Hagyd abba!

16.

Taehyung szemszög:

Vasárnap. Ez a nap nekem átlagos. Szeretem is meg nem is.

Anyukám ma szabadnapos így még jobb lesz. Lesz miről beszélnünk, hisz mostanában nem tudtunk.

A kanapén ülök és filmet választok, anyukám pedig kukoricát pattogtat a konyhában. Anya-fia napra gondoltunk, mert abból nekünk nagyon kevés van. Egy jó kis vígjátékot találtam, és pont ekkor huppant le mellém a legfontosabb személy.

Nevetve néztük a filmet és élveztük egymás társaságát. Mígnem csöngettek. Én biztos nem vártam semmit, se senkit.

-Vársz valakit?-fordul felém édesanyám.

-Nem.-indulok el az ajtó felé.

Kissé tátva marad a szám a személy láttára, de próbálom leplezni ijedtségem.

-Jungkook, mit keresel itt?-ráncolom szemöldököm.

-Szia Taehyung..Bejöhetek?-vakarja tarkóját.

Arrébb állok az ajtóból hogy be tudjon jönni, majd cipőjét és kabátját levéve indulunk meg a nappali felé.

-Jó napot, Ms.Kim!-hajol meg a kanapén ülő nő előtt.

-Áh, Jungkook! Mi járatban erre?-veszi elő mosolyát.

-Tae-hez jöttem. De ha zavarok szívesen elmegyek.-indul vissza az ajtóhoz, de megragadom pulcsija ujját.

-N..Ne menj.-mondom lehajtott fejjel, mire nagy mosollyal arcán áll mellém.

-Nyugodtan menjetek fel.-áll fel anyu.

-De a film..-nézek szemébe.

-Majd bepótoljuk. Ez fontosabb.-kacsint majd elmegy a konyhába, gondolom vacsorát főzni.

A fekete hajú pulcsiját még mindig nem engedtem el, így kezdtem el húzni a szobám felé. A helyiségben leültem az ágyra, amit ő is követett. Betartotta a távolságot, amiért nagyon hálás voltam.

Csend volt. Én nem tudtam mit mondani, ahogy láttam kereste a szavakat. Türelmes voltam, hagytam had gondolkozzon.

-Hülye voltam..-vesz nagy levegőt.-Egy alvilági fasz voltam amiért kezet mertem rád emelni. Vagy hatszor felpofoztam magam, annyira mardos a bűntudat. Nem tettem meg, de olyan érzés mintha tízszer ütöttelek volna meg...Fájdalmat okoztam és téged hibáztattalak, amikor magamat kellett volna. Csoda hogy beengedtél vagy hogy a közeledbe engedsz. Ezért tényleg nagyon hálás vagyok. Nem kérem azt hogy legyünk megint jóba, csak azt, hogy bocsáss meg.-emeli rám bűntudattal teli szemeit.

Nagy levegőt vettem, majd belekezdtem.

-A szüleim nagyon sokat veszekedtek. Heti háromszor legalább. Egyik nap éppen festettem anyukámnak, de le kellett mennem vizet cserélni. A konyhában...Vagy tíz üres alkoholos üveg volt. Apám szenvedett az itallal, de sosem ivott ennyit.-veszek egy reszketeg levegőt.-Veszekedtek, nagyon. De azon a napon..Apám..Elkezdte verni anyámat..-gördül le egy könnycsepp arcomon.-Egyre több lett azokból a napokból, majd egy nap..Apám engem is megtalált..-szemem sarkából látom hogy egész teste megfeszül.-Rendszeressé vált hogy kék és zöld foltos voltam..Szerencsére már börtönben van, de nem tudom mit fogok csinálni mikor szabadul..-zokogok fel.

-Tae..Én..-akadozik.-Megölelhetlek?

Csak heves bólogatásba kezdtem és hagytam hogy karjait körém fonja.

-Ta..Tanácstalan vagyok, Jungkook.-szorítom pulcsiját és fejem nyakába rejtem.

-Kérlek Taehyung nyugodj meg.-simogatja hátamat. Illata nyugtató, hangja nyugodtan cseng. Nem is kell sok, légzésem rendeződik.

Szemébe néztem, amik furcsán csillogtak. Semmit nem tudtam belőlük kivenni, csak is azt vettem észre, hogy ajkaimat nézi. Lassan kezdett közeledni felém, míg meg nem állt egy milliméterre párnáim előtt. Mintha elgondolkozott volna, kétségbe esett volt. De ez sem tartott sokáig, hisz megéreztem ajkait enyémeken. Lassan mozgatta párnácskáit, amit pár pillanat után viszonoztam is. Meglepődtem, sosem gondoltam volna hogy pont Ő fogja elvenni első csókomat.

Mit teszel velem Jeon Jungkook?