Hagyd abba!

8.

Taehyung szemszög:

Jungkook...te...árva vagy?...

Sokkosan néztem a fiút aki ugyanúgy nézett. Szemei kikerekedtek, ahogy nekem is. Nem vártam, elfutottam. Nem tudtam mit csinálni.

Hazáig futottam, de arra nem számítottam hogy Jimin fog várni az ajtónál. Gyorsan vettem a levegőt, hisz mégis futottam idáig. Bemenve a kapun, értetlenül mentem barátomhoz.

-Hát te?-veszem elő kulcsaim.

-Neked is szia, Taehyung. A biosz projekt, tudod.-emlékeztet. Basszus, teljesen elfelejtettem.

-Ohh igen. Bocsi.-megyek be az ajtón.

-Hol voltál?-veszi le kabátját és cipőjét.

-Csak elkísértem valakit.-legyintek.

-Neked vannak barátaid rajtunk kívül?-utal Namjoonra és saját magára.

-Hát...-vakarom tarkóm-Nem tudom hogy annak lehet e nevezni.-nevetek kínomban.

-Miért?-ülünk le a kanapéra.

-Nem lehetne hagyni ezt a témát?-szenvedek.

-Jó. Úgyis sietnem kell, ma jön Nam.-mosolyodik el.

Ezután tényleg nekiálltunk a dolognak. Nekem is lett volna dolgom és neki is. Így minél előbb be akartuk fejezni. Csak a tananyagról beszéltünk egész idő alatt. Igaz, nem igazán tudtam koncentrálni, de próbálkoztam.

A fekete hajú elfoglalta elmém. Sok dolgot kellett összeraknom. Csak is egy ötlet jutott eszembe.

-Jimin!-kiáltom el magam, mire barátom kissé megugrik.

-Jesszusom Tae! A halálba küldesz esküszöm.-teszi szívére kezét.

-Bocsánat.-hajtom le fejem.

-Mindegy. Mondd!-fordul felém kíváncsian.

-Megadod Nam számát?-kérdezem reménykedve. Hisz nekem csak üzenetben van meg, hívásban még nem beszéltünk.

-Aha, de miért?-veszi elő telefonját.

-Ööö...Múltkor mondta hogy elárulja honnan vette a kabátját. Nagyon kellene nekem.-találok ki valamit gyorsan.

-Nem ér rá hétfőn?-mutatja felém a számot.

-Minek várjak addig, ha hétvégén meg is tudom venni.-rántok vállat, majd beírom számát telefonomba.

-Fura vagy. Mindegy, mennem kell. Majd beszélünk!-int majd kabátját magára véve, hagyja el házunkat.

Telefonom után nyúlva kezdem el tárcsázni a nemrég kapott számot.

-Igen?-szól bele másik barátom.

-Namjoon! Én vagyok az Taehyung.-állok fel.

-Ohh, szia. Mondjad!

-Figyelj...Te tudtad, hogy Jungkook árva?-halkulok el.

Csend volt a vonal végén. Türelmesen vártam.

-Te ezt honnan tudod?-sóhajt egyet.

-Suli után elesett és nem tudott lábra állni. Segítettem neki sétálni, haza akartam kísérni. Furcsálltam hogy az árvaház fele mentünk, hisz az nincs közel. Elköszönt, de mikor már sétáltam vissza, hátranéztem. Épp lépte át a kaput és ment a bejárathoz. Aztán elfutottam...-alig hallgatóan mondom az utolsó mondatot.

-Figyelj, ez bonyolult.-sóhajt mostmár nagyobbat-Találkozzunk holnap, elmondok pár dolgot. Majd írok mikor és hol.-majd kinyomta.

Sóhajtva mentem szobámba és dőltem el ágyamon. A plafont bámulva gondolkoztam.

Kíváncsi vagyok rád. Engedd hogy megismerjelek.