Hagyd abba!

24.

Taehyung szemszög:

Sírásom elcsendesült, már csak ülök törökülésben és piszkálom kezeimet. Jimin vállamon tartja kezét, néha megsimítva azt.

-Mi történt Tae? Mi történt ezalatt a pár nap alatt?-kétségbeesetten emeli rám tekintetét, hátha megtudja az igazságot, ami oly fájdalmas.

-Minden olyan jó volt..-emelem rá tekintetem egy szomorú mosoly kíséretében.-Végre..Végre azt hittem megnyílt nekem, hogy megbízik bennem..Hisz sok mindenen mentünk keresztül, a kisebb dolgoktól a legnagyobbakig. Bókolt, kedveskedett, virágot vett nekem. De ki gondolta volna hogy egy oltári nagy hazugság az egész?-látásom homályosul.

-Annyira éreztem hogy baj lesz.-ölel át.-De..De miért érint ilyen mélyen ez az egész téged?-simogatja hátam.

-Fáj, Jimin. Fáj.-bújok nyakába-El sem hiszed mennyire.-suttogom a végét.

-Kérlek Taehyung, csak azt ne mondd hogy..

-De. Azt hiszem..jobban megkedveltem mint kellene.-távolodok el annyira hogy szemébe tudjak nézni.

Kezdeti sokkból feleszmélve fogja meg kezem, ezzel tudtomra adva hogy ő itt lesz nekem.

-Mikre képes pár nap, és néhány szép szó, nem?-nevetek fel kissé kínomban.

-De..-suttogja lehajtva fejét.

...

Filmet néztünk, nem tudom hány óra volt már. Jimin szerint muszáj valamivel elterelni a figyelmem így erre esett a választás. Valljuk be, sikerült is. Nevettem a műsoron, direkt olyat választottunk ami feldobja a hangulatom.

Fel sem tűnt hogy Namjoon is megérkezett, nem hallottam az ajtó nyitódását. Bár amikor belépett a nappaliba, hangulatom komoly lett. Jimin hirtelen kapta rá tekintetét, majd amint realizálta hogyan is néz ki párja, azonnal odament hozzá.

-Nam..Mi történt?-érinti meg arcát.

-Semmi komoly. Összetűzésbe keveredtem.-ránt vállat.

-Ugye nincs bajod?-kezdi el az alacsonyabb részletesebben átvizsgálni az előtte állót.

-Nem, nincsen.-ejt egy halvány mosolyt.

-N..Nam.-hangomra mind a ketten felém néznek-Ugye..nem lett nagy baja az illetőnek?-gyomrom görcsölt, éreztem hogy valami nem stimmel. A rossz előérzetem csak egyre nagyobb és nagyobb lett.

-Ne aggódj Taehyung.-sétál elém-Mostmár tudni fogja mit szabad és mit nem.-guggol le hozzám.

-Megütött?-ül vissza mellém a szőke.

-Nem. Hagyta magát.-néz rám. Túlságosan nagy a gombóc a torkomban, tenyereim izzadnak.

-M..Mondd hogy az i..illető nem Jungkook volt, kérlek..-suttogom, mire megfogja térdeim.

-Kár lenne hazudnom.-áll fel, majd ökleire néz, amin még mindig rajta van a fekete hajú vére.

-Joon, ez komoly?-a szőke ismét párja elé áll, majd néz szemeibe.

-Mit kellett volna tennem Jimin?-kérdezi fennhangon-Hagynom kellett volna hogy Tae szenvedjen egy vadbarom miatt? Aki megütötte?-horkant egyet-Ne hogy már én legyek a faszkalap!

-Ezt egy szóval se mondtam!-fogja meg vállait Jimin.-Csak hirtelen ért, ennyi!

-Mondj valamit, Tae..-néz le rám a magasabb.

A hallottak miatt talán nem is tudtam úgy gondolkozni. Nem akartam elhinni, mégis muszáj volt.

-Én..-állok fel vele szembe-Köszönöm hogy törődtök velem.-ejtek egy kisebb mosolyt.-Ha megkérhetlek titeket, magamra hagynátok?-kérdezem reménykedve.

-Biztos ezt szeretnéd, TaeTae?-fogja meg vállam a legkisebb.

-Igen, most ezt szeretném.-nézek rájuk.

Namjoon talán azt hiszi haragszom rá, hogy dühös vagyok. De ez nem igaz, egyszerűen fájt a tudat, hogy fájdalmat okozott neki. Örülnöm kellene, hogy megkapta amit érdemelt, hogy megtudta nekem mennyire fáj. De egyszerűen nem tudok haragot érezni, csak egyszerű sajnálkozást és csalódást.

Biztos ezt érdemelted?