Hagyd abba!

27.

Jungkook szemszög:

Idegesen hagyom ott azt az idiótát. Hogy lehet valaki ennyire degenerált? Egész végig emiatt csinálta a basztatásom? Ez komoly?

Rágyújtottam cigarettámra miközben az utcákat jártam. Nem mentem "haza", inkább sétálok késő estig, minthogy hallgassam az oktatásomat. Túl sok szar történt, nagyon kevés idő alatt. Nem bírtam volna még azt is elviselni. Már nem kell sok és betelik a pohár, érzem. Akkor már nem fogom tudni abbahagyni, ha kiengedem ami bennem van. Felgyülemlett, minden. Minden ami történt éveimben. Nem volt elég a sok verekedés, a szerek. Több kell, durvább. A lelkem könyörög hogy megadjam neki amit szeretne. Több éve fogom vissza, de rossz előérzetem van. Tényleg nem kell már sok, akkor pedig nincs visszaút ha testem megengedi lelkem akaratát.

Egy kocsma előtt álltam meg, majd gondolkozni kezdtem. Délután három óra van, de vonzz a tudatlanság. Na nem mintha ez lenne az első alkalom, túl sokszor éreztem már ezt az elmúlt években.

Nem hezitálva többet, beléptem az ajtón. Meleg volt bent, de nem füllesztő. Alkohol szag volt, ki gondolta volna? Halk beszélgetést lehetett hallani, viszont nem voltak sokan. Öregebbek, felnőttek akik előtt nem volt több egy-két pohárnál.

Leültem a pulthoz, majd intettem a pultos csajnak. A harmincas éveiben járó nő kissé felhúzott szemöldökkel lépett hozzám.

-Whisky-t szeretnék.-néztem rá, fejemet kezemen támasztva.

-Hány éves is vagy?-kérdezi gúnyosan.

-20.-felelem viszonyozva gesztusát.

-Én meg hülye vagyok.-vigyorodik el.

-Nem én mondtam.-teszem magam elé védekezően kezem.

-Ha!-hitetlenkedik-Személyit!-szól kissé erélyesebben, mire mosoly kúszik arcomra.

Mosolyom nem hervad le arcomról mikor kezébe nyomom hamis igazolványomat. 17 vagyok, de kinézem belőle hogy emiatt nem adna ki nekem semmit. Ezt a személyit pedig olyan tökéletesre kidolgoztam, hogy semmibe nem tud belekötni.

Puffadt arccal nézi a kezében levő kártyát, majd lecsapja elém a pultra. Kezébe vesz egy poharat majd megtölti az általam kért itallal. Szó nélkül teszi le elém, amit le is húzok egy huzamra.

-Ebből még tizet, köszönöm.-mosolygok még mindig. Ő csak teszi amit kérek, nem szól semmit. Folytatja munkáját tovább, vesztesként.

...

Nem tudom hanyadik poharam iszom. Nem tudom hány óra. Nem tudom hányan vannak körülöttem. Forog velem a világ, ennyit tudok felfogni a dolgokból. Na meg azt, hogy valaki megfogja vállam.

-Jungkook! Tudod mióta kereslek?!-ismerős hang. Kié is ez? Nem Namjooné. Nem Yoongié. Nem Taehyungé...Ohh Taehyung...

-Jackson! Hát te?-fordulok felé hatalmas mosolyommal. Miket tesz az alkohol az emberrel nem? Na meg a gyógyszerek!

-Hallottam mi történt. Tudtam hogy valami faszságot fogsz csinálni. És milyen igazam lett! A sárgaföldig iszod magam, mi meglepő.-ül le mellém és kezét vállamra teszi.

-Mindent tudsz?-nézek rá, mire bólint egy aprót.

-Fasza. Nem iszol?-nyújtom felé poharamat, ami konkrétan már üres, de a szándék a lényeg!

-Nem, kihagyom. Valakinek haza is kell vinnie téged.-ejt meg egy kisebb mosolyt.

-Ja, haza.-suttogom magam elé, lehúzva maradék italom.

-Szerintem menjünk.-veszi le rólam kezét.

-Nem akarok.-kérek még egy kört.

-Eleget ittál. Menjünk.-húzza kezem.

-Ezt még had igyam meg!-iszom meg gyorsan poharam tartalmát, majd fizetnék.

-Hagyjad.-teszi le Jackson a nem is tudom mennyi pénzt.

-Kedves.-horkantok fel.

A sötét utcán sétálunk, alig vannak emberek. Jackson néha utánam kap, mikor dőlök valamerre, de egyébként jól vagyok.

-Szerinted Taehyung utál?-kíváncsiskodok.

-Hát amiket csináltál.-vakarja meg tarkóját-Lehet.-rántja meg vállát.

-Bocsánatot akarok kérni..-hajtom le fejem-Hiányzik.-nézek szemébe.

-Tán beleszerettél?-mosolyodik el.

-Lehetséges.-nézem a földet-Annyira aranyos! Könnyen zavarba jön a bókjaim miatt. Emiatt mindig bevágja a sértődöttet. Kedves, meghallgat. Jól mozog a konyhában és segít az anyukájának is. Jó illata van, a haja puha és selymes. Arca eszméletlenül sima, ajkai pedig cseresznyeszínűek és puffadtak. A teste többi részéről ne is beszéljünk!-ámuldozok.-Egyszerűen tökéletes..-suttogom magam elé.-De elbasztam. Ezt is.-hangom átvált.

-Ugye tudod hogy ezen még változtathatsz?-teszi vállamra kezét.

-Hogy?-hangom reménnyel teli.

-Nem vagyunk messze tőle.-tárja szét karjait.-Kérj tőle bocsánatot és magyarázz el mindent.

-Mi van ha elküld?-ijedek meg.

-Akkor próbálkozol. Nehogy már egy ajtó megakadályozzon abban hogy boldog legyél vele.-nevet fel.

-Megyek.-szedem le magamról kezeit.

-Azért út közben józanodj ki egy kicsit!-kiált még utánam.

Jövök már kedvesem!