Tudsz szeretni Addams?

21. rész: Össze kaptam veletek?

Miután Ajax megmentett Andrewtól, azt sem tudtam milyen gyorsan menjek Xavierhez. Miután odaértem a kisházhoz, láttam, hogy bent világít a lámpa szóval biztos voltam benne, hogy Xavier bent van. Oda szaladtam az ajtóhoz, hogy benyitok de hirtelen levél sustogást hallottam az egyik bokortól. Hátra néztem az irányba de nem láttam semmit sem.

~Biztosan csak egy kismadár repült a bokor ágára~gondoltam magamban.

Végül benyitottam.

-Xav?-léptem be körül nézve, hogy látom e őt. Megis találtam viszont teljesen lefagytam. Wednesdayel álltak egy festmény előtt amin maga Wednesday volt. Felém fordultak miután megszólaltam de eléggé össze voltam zavarodva így bejjebb se léptem a házban csak lefagytam az ajtóban
-Mi a fene folyik itt?-kérdeztem rémült arccal.

-Ess megmagyarázom-sétált oda hozzám rémülten Xavier.

-Ne érj hozzám!-húzódtam el tőle dühösen.

-Essi-szomorodott el Xavier.

-A neve Tuesday-lépett közénk Wednesday is szokásos komor arcával.

-Jaj ne most akarj közénk állni!-förmedtem rá mire Wednesday értetlenül nézett rám.
-Csak..hagyjatok békén-tiltakoztam és már ki is szaladtam a kis házból.

*Xavier szemszöge*

Tuesday elrohant. Nagyon dühös volt. Azt sem hagyta, hogy megmagyarázzam a történteket. Utánna akartam szaladni de Wednesday leállított.

-Hhh utánna megyek-tette elém a kezét Wednesday kissé dühösen, hogy ne menjek utánna. Nem akartam, hogy még rosszabbra forduljon a helyzet szóval inkább hallgattam rá és ott maradtam. Wednesday végül elviharzott így egyedül maradtam a helységemben.

-Francba!-üvöltöttem el magam és az egyik régebbi festményem ami éppen kéznél volt a falhoz vágtam.

*Vissza Tuesdayhoz.*

Vissza szaladtam egészen a suliig és amilyen gyorsan csak tudtam felmentem a szobánkba. Enid már aludt. Amint beértem legszívesebben  bevágtam volna az ajtót magam után de megláttam, ahogy Enid hullafáradtan alszik az ágyában, és nem volt szívem megtenni. Nem akartam felébreszteni. Tyűh, Ajax jól lefáraszthatta, ennyi smárolás tényleg kifárasztja az embert, és Enid mélyen szuszog. (ROSSZ AKI ROSSZRA GONDOL, TÉNYLEG CSAK SMÁROLTAK, NEM VOLT TÖBB)
Óvatosan becsuktam az ajtót és azonnal lefeküdtem az ágyamra. Szorosan magamhoz öleltem a párnám és befordultam a falhoz (Tuesday ágya úgy volt mint Wednesdayé, hogy a fal mellett csak az erkély irányából).
Időközben Wednesday is megérkezett. Ő is óvatosan csukta be az ajtót viszont nagy léptekkel jött oda hozzám.

-Miért nyafogsz?-állt be az ágyam mellé mint egy szobor.

-Hagyj békén-szólaltam meg vissza folytva a könnyeim.

-Hh gyere ki. Nem hiányzik, hogy felébresszük Enidet-jelentette ki kissé idegesen. Wednesday már megindult az erkély ajtóhoz. Dühösen felültem, az ágyra vágtam a párnát amit szorongattam, megtöröltem gyorsan az arcom és kimentem az erkélyre.

-Mit akarsz?-tettem ölbe a kezeim amint kiléptem és becsuktam az ajtót (nehogy Enidet felébresszük)

-Miért nyafogsz?-tette ölbe a kezeit Wednesday is.

-Nem nyafogok

-Ugyanolyan vagy mint Pugsley. Tuesday az érzelmek meggyengítenek-kötötte az orromra idegesen

-Nekem legalább vannak érzelmeim, ellentétben veled. Ja bocs mégis vannak ha az én barátommal enyelegsz, pontosabban exemmel-dühöngtem miközben próbáltam vissza tartani a könnyeimet.