Alfám [SZÜNETEL]

둘 - 2

-Úristen! Szóval akkor most jártok? -csap az ágyra mellettem Taehyung.

-Nem, dehogy! -nézek rá kicsit unottan. Ez már a sokadik alkalom, hogy ezzel jön.

-Pedig megmentett, ráadásul másodjára, és az ő illata nyugtat meg. Ezt mivel magyarázod?

-Mondjuk azzal, hogy véletlenek léteznek? És azt nem én döntöm el, hogy milyen illatokat szeretek.

-Pontosan! Nem te döntesz, a Lunád. Ő szereti őt. -elgondolkozok ezen, de hamar észhez térek.

-Akkor szívta, mert én egyenesen gyűlölöm! -indulatosan állok fel, barátom pedig követ a konyhába -Annyira arrogáns, és beképzelt. Eljátssza, hogy ő mennyire aggódó, és segítőkész. Még másik forró csokit is akart nekem venni! Eltudod ezt hinni? -töltök egy pohár vizet, Tae pedig leül a pulthoz, és nyugodt hangon kezd beszélni.

-Jimin, annyira buta vagy. De annyira nagyon. -rázza lassan fejét -Szerintem te csak ellenálsz. Eldöntötted, hogy az összes Alfa szemét disznó, és neked egy se kell. De nem mindenki ugyanolyan, és Jungkook szerintem tényleg érdeklődik utánad. Vagyis próbál, de te nem hagyod. Mi lenne, ha csak egy kicsit félretennéd az elveid?

-Taehyung, képes lennél egy Alfa karmai közé dobni a legjobb barátod? Ráadásul Jungkook-éba?

-Jimin...persze hogy beledobnálak, sőt úgy löknélek oda. Főleg ha az a valaki Jungkook!

Erre már nem is válaszolok, hanem a szomámba trappolok, és becsukom az ajtót. Most azt kellene érzenem, hogy elárul a legjobb barátom, vagy el kellene gondolkodnom azon, amit mondott??

Legyen az első.

Délután volt egy órám, aztán átmentem a csarnokba gyakorolni, és ötletelni, ugyanis úgy döntöttem saját koreót adok elő.
Pár óra után, viszont vissza siettem a koliba, ugyanis Taehyung ismét elrángat valami buliba.

Egy dolog miatt egyeztem bele. Hátha sikerül kivernem a fejemből azt az Alfát. Lehet összefutok egy aranyossabbal, vagy egy másik omegával.

Miután kiöltöztünk, az egyik csoporttagunk jött értünk. Én kicsit végig idegeskedtem az utat, ugyanis Tae nem volt hajlandó elmondani hova megyünk.
Ami hiba volt.

Mikor megtudtam, hogy egy amolyan 'évnyító bulira' jöttünk, azonnal haza akartam menni.

-Jimin, ne már! Ne legyél gyerekes! -rángatott kezemnél fogva beljebb.

-Taehyung, ha ezt tudom biztos hogy nem jövök!

-Tudom, ezért is nem mondtam el! Gyere már jó buli lesz. Nem azt mondtad, hogy ismerkedni akarsz? Itt a lehetőség. -abba hagyta az ajtó felé cibálásom, és megállt velem szemben.

-De ez egy szar buli. Te is ezen a véleményen voltál, eddig, ezért nem jöttnk soha egyikbe se.

-Tudom, de ez az utolsó évünk, és nehogy már ki maradjunk egy szar buliból. Egyszer olyanon is részt kell vennünk. -szemem forgatva pillantok az ajtó felé. Az arcomra azonnal kiül a félelem és a meglepettség, amit barátom is észrevesz -Mi az? Kit látsz?

-Ez Jungkook, tudod, azaz alfa.

-Úristen! jimin, ez egy jel! -kezd el hangoskodni, mire szájára nyomom kezem.

-Sss! Hallgass, nem akarom, hogy észre vegyen. Menjünk, ha ő itt van, akkor én biztos, hogy nem leszek. -sarkon fordulok, mire Tae ismét ránt egyet rajtam.

-Jimin, azonnal takarodj befele. -suttog nagyon komolyan a szemembe nézve. Erre majdnem elnevetem magam, de végül durcázva elindulok az ajtó fele.
Ahogy közelebb érünk az Alfa is észrevesz engem, és végig rajtam tartja a szemét.
Megint ez a fura érzés...