Alfám [SZÜNETEL]

열셋 - 13

-El sem hiszem, végre újra jégre állhatok. -mondom magam elé, hátha így jobban felfogom -A kezem is rendbe jött, és a táncom is sikerült befejeznem. Már csak a gyakorlás maradt.

-Örülök, hogy ennyire boldoggá tesz a korizás. Ha gondolod, ma este el mehetünk a csarnokba. Olyankor már zárva van, de nekem van hozzá kulcsom, tudnál nyugodtan edzeni. -az Alfa ötletére felcsillan szemem, és miután kortyoltam egyet lattem-ból, szemébe nézek.

-Rendben, de akkor te is korizol, és segítes. -mosolygok rá, mire ő hitetlenkedve az ablak felé fordul, és nevetni kezd.

-Miért?

-Mert még nem láttalak korizni.

-Attól félek nem lehet, ennél jobban már nem bolondíthatlak magamba. -sóhajt fel önelégülten, mire csak egy 'ch' jön ki a számon.

-Beképzelt. -nézek rá oldalasan, aztán én is az utcát kezdem nézni. Esőre áll az idő -A kapcsolat közted és köztem sok mindenre képes, az, hogy barátok vagyunk, nem feltétlen jelenti azt, hogy a kötelék nélkül is azok lennénk.

-Ne fogj mindent a kötelékre. Szerinted nem érzem, ahogy a Lunád szinte elolvad a közelemben?

-Ne fogj mindent arra, hogy Alfa vagy, és jóképű. Szerinted nem érzem, hogy a Farkasod odáig van értem?

-Tehát jóképű vagyok? -nem, barom vagy...

A nap második felében volt még egy órám, aztán a koliba mentem. Jungkook annyira gyakran jár hozzám, hogy az ott lakók már meg sem lepődnek, hogy együtt lépünk be.
Eleinte még a saját fülemmel is hallottam pár össze súgást, hogy így biztos meglesz a vizsgám, de miután az Alfa sötét pillantást lövelt rájuk, szépen lassan abbamaradtak a pletykák.

Jungkook a másod évesek rész viszgáját ellenőrizte, azt mondta, szerencsére senki nem bukott meg.

-Tudod, egyre jobbak a diákok. Már egy ideje a szakmában vagyok, és látványosan fejlődik a tehetség generációnkként. Gondolj csak bele, pár tíz év múlva, mennyi új csoda fog születni. És hidd el, ezek majd benne lesznek a töri könyvekben. -magyaráz, és magyaráz egyre lelkesebben. Kinyitom az ajtót, és beengedem.

-Szerintem kicsit túl lelkes vagy a munkáddal kapcsolatban. -vallom be őszintén -Már nem olyan kedvelt a művészet, mint régen. Manapság nem olvasnak, írnak zenét, vagy járnak el sportolni a fiatalok. Meg persze azért a mi generációnk sem a legjobb, nem hinném, hogy lesznek még nagy felfedezések.

-Pedig ha olyan tehetséges diákok lesznek majd, mint amilyen te vagy, akkor sok-sok új világsztár lesz. -egy gyors mozdulattal felemel, és pördül egyet velem. Nevetve csapok mellkasára, hátha letesz, de eszében sincs -Higyj magadban kicsit, jó vagy, nagyon jó, és ezt nem akárki mondja.

-Megint beképzelt vagy. -paskolom meg arcát.

-Csak tisztában vagyok a tényekkel. -von vállat. Elsétál velem a kanapéig, aztán letesz, majd ő is leül, és sebesült kezem sajátjai közé veszi -Már nem fáj, ugye? -finoman a halvány hegre simít, aztán rám néz, hogy minden rendben-e.

-Nem. -rázom fejem szomorúan -Viszont az örökké ott marad, nem fog eltűnni. -mondom egyre búsabban, mire ő ismét lassan végig húzza ujját rajta.

-De semmin nem változtat. Ugyanolyan okos, jó szívű, és gyönyörű maradsz, mint eddig voltál. -meglepve nézek rá, hiszen soha nem gondoltam volna, hogy ezt gondolja rólam. Annyira jól esik, hogy picit be is könnyezek, mire egyik kezével elenged, és letörli könnyeim -Az én érzékeny Jimin-em. -mosolyog, majd egy lágy csókot nyom kéz fejemre, egyenesen a vágás nyomára.

Este valóban elmentünk korizni, és hazudnék, ha azt mondanám nem néz ki jól a jégen. Akár csak én, ő is átöltözött, de neki valahogy jobban áll ez az egész. Fekete felső, nadrág és a fekete kori. Mintha valami arkangyal lépett volna a jégre.

-Ki ne essen a szemed. -szól oda nekem.

-Csukd be a szád. -dobom vissza a labdát, mire mindketten elnevetjük magunkat. Szeretem, hogy lehet vele viccelődni, és hogy piszkáljuk egymást. Valahogy olyan könnyeddé teszi ezt az egész gubancot.

Éjfélig korcsolyáztunk, és az Alfa beavatott pár trükkbe, valamint elárulta, hogy mit szoktak lepontozni vizsgákon. Az előadásom első felét vagy 100-szor elpróbáltuk, ő pedig lelkesen segített.
Miután vissza kísért a szobámba, ismét egy aranyos puszival köszönt el, amit ezúttal én is viszonoztam.
Sajnos nem aludt nálam, ugyanis neki kora reggel dolgozni kell menni.

Vajon tényleg ennyire egyszerű lenne átlépni a múlt sebeit? Lehet valóban csak egy megfelelő társ kell hozzá...
Szívesen fordítok hátat a múltnak, ha az a társ nem más, mint Jungkook.

----

Halihoo

Élvezzétek ki a mámoros pillanatokat🤭
Ez most azért lett ilyen rövid, mert egy kis "előkészítő-re" volt szükségem, hogy valahogy összemossam a kissebb/jelentéktelenebb szálakat is, mert engem zavar ha egy icipici dolog is nem függ össze.

(Bár így is lehet túl gyors lesz a váltás, na nem baj, majd meg tudjátok mire értem a következő részben ;)) )

Árasszátok el a komment szekciót, kíváncsian várom ki kapott fangörcsöt^^

Puszi, szép estét!