Hagyd abba!

15.

Jungkook szemszög:

Nem, nem akartam megtenni. Mégis majdnem sikerült. Pár centin múlott hogy megüssem újdonsült barátomat. Vagy kitudja mimet, hisz még magam sem tudom mit érzek. Tisztában vagyok azzal hogy biszexuális vagyok, azt is tudom hogy Taehyung meleg.

De szeretne? Tetszenék neki? Én?

Nem tudom ilyenkor mit szokás, hisz egyetlen egy barátnőmnél se volt ilyen. Nem lehetett azokat komoly kapcsolatnak nevezni. Várjunk, én most a volt barátnőimhez hasonlítom Taet?

Baszki, nem a palim vagy ilyenek! Asszem kezd az agyamra menni az ideg.

Telefonomat elővéve kezdem hívni, az egyetlen olyan személyt aki talán tud segíteni.

-Mivan?-szól bele egy álmos hang.

-Azt hittem sosem veszed fel.-sóhajtok frusztráltan.-Yoongi, kellene a segítséged.-vágok szenvedő arcit, amit igaz, nem láthat.

-Miben?-hangjából hallom az összezavarodást.

-Tudnánk találkozni?-kezdek sétálni a kisbolt előtti padhoz.

-Persze kölyök. Csak 6 óra lesz, ami nálam már alvásidő, de igen, tudunk.-félretéve irónikus hangejtését, megörülök.

-Itt várlak a szokásos helynél.-vigyorodom el.

Telefonom nem rakom el, hanem egy virágbolt után nézelődöm. Nem számítottam sokra, hisz este fele van már. De vigyorom még szélesebb lesz, mikor rábukkanok egy nem messze levő növényboltra. Ide el kell mennem.

-Na mi volt olyan retek fontos, hogy ilyenkor kellett idejönnöm?-huppan le hirtelen mellém, menta hajú barátom.

-Elcsesztem valamit...-nézem cipőm orrát.

-Nyögd már ki!-szól rám erélyesebben.

-Majdnem megütöttem Taehyungot..-nézek szemébe, amiből nem tudok semmit kiolvasni. Mint egy könyv ami úgy le van lakatolva, hogy semmilyen kulcs nem jó hozzá.

-Ne bassz föl, hogy ezért rángattál ide.-arca nyugodt, ami kezd ijesztővé válni.

-De, ezért.

-Édes Istenem..-suttogja fejét fogva.

-Nem tudom mit csináljak, Yoongi!-esek kétségbe.-Most biztos fél tőlem. Te ilyenkor mit csináltál? Amikor elbasztál valamit? Csak tudod mi kell ilyenkor egy fiúnak, hisz te is biszex vagy..-fogom én is fejem.

-Igen, de én nem vagyok egy erőszakos fasz.-üt egy kisebbet tarkómra.

-Most segítesz vagy nem?-kérdésemre sóhajt egy aprót.

-Hagyj neki időt, valszeg tényleg fél tőled. Majd másnap menj el hozzá, lepd meg. De ha még mindig nem áll szóba veled, akkor próbálkozz még.-néz rám egy pillanatra

-Mit vegyek neki?-vonom össze a szemöldökeim.

-Azt amit szeret, te idióta!-morran rám.

-Ennyi?

-Azért el ne felejts bocsánatot kérni!

-Jó, oké.-állok fel.-Köszönöm, Yoongi.-mosolygok rá.

-Azt hittem sosem lesz ennek vége.-motyog a nem létező bajsza alatt.

Sietve indulok meg a virágbolt felé. 10 perc múlva zár, így nem árt ha sietek. Lihegve rontok be a helységbe, hisz eddig futottam.

-Tudok segíteni valamiben?-jön oda hozzám egy idős hölgy mosolyogva.

-Egy csokor liliomot szeretnék.-viszonzom tettét.

-Egy pillanat.-megy a pult mögé.

-Tudja mit? Legyen inkább kettő.-megyek én is közelebb.

Nem is tellett sok időbe mire kész lett mindkettő.

-Nagyon köszönöm!-fogom kezeimbe a két csokrot.

-Én köszönöm. Viszlát!-köszön el tőlem pakolászva.

-Viszlát!-lépek ki a boltból, egyenesen Tae háza felé indulva. Nem akarok még vele találkozni, tudom hogy még nem akarna látni. Út közbe írtam neki egy bocsánatkérő szerűséget is. Megtettem a tőlem telhetőt.

Az ajtóhoz érve hezitálva, de letettem az egyik csokrot. Másikat kezemben szorongattam, majd becsöngettem. Gyorsan szedve lábaim hagytam el az udvart, de egy bokor mögül végignéztem ahogy értetlenül veszi fel a virágot.

Milyen aranyos. Mackónadrágban, egy lenge pólóban és a mamuszában tipegett be. Van ennél cukibb jelenség?

Reménykedem hogy elolvasod levelem és megbocsátasz nekem, Titi.