Alfám [SZÜNETEL]

열둘 - 12

Valamikor este keltünk fel. Jungkook evett, fürdött és vissza feküdt pihenni. Az óráimat kihagytam, és ki is fogom, amíg ő nem lesz jobban.
A kettőnk közti dolog miatt, hihetetlenül aggódok, és gondját akarom viselni.
Úgy érzem egyre jobban elkezdtem kötődni hozzá, ami később egy nagyon fájdalmas véghez fog vezetni.
Éppen ezért úgy döntöttem, hogy amíg ez tart, kiélvezem.

Az Alfa ismét elaludt, én pedig a nappaliban ülök, és a beadandómon dolgozok. A vizsga táncom is tervezgetem, néha pedig elpróbálok pár mozdulatot.
Meglátszik, hogy nem mostanában csináltam, milyen lesz, ha jégre állok?
Egy évek óta tartó rutinból estem ki, szörnyű belegondolni, hogy mennyire rövid időm lesz szinte mindent az alapoktól kezdeni.

Mivel én kipihentem magam, a 3 napos stresszelés, és álmatlanságok után, egyszerűen fent tudok maradni. Már éjfél is elmúlott, de semmi álmosságot nem érzek. Őszintén, nagyon nyugtató éjjel dolgozni. Csend van, hangulat világítás, és nyugalom. Lehet többször kellene éjjel tanuljak.

Negyed 2-kor fejeztem be az írást, elmentem fürödni, aztán bebújtam az Alfa mellé. Kellemes aloevera illatot árasztott, és egy mosollyal az arcára fagyva aludt. Cuki.

Én nem tudtam aludni, helyette őt néztem. Bevallom kicsit ilyesztő ez az egész. Annyira gyorsan találkoztunk, és kerültünk közel egymáshoz. Már el sem tudnám nélküle képzelni a napjaimat.
Vajon milyen lesz, mikor újra csak Tae lesz? Mi lesz, ha ő talál magának valakit? Nem lehetek mindig a harmadik kerék.
Olyan érzések lepnek el, amiket eddig még soha nem éreztem.
Nyugalom, biztonság, bizalom.
Ezeket mind megkapom Jungkook-tol, ezért is félek előre attól a naptól, amikor majd azt mondja vége. Megszűnt a kapcsolat.

-Min gondolkozol engem bámulva? -fel eszmélek a kellemesen mély hangra. Álmos arcú Alfa néz rám, közelebb csúszok hozzá, mert érzem, hogy mennyire szüksége van a kis sebzett lelkének rám. Elfeküdt hajába túrok, és játszadozni kezdek vele.

-Arról, hogy a jövő héten kell visszamennem a kezemmel. Szeretnél velem jönni? -hazudok.

-Ez nem is kérdés, én foglak fuvarozni. -csukott szemmel, és egy kis fiús mosollyal élvezi ujjaim játékát -Fáj még?

-Nem, viszont a kötözések még mindig kellemetlenek.

-Jó hogy mondod. Reggel le cserélem, viszont most aludjunk. -homlokára simítok, ami még mindig forró.

-Jungkook mérjünk egy lázat. -felkelek, és egy láz mérőt teszek hóna alá -Megbetegedtél?

-Lehetséges, hideg zuhanyt vettem, elég sokszor. -mondja nyugodtan -Lehet ezért fáj a fejem.

-Biztos, hogy ezért fáj. Nem mondom, hogy nem kellett volna ezt csinálnod, mert biztos szörnyű volt, de akkor is jobban kellett volna figyelned. Főleg, hogy előtte nem rég voltál orvosnál, és eleve volt egy kis megfázásod.

-Oké, oké, ne stresszelj, nem fogok belehalni. -vigyorog, aztán ismét lehunyja szemeit.

Mivel nem voltam túlzottan álmos, könnyedén maradtam fent mégegy órát, és törölgettem át Jungkook testét. Persze próbáltam diszkrét maradni.

Reggel nehezen keltem, hiába voltam kipihent, a reggeli kelés akkor is szörnyű. Jungkook izzadt, és fehér. Ebből nem lesz ma orvos.
Felkeltem, és kimostam a törölközőt, aztán az Alfa homlokára tettem. Egy másik ronggyal át mostam a kezeit, lábait, és nyakát, hátha egy kicsit segíthetek neki.

-Jungkook. -szólok halkan, de semmi -Jungkook, kelj fel. Haho, ébresztő. -nedves haját simogatom, ő pedig lassan nyitogatni kezdi szemeit -Még mindig lázas vagy, hozok gyógyszert, meg egy nagy pohár vizet. Ülj fel, oké? -hümmög, én pedig a konyhába sietek.