Hagyd abba!

19.

Jungkook szemszög:

Ott akartam lenni mellette, de el kellett mennem. Az árvaház nem tudja hogy fel vagyok függesztve, úgy ahogy Taehyung se. Így gyorsan felkaptam ruháimat, majd halkan elhagytam a házat. Visszaakartam érni időben, hogy el tudjam kísérni a kis barnát a suliba.

Hideg van reggelente, ez most sem volt másképp. Egy pulcsiban nem volt a legjobb, de nem nagyon vagyok fázós, így pont jól is esett a testemnek.

Belépve a fehér épületbe, ismét elkapott az undor. Bepakoltam a kellő cuccokat ami kellhet egy egész napra. Valahol el kell majd töltenem a napot, lehet megkérem Tae-t, hátha maradhatok nála.

Gyorsan el is hagytam kínzókamrámat, majd újra útnak eredtem. Vettem is reggelit angyalomnak, ne kelljen vennie vagy csinálnia. Nem tudom mit szeret annyira, ezért többet is vettem. Már amennyire pénztárcám engedte.

-Jungkook!-hallok meg egy ismerős hangot egy sikátor felől. Felhúzott szemöldökkel fordulok annak irányába.

-Minyung?-megyek közelebb.

-De rég találkoztunk!-nyújtja kezét, de azt csak undorral tudom nézni.

-Mit akarsz?-köpöm szavaim.

-Most miért vagy ilyen?-vág értetlen arcot.

-Hogy miért?!-emelem hangom-Átbasztál ember!-megyek még közelebb.

-Mivel is?

-A szarjaiddal. Miattad kerültem orbitális bajba! Egy szóval se mondtad hogy ennyire ki fog ütni!-bököm meg mellkasát.

-Nem tehetek róla hogy sokat vettél be! Nem hibáztathatsz a saját hibád miatt, baszki.-suttogja a végét, hitetlenkedve.

Próbálom inkább lenyugtatni magam, hisz valamiért mindig valakinek sikerül felbasznia.

-Nem kell valami?-erre felemelem fejem.

-Mid van?-vonom össze szemöldököm.

-Van új cucc.-kutat zsebében-Ez feldob egy cseppet, ahogy látom nem ártana.-húzza mosolyra száját.

Reggel 7 körül lehet, nem hiszem el hogy ezt csinálom. Engedtem a kísértésnek, elvettem tőle a zacskóba tett 3 tablettát. Zsebre téve nyúltam volna a pénzért.

-Hagyjad.-állítja meg kezem-Kárpótlás a múltkori miatt.-vigyorodik el.

-Kösz.-hagynám el a sikátort.

-Várj! Ebből tényleg elég egy. Erősebb mint az eddigiek.-figyelmeztet.

-Nem vagyok hülye.-rántom ki kezem az övéiből.

Az úton még előveszem a tasakot, majd egy korty vízzel le is küldöm mind a hármat. Azt hiszem szükségem van rá, ezt más ne mondja meg, mennyi kell.

Pont azelőtt a bár előtt mentem el, ahol megvertük azt a faszit. Lehet másik irányba kellett volna mennem.

-Héj, te!-megismerem a palinak a hangját és azt is hogy már most ittas-Te, fekete hajú!-próbálok nem törődni vele. De amikor már lépteket hallok magam mögül, nem is egyet, akkor már elkezdek futni. Egyel még elbírok, de kettővel vagy hárommal...

Verhet az isten hogy pont egy zsákutcába kerültem, így elzárva előlem a menekülést.

-Megijedtél, buzikám?-hallom meg nevetését. Lihegve fordulok a 3 férfi felé, rájőve hogy nem fogom megúszni. A cucc behathatott, hisz a világ úgy forgott hogy majdnem összeestem, de próbáltam megtartani magam. Szemeim erősen becsuktam, hátha múlik az érzés, de az csak erősebb lett. Lábaim remegtek, számmal együtt. Testemben szétáradt az a bizonyos érzés, a túl sok adrenalin és izgatottság. Meg kellett kapaszkodnom a falban, a föld hívogatott magához.

-Még hozzád se értünk, ennyire beszartál?-nevet fel haverjaival együtt.

Hirtelen indulnak meg felém, így az első ütéseket nem tudtam kivédeni. Mikor elkezdtem jobban lenni, annyira hogy megálljak, rögtön védekeztem, már amennyire tudtam. Így is kaptam eleget, nem kicsit fájt.

Talán Isten tényleg megsajnálhatott, mert egy kis rés maradt a három idióta között, ezért el tudtam futni gyorsan. A fejem nyílalt, a lábam fájt, a karomat nem is éreztem csak futottam. Nem hallottam hogy jönnének utánam, csak annyit hogy kiabálnak nekem.

-Úgy is találkozunk még, drogos geci!-szavait nem annyira tudtam felfogni, csak futottam míg egy parkhoz nem értem. Egy padra ledőlve hunytam le szemeimet. Fellélegzés volt számomra, hogy nem követtek.

Elővéve vizemet húztam le teljesen, felfogva hogy én így nem megyek vissza Taehyunghoz. Nem láthat meg ilyen helyzetben, már úgy sem tudnám elkísérni suliba.

Inkább elfogadom sorsom hogy itt kell maradjak, egy padon összeverve, a világomról se tudva, csakis azért mert nem tudok megváltozni. Lehunyva szemeim hagytam had vigyen el az álom. Testem kidőlt, az adrenalin megölte szervezetem.

Sajnálom Titi, elbuktam.