Hagyd abba!

11.

Jungkook szemszög:

Puha matrac van alattam, ez nem megszokott. Nem ilyen az árvaházban az ágy. Várjunk...Visszamentem én abba a putriba? Nem emlékszem én arra...Annyi van meg hogy ittam, nagyon sokat, aztán kimentem levegőzni. Anyám...Nagyon kiüthetett az a szar.

Körülnézve realizáltam, hogy kurvára nem tudom hol vagyok. Nem jártam még itt, szóval ez nem Jacksonék háza. Fasza, remélem elrabolt egy 50 éves papi.

Próbálok felülni, ami nagy nehezen sikerül is, de rögtön visszadőlök. Úgy fáj a fejem, hogy még szédülök is. Nem a legjobb kombó.

Egyszer csak nyílik az ajtó. Dobnék egy hátast, ha tudnék, mivel Taehyung áll a küszöbnél. Nagyra nyílt szemekkel nézem a felém közeledő csodát, de ő csak megáll mellettem majd segít felülni.

-Ezeket vedd be.-nyújt felém kettő tablettát és egy pohár vizet.

-Kösz.-veszem el tőle a dolgokat majd nyelem le egybe a kettő pirulát.

Ő csak leül az ágy szélére, megtartva tőlem a távolságot.

-Mi történt tegnap?-kérdezek rá halkan.

-Jackson nem mondott el sokat...Csak azt hogy berúgtál, kiborultál és kidőltél.-néz rám.

-Ahh faszom.-temetem kezembe arcom.-Miért itt vagyok?-ráncolom össze szemöldökeim.

-Jacksonhoz nem mehettél, ahogy Namhoz sem. Jimin nem is akart látni, az árvaház szerintem meg kiborult volna.-fordul el tőlem.

Baszki, tényleg. Tudja.

-Csak fel kellett volna ébresztenetek.-fintorgok.

-Próbáltunk, vagyis próbált felébreszteni barátod. Csak te még a hideg vízre sem ébredtél fel, amit rádöntött.-vált komolyra, mint aki le akar szidni.

-Ennyire kiütött az a szar?-dühödök be, hisz nem erre számítottam.

-Talán nem kéne ilyeneket szedned.-gúnyolódik.

-Talán nem kéne beleszólnod az életembe.-váltok másik hangszínre.

Csak némán feláll, majd az ajtóhoz menve, kimegy.

Gyorsan realizálva a dolgokat, kelek ki az ágyból. Igaz, maradtam volna még, hisz Taehyung illata úgy áradt belőle, hogy meg bódított.

Ruháim rajtam voltak, így csak kimentem a szobából le a konyhába. Gondolom az volt az, hisz volt benne egy mosogató, pult, szekrények. Rég jártam már ilyen házban. Olyanban, ami hasonlít arra amilyen a miénk volt.

Taehyung a tűzhelynél volt, főzött, vagy sütött? Az illatokból ítélve sütött.

-Ülj le az asztalhoz, mindjárt kész.-szót fogadtam neki, az asztalhoz menve ültem le egy random helyre.

Pár perc múlva meg is jelent egy adag palacsintával. Tud főzni meg sütni? Mit nem tudok még?

-Jó étvágyat.-ül le velem szembe.

-Köszönöm.-fogom kezembe a villát majd eszek bele az édességbe.

Kiejtve kezemből a villát fagyok le. Ez az íz..Mintha éreztem volna már valahol..Hirtelen csap fejbe a felismerés. Könnyek gyűlnek szemembe, de nem engedem őket útjukra, nem szabad. Taehyung előtt nem szabad.

-Mi a baj? Nem ízlik?-esik kétségbe.

-Nagyon finom.-szólalok meg rekedtes hangomon, a gombóc miatt ami a torkomon van.

Próbálok eltekinteni az emlékektől amik folyamat leperegnek szemeim előtt az étel miatt. Ki gondoltam volna hogy emiatt fogok majd én sírni? Hát én nem.

-Köszönöm, finom volt.-tolom el a tányért magam elől, erőltetve magamra egy mosolyt.

-Örülök neki.-áll fel majd viszi a tányért a mosogatóba. Nem sok idő mire visszaér és ismét leül elém.

-Anya nemsokára hazaér...-kezd bele de félbeszakítom.

-Megyek.-állok fel a székből.

-Ne!-ragadja meg csuklómat.-Mármint...maradhatsz.-hajtja le fejét.

-Azt..Azt szeretnéd ha maradnék?-ráncolom szemöldököm.

-Ha szeretnél. Anya aludni fog...Én pedig unatkozni. Jimin és Nam nem érnek ma rá.-engedem el kezét.

-Csak ha nem zavarok.-eresztek el egy mosolyt. Hisz így lehetőségem lesz jobban megismerni.

-Nem zava..-mondaná, ha nem szakítja félbe egy női hang.

-Tae! Fent vagy már?-beszél kicsit hangosabban a konyhába lépő nő.

-Ohh, te ki vagy?-mosolyog rám.

-Jeon Jungkook vagyok, asszonyom.-hajolok meg előtte.

-Jaj ne hajolgass itt nekem, olyan öreg nem vagyok!-nevet fel.

-Rendben.-vidulok fel én is. Vajon az én anyukám is ilyen lenne?..

-Taehyung, nem mondtad hogy vendéget vársz!-teszi csípőre kezeit.

-Mert nem tudtam én se..-sóhajt egy kisebbet anyja viselkedése miatt.

-Ha zavarok elmegyek.-húzom számat.

-Dehogy zavarsz! Örülök hogy Titi-nek vannak más barátai is.-mosolyog.

-Anya!-szól rá Tae kicsit hangosabban, fejét lehajtva.

Titi...Aranyos.

-Mi van? Eddig nem volt baj hogy így hívtalak.-néz furcsán fiára. Én csak jót szórakozok piruló arcán.

-Ha nem gond, felmegyünk.-húz maga után a választ meg sem várva.

A szobájában ismét megcsapott jellegzetes illata. Csodálatos. Egyszerűen ez az egy szó jut eszembe.

Hogy én mennyire szeretem a liliomot...