talánja-válaszoltam majd felkaptam a kezet és a vállamra helyeztem
-Szervusz Izé-néztem apró mosolyt dobva  kézre.

-Ahogy látom az érzelmeid nem veszítetted el-mordult rám Wednesday
-Ennek örülök-válaszolt majd szúrós nézésével felém és Enidre vette a tekintetét. Micsoda? Wednesday Addams nem szólt le amiért mosolyogtam sőt még örült is neki?
Pár másodperc után hallotuk ahogy a vérfarkasok vonyítani kezdik a teli holdat. Enid eléggé elszomorodott a hang hallatán amire nyugtatás képpen óvatosan megsimítottam a lány vállát. Gondoltam jobb ha most magukra hagyom őket így bementem és leültem olvasni Izé társaságában.

Enid szemszöge:
Majd Tuesday fogta magát és bement.

-Te miért nem változol át?-kérdezte tőlem kedvesen Wednesday közben.

-Mert nem tudok- válaszoltam szomorúan majd megvillantottam a karmaim.
-Csak ennyi megy. Anyu szerint egyes vérfarkasok későn érnek és elvitt a legjobb szakemberhez. Egész Milwokeyig utaztunk, durva. Azt mondta azis lehet, hogy soha...érted-akadtak el a szavaim

-És akkor mi lesz?-kérdezte közben Wednesday.

-Magányos farkas leszek-válaszoltam szomin.

-Jól hangzik-válaszolta egyből.

-Most hülyéskedsz? Azzal véget érne az életem-mondtam kiakadva.
-Kizárnának a családi falkából és soha nem találnék párt.

-Még mindig nem látom a problémát-válaszolta higgattan Wednesday.

-Egyedül halok meg-fújtam fel mostmár a dolgot.

-Mind egyedül halunk meg Enid.

-Nagyon rosszul csinálod ezt...ezt a vidítást. A tesód teljesen másmilyen mint te-folytak le a könnyeim.