Hagyd abba!

10.

Taehyung szemszög:

Ma este megyünk moziba Jiminnel és Namjoonnal. Mivel megünnepelték már évfordulójukat, meg eleve rég voltunk valahol hárman. Próbálnak engem is hívni mindig, de valamikor én utasítom vissza ajánlatukat, hogy azért töltsenek időt is csak ketten. De mivel már tényleg rég voltunk hárman valahol, így ezt nem utasítottam vissza, inkább belementem.

A moziban Namjoon valami horrort akart, de Jimin és én egyből elleneztük a dolgot. Sosem szerettem az olyasfajta filmeket, a kínzásokat, vagy amikor csak úgy random beugrik valami a képernyőre. Így feladva azt az ötletet ültünk be valami vígjátékra.

A másik kettő rajtam kívül el volt foglalva egymással. Jimin Namhoz bújva nézte, néha-néha felnevetve a filmen. Öröm volt rájuk nézni, hisz engem mindig mosolygásra késztet mennyire szeretik egymást, és hogy bármit megtennének egymásért.

A film végeztével, nem akartunk még hazamenni. Ma péntek van, így nem kell korán kelni holnap. Inkább elmentünk sétálni a városban és a filmet beszéltük ki. Szeretem az ilyen programokat, hisz ez az is mutatja hogy vannak akik szeretnek velem lenni és nem kell mindig a szobámban ülnöm, magányosan.

-Az volt a legjobb mikor betört az ajtó és-halkultam el, mivel telefonom megcsörrent. A többiek pedig csöndben figyeltek, ki lehet az.
Úgy gondoltam anyukám lesz, hogy minden rendben van e, de tévedtem. Ismeretlen szám.

-Ki az?-kérdezi szőke barátom.

-Ismeretlen.-nézek rájuk.

-Vedd fel, lehet fontos.-szólal meg Nam.

Rányomva a zöld ikonra, emelem fülemhez a készüléket.

-Haló?-szólok bele halkan.

-Taehyung, te vagy az?-el kellett gondolkoznom ki lehet, de hirtelen jutott eszembe ki az.

-Jackson. Hogy van meg neked a számom?-húzom fel szemöldököm, majd furcsán méregető barátaimra nézek.

-Ez Jungkook telefonja, ne is kérdezd.-sóhajt.-Kérhetek valamit?-hangja reménnyel teli.

-Persze.

-Ide tudsz jönni a BimBam kocsma melletti sikátorba?-értelmetlen fejjel nézek magam elé, hisz nem erre számítottam.

-Igen, de mi-félbeszakított.

-Majd itt elmondom.-nyomta ki.

-Na?-néznek rám mindketten.

-Jackson volt. Megkért hogy menjek oda hozzá, tudjátok a BimBam kocsma mellé. Valami fontos lehet, hallottam a hangján.-nézek rájuk.

-Hát..akkor menjünk.-indul meg legelőször Nam.

Odaérve befordulunk a sikátorba, bár furcsa dolog fogadott. Jackson fel-alá járkált, míg Jungkook neki volt dőlve a falnak, de nem hinném hogy ébren volt.

-Na végre!-sóhajt fel.-Köszönöm hogy eljöttél, vagyis jöttetek.-néz barátaimra.

-Mi történt?-vonja össze szemöldökeit Joon.

-Hát...ittunk, berúgott, kiöntötte a lelkét...Ezzel nem is lett volna baj, ha nem vesz be megint valami szart és nem üti ki.-fogja fejét.-Kissé kiborult szegény.-néz rá kissé sajnálóan.

-Megint összebalhézott valakivel?-szólal fel a legértelmesebb köztünk.

-Nem...Nem tudom tudjátok e...Én is csak most tudtam meg, mivel elszólta magát. De...Jungkook árva.-néz ránk felváltva.

Jimin csak döbbenten néz, én pedig számat összepréselve nézem a földön levőt.

-Mit szeretnél, mit csináljunk?-megy közelebb a feketéhez Nam.

-Így nem mehet vissza az árvaházba. Hozzám nem jöhet, anya nem engedi.-sóhajt.-Reménykedtem hogy ti haza tudjátok vinni.

-Hozzám se jöhet. Egy nem is akarom, kettő Nam jön át.-szólal fel Jimin.

-Én Minnie-hez mennék...Nekem se engednék szerintem a szüleim, max ha az ablakon vinnénk be, de lehetetlen az emeleten megoldani ezt.-vakarja tarkóját a vörös, azaz Nam.

Mindenhova nézünk, hátha eszünkbe jut valami.

-Hát..-szólalok fel, mire mindenki rám néz.

-Ho..hozzám jöhet. Anya nincs otthon, engem pedig nem zavarna.-pillantok félve barátaimra, majd Jacksonra.

-Biztos TaeTae?-aggódik a szőke.

-Biztos. Nem lesz baj.-mosolyodom el bíztatóan.

-Az utcán nem hagyhatjuk, így muszáj lesz hozzád vinnünk.-sóhajt Joon.

Jackson csak a hátára kapja barátját, majd engem követve elindulunk hozzám.

Ideje lesz megismernem téged.