Tudsz szeretni Addams?

2. rész: Nevermore Akadémia

Másnap már sajnos vittek is minket az iskolába nagyjából délután háromkor. Az út felén azt kellett hallgatnunk, ahogy a szüleink szerelmesen nézve egymásra éneklik a rádióból szóló dalt.

-Mmh drágáim, meddig kívántok még morcoskodni velünk?-kérdezte szomorúan anyánk aki éppen velünk szemben ült.

-Lurch, emlékeztetnéd a szüleinket, hogy nem beszélünk velük?-fordultam a sofőrünk felé háborzongatóan bunkó arcommal.

-Kicsiny viperáim, higgyétek el nekem imádni fogjátok a Nevermore-t-hajolt oda hozzánk apánk

-Ez nem kérdés, tökéletes lesz számukra-vágott bele a szavába az anyánk.

-Miért? Mert neked is tökéletes volt?-kötött bele Wednesday

-Nem szeretnénk a nyomdokaidba lépni-folytattam a mondatot.
-Nem leszünk vívó csapattagok.

-Se bálkirálynők-folytatta Wednesday

-Se a Seans klub elnökei vagy tagjai-fejeztem be végül én.

-Úgy értettem, hogy végre olyanok között lehettek akik megértenek titeket.-próbálta csillapítani a dühünket anyánk.
-Talán még barátokat is szereztek

Kedvem sem volt ahhoz, hogy valami kétszínű "legjobb barik vagyunk" mondatot hajtogató lánnyal kelljen össze barátkoznom inkább meghúzom magam amíg tart az év. Az út hosszú, fárasztó és főképp hányinger keltő volt, hiszen a kedves szüleink annyira egymásba voltak havarodva, hogy egyszerűen nem tudták abba hagyni a smárolást gusztustalan volt. Miután nehézkes utunk után megérkeztünk az igazgatóiban kellett ülnünk vagy félórán át.

-Hmm Wednesday és Tuesday...milyen érdekes nevek-mosolygott az igazgatónő.
-Bizonyára a szerdán és kedden születtetek.

-Péntek 13.-ikán születtem-vágott közbe Wednesday

-A mi kedves Tuesdayünk viszont a születése napjáról kapta a nevét-mosolygott össze anyám és apám amire kissé kiakadtam

-Muszáj ezt mindig hangoztatnotok? Enélkül is tudja mindenki-mondtam higgattan de komor arccal.

-Az igazgatóság ugyan nem engedi, hogy új diákokat vegyünk fel évközben..de hála Wednesday és Tuesday kitűnő tanulmányi eredményeinek sikerült meggyőznöm őket ezzel az aprócska kivétellel-mosolygott büszkén az igazgatónő, de Wednesdayel csak unott arcot vágva egymásra néztünk.
-Az anyjuk régi szobáját fogják kapni az Ophelia körletben-jelentette ki az igazgatónő amire anyánk a hátunk mögött felsóhajtott egyet örömében, apánk pedig elmosolyodott, mi viszont kevésbé örültünk neki.

Miután felvittek a szobába minket egyből rosszul lettünk a szobától, mintha behányott volna oda egy unikornis.

-Ő lesz itt a szobatársatok. Wednesday, Tuesday, ő itt Enid Sinclair-közölte mosolyogva az igazgatónő miközben Enid oda ugrándozott hozzánk boldogan mint egy elő-halott kisnyúl.

-Szervusztok pajtik-vigyorodott el a lány.
-Jól érzitek magatokat? Az arcotok picit, sápadt- ijedt meg Enid mire édesapánk rémülten szólalt meg a hátunk mögött a látványtól.

-Wednesday és Tuesday mindig két félholtnak tűnnek-közölte Eniddel

-Oh, üdvözöllek az Ophelia körletben- tárta ölelésre a karjait. Wednesday hátrébb lépett mivel nem ölelkezős.
-Nincs ölelés, vettem-szomorodott el picit a lány majd rám vezette tekintetét. Mint azt mondtam bennem van némi érzés nem úgy mint Wednesdayben. Mivel láttam, hogy a lányt bántotta Wednesday tette, ezért kitártam neki a karjaim komor arccal. Enid boldogan ugrott a karjaimba amitől a szüleim és az igazgató meglepődve, Wednesday pedig dühösen néztek rám.

-Bocsáss meg Wednesdaynek és Tuesdaynek ők...alergiásak a színeszkre-közölte rémült arccal anyánk Eniddel.

-Oh, hű. Mi bajotok lesz?-nézert ránk komolyan Enid.

-Kiütésesek leszünk és lerohad rólunk a hús-válaszolta komoran Wednesday. Enid nem mert illetve nem tudott szinte válaszolni semmit sem.

-Éppen ezért kapnak majd különleges egyenruhát-vigyorgott ismét a szőke, magas nő.
-Enid, kérlek kísérd el a lányokat a titkárságra, hogy megkapják az órarendjüket, és közben vezesd őket körbe-kérlelte Enidet amit a lány boldogan teljesített. Wednesday dühös arccal fordult a szüleink felé majd kilépett az ajtón. Én is feléjük fordultam komoran de csak bólintottam egyet majd követtem a tesóm, Enid volt az utolsó aki kijött.

A szőke leányzó sok mindenről mesélt nekünk, mikor alapították a sulit illetve kiknek.

-Nem kell a betanult ajnározás-szakította félbe Wednesday a lányt.
-Nem maradunk itt túl sokáig-jelentette ki komoran amire csak rákaptam a fejem

-Őm Wednesday én..-akartam volna folytatni de megszakított.

-Shh-tette arcom elé az ujját, hogy maradjak csendben. Ez az egy volt olyan dolog amiben mindig hallgatnom kellett rá mert hisz a nővérem, és akármennyire is jól kijövünk egymással jól tudjuk, hogy mi mindent csináltunk mi már együtt..vagy akár külön.

-Miért nem?-kérdezte kíváncsian Enid.

-Ez a szüleink ötlete volt-nézett az egyik képre Wednesday
-Oh nézd, hogy vigyorog ránk az anyánk-nézett rám egy pillanatra majd vissza a képre.
-Végre akadt egy ürügy, hogy ide küldjön. Ez is része az alljas tervének

-Tervnek-vigyorgott Enid

-Hogy olyanná váljunk mint ő-válaszoltam neki.

-Ha már itt tartunk megcáfolhatnátok valamit. Azt pletykálják megöltetek egy fiút a volt sulitokban-akadt ki picit Enid

-Igazából 2 fiú volt, de ki számolja-válaszolt higgattan Wednesday

-Az egyik ráadásul rámis nyomult-húztam le a gallérom sétálva Enid mellett, hogy lássa mire célzok.

A lány kedvesen körbe vezetett minket majd az utolsó állomásunk az udvar volt. Kicsit untatott már az egész mászkálás szóval nem igazán figyeltem Enid mit beszél közben a nővéremmel. Mikor nagynehezen kizökkentem a bambulásomból akkor nyíltak fel a szemeim, hogy Enid miről is beszél.

-Sok féle kitaszított megtalálható itt-haladtunk el egy csapat arc nélküli diák mellett.
-De a 4 alapcsoport: agyarak, bundások, kövek és halak.
Ők az agyarak-mutatott egy csapatnyi vámpírra séta közben.
-Vagyis a vámpírok, már töbn évszázada itt torzékolnak-húzta meg a száját Enid.
-Azok pedig ott a bundások, az az a vérfarkasok, mint én.-ennek a mondatának a végén a farkasok vonyítani kezdtek.

-Gondolom a szirének a halak-mondtam érdeklődve.

-Ahogy mondod, az iskola egyetlen nemesi sarja Bianca Barclay. Korábban a rég megnem értett művésszel: Xavier Thorpal járt, de az év elején szakítottak, az oka ismeretlen- Enid mondott még valamit ezután de nem igazán figyeltem arra amit mond mert elvonta a figyelmem egy gyönyörű hollóról készülődő festmény, amit a bizonyos Xavier fest.
Ezután a kellemes bambulásom egy medúza zavarta meg, Enid crushja: Ajax.

-Csá, Enid elsem fogod hinni mit hallottam a szobatársaidról, állítólag megölték a srácot és felfalták őt, tök durva-mosolyodott el az Ajax nevű fiú de erre pedig Enid hátrébb lépett, hogy vegyen minket észre.

-Ajax bemutatom neked a lányokat: Wednesday és Tuesday

-Hű. Fekete-fehérek vagytok, mint valami élő insta filterek-akadt ki a a fiú.

-Épp ellenkezőleg.-válaszoltam bunkóan.

- Kifilézzük a hullákat aztán megetessük a kis állatkáinkkal-válaszolt komoran és dühösen Wednesday. Ahogy láttam, Ajax szavai elakadtak a lány mondata alapján, ezután Enid inkább félre húzott minket.

-Ne is törődjetek vele a medúzák állandóan bevannak állva. Cuki srác de elég butuska.