Hagyd abba!

1.

Jungkook szemszög:

-Hagyd abba!

Legjobb barátom próbál elhúzni, kevés sikerrel.

-Hagyjál már!-üvöltök képébe.

Csávókám szenved, de most majd megtanulja hogy ne szólogasson be legközelebb. Ha már túléli a mai napot.

-Zsaruk! Zsaruk!-kezd el húzni barátom maga után, magára hagyva szerencsétlent.

Tüdőmet kiköpöm úgy futok. Az adrenalin miatt testem nem érez semmit, mintha megittam volna egy karton energiaitalt. Vigyorogva állok meg egy kisebb zsákutcában, megvárva barátom tör ki belőlünk a nevetés. Az ilyenek miatt imádok élni. Amikor az izgalom széthasítja teljes valómat. Barátom majdnem ugyanolyan mint én, annyi különbséggel hogy ő tudja hol a határ. Nekem nincs határ, nincs előttem egy vonal, vagy ha van is akkor átlépem.

-Huhh ez necces volt..-fújja ki benntartott levegőjét a mellettem álló.

Kuncogok még egyet majd én is sóhajtok egy aprót.

-Menj haza Jackson, én is megyek lassan.-nézek szemébe.

-Holnap?

-Holnap.-intek egyet majd elindulok egy teljesen random irányba. Nem terveztem még "haza"menni, nincs senki aki várna rám, így nem sietek. A hídhoz mentem majd megálltam a kilátás előtt. Elővéve cigimet gyújtottam rá, majd kémleltem tovább az éjszakát. Hajnali 2 környéke lehet, így nincsenek sokan, de kellő ember mégis mászkál az utcán.

Meglátva egy rendőrautót kezdek el hazaindulni. Kockázatos amit csinálok, tudom, de valahogy nem tud érdekelni. Veszteni valóm nincs, minek félelem? Talán akkor féltem utoljára, mikor a szüleim temetésén voltam. Féltem hogy mi fog velem történni, hogy hova kerülök. De mostanra már nem érdekel.

Szépen csendben másztam be az árvaház ablakán a szobámba. Szobatársam nincs, ennek nagyon is örülök. Nem kell hogy valaki beköpjön egy nevelőnek, vagy akár a rendőrségnek. Nyugodtan járkálhatok ki-be és senki sem zavar meg ebben. Át sem veszem ruhám, úgy mászok bele ágyamba. Holnap, vagyis ma iskola van így alszok max 4 órát, de már megszoktam. Senki se tudja abban a putriban hogy így élek, senki sem tud a múltamról, teszek is róla. Lassan 18 leszek, szóval majd el is hagyhatom az intézetet hála égnek. Az összegyűjtött pénzemből beköltözök valahova és boldogan élek míg meg nem halok. Vagy kitudja, majd meglátjuk.

..

A reggelit kihagyva indultam el iskolám felé, oda fele vettem magamnak kaját, majd sétáltam tovább az őszies időben. Az udvaron rögtön mellém csapódott Jackson is, Yoongival együtt. Az utóbb említett sose tartott velünk esténként, nem akart bajba keveredni, amit sosem értettem. Volt már hogy verekedésbe keveredett, de nem mer szintet lépni. Mindegy nem erőltetek semmit, majd ha akar valamit szól.

-Halljátok, van az a beadandó cucc bioszból. Kinél csináljuk meg?-kérdi Jackson belépve az épületbe.

-Nálam nem jó, anyának a barátnői jönnek át és semmi kedvem hogy nyaggassanak.-szólal fel a legalacsonyabb.

Mindketten rám néznek majd várják válaszomat.

-Nem.-jelentem ki komoran.

-De még egyszer sem voltunk nálad! Neked sose jó!-szólal fel a sötét barna hajú.

-Nem és kész! Majd egyszer megértitek.-nézek félre.

-Jó akkor megint nálam. De készüljetek fel, anya ma otthon lesz. Ne lepődjetek meg ha 10 kiló plusszal mentek haza!-vigyorog ránk.

Észre sem veszem hogy nekimegyek valakinek, egy egész kicsi valakinek. A csapódástól elesik és mindent kiejt kezéből hogy megtudjon támaszkodni.

-Bocsánat...-kezdi el felszedni cuccait.

-Nem látsz a szemedtől? Idióta.-morgom az utolsó szót orrom alatt.

Amikor szemembe néz és meglátom arcát, megfagyok. Az arca, mindene, egyszerűen...elbűvölő. Világos barna haja kissé szemébe lóg, egy egyszerű kék kötött pulcsit visel szürke nadrággal. Mégis...csodálatos.

Tekintetem elkapom róla mielőtt bárkinek is feltűnne. Csodálatom elszáll mikor megjelenik mellette gondolom barátja, Jimin. Vele a kapcsolatom nem a legjobb, volt már pár öszetűzésünk.

-Mit akarsz Jeon?-nevemet úgy ejti ki mintha semmit nem érne.

-A melletted állót, kedvesem.-vigyorgok rá majd az említettre.

-Maradj távol tőle, amíg szépen mondom.-kezd egyre dühösebb lenni, ami eléggé viccesen mutat kis termetéhez képest.

-Mert mi lesz pöttömke? Rám küldöd a hapsikádat?-hajolok le hozzá.

-Pontosan. Húzz el Jungkook.-jelenik meg mellette Namjoon, aki mérgesen néz szemembe.

-Jajj de rég láttalak! Már eskü hiányoztál!-játszom meg magam.

-Mit szeretnél?-sóhajt nagyot.

-Már mondtam...De úgy tűnik süketek vagytok.-közeledek a felé aki eddig csöndben tűrte a dolgokat.

Hirtelen csap neki a falnak a legmagasabb és néz úgy szemembe. Vigyor kúszik arcomra, amiatt hogy ilyen komolyan veszik.

-Azt akarod hogy mindenki megtudja amit titkolsz? Tudod hogy tudom. Nem kell neked a balhé, így is van elég. Szóval hagyd békén Taehyung-ot.-szavai felidegesítettek, így erősen ellöktem magamtól, ami miatt hátrált pár lépést.

Testemben szétáradt az a bizonyos érzés. Kezeimet ökölbe szorítottam, majd szépen lassan elsétáltam otthagyva mindenkit. Tudom hogy Namjoon tudja, az egyik rokona ott él velem együtt és látott már párszor.

Kiléptem az udvarra és vártam hogy mindenki elmenjen az órájára. Majd kissé remegő kezeimmel rágyújtottam és próbáltam magam lenyugtatni.

-Minden oké?-fogja meg vállam éjszakai társam, de ez most kicsit sem esett jól.

-Ne érj hozzám!-talán kicsit hangosabban szóltam rá, hisz hátralépett pár lépést.

Otthagyva engem ment be az épületbe. Próbáltam magam lenyugtatni, ami egy jó negyed óra múlva sikerült csak. Utáltam hogy valaki tudja, bármit megtennék csak hogy ne mondja el senkinek. Emiatt csak sajnálattal néznének rám, vagy beszólogatnának. Felmenne bennem a pumpa és nekik esnék. Utána meg a börtön falai közt találnám magam testi sértés vagy gyilkolás megkísérlése miatt. Ezt pedig semmiképp nem szeretném.

Akárhogyan is próbálják távol tartani majd tőlem Taehyungot, akkor is az enyém lesz.