Alfám [SZÜNETEL]

아홉 - 9

-Még mindig nagyon érzékeny?

-Igen, légy óvatos. -felelem az Alfának.

A kis incidens után Jungkook ragaszkodott hozzá, hogy át kösse a kezem, így nem tudtam mit tenni, beengedtem.

-Már szebb mint volt. -próbál kommunikálni. Végül nagyot sóhajtok, és rá veszem magam a beszédre.

-Ugye tudod, hogy miattad aggódok? Bántottál egy diákot miattam, és az hagyján, hogy ezért akár börtön is járhat, de nem vagyok az Omegád, nem vagyok megjelölve, a Farkas Törvények szerint, pedig így nem védhetsz meg legálisan.

-Jimin. -ejti ki nevem, majd kezemről a szemeimbe néz -A Farkas törvények mit sem érnek, ha egy tiszta vérűről van szó. -tudtam! Annyira tudtam, hogy tiszta vérű!

-Tehát csak hunyjak az egész felett szemet? Mert megteheted? -befejezi a kötözést, de továbbra is hatalmas kezei között tartja apró mancsom.

-Nem ezt kérem. Én megértem, hogy így érzel. Van rá okod, ez teljesen normális. Én csak azt szeretném, ha elfogadnád, hogy ha kell, akkor így foglak védeni. -elhúzom kezem, és piszkálni kezdem a gézt.

-Miért? Miért akartál annyira táncolni a buliban? Miért nem tudtál csak úgy kikerülni a kávézóban? A pályán pedig.... Lehet csak ott kellett volna hagynod. -halkulok el a végére.

-Jimin, te most... -meghökkenve emeli meg kicsit hangját, de folytatom mondandóm.

-Miért kell újra átmenjek ezen? -pityeredek el, de a büszkeségem belém folytja a könnyeket -Megint ezek az érzések, és gondolatok. Én nem akarom ezt Jungkook, még egyszer nem. -magyarázom neki, és felpillantok értetelenséget tükröző szemeibe. Könnyes tekintetem nézi, majd azonnal felhúz a kanapéról, és tarkomnál megtartva közel húz arcához.

Szemei átváltanak vörösre, de ugyanolyan higgadtan beszél, mint ahogy szokott. Érzem, ahogy a forró levegő számnak csapódik, ő pedig nagyot szippant kettőnk aromájából, és átölel. Derekamon keresztül hátam közepére siklik tenyere, onnan pedig a fejemre.

-Ne sírj. -susogja nyugtatóan -Én nem az az ember vagyok. Soha nem lennék ilyenre képes. -eltol magától, és kerüli tekintetem, de így is látom, hogy még mindig vörösek a szemei.
A nyugtalanságom elő hozta az Alfáját.
Tudom, hogy ezt csak viszonzott nyugtatással lehet megoldani, így vísszahúzom magamhoz, és erősen mellkasához paszirozom magam.

-Sajnálom, hogy miattam kell aggódj. -mondom őszinte megbánással -Szerinted meddig fog tartani ez az indokolatlan kapcsolat? -vállát simogatom, ő pedig finoman vissza ölel, és nyakamba bújik.
Egy percig sem félek, hogy megjelöl. Bízok benne.

-Nem tudom, bármikor megszakadhat.-ő tovább beszél, de nem tudok figyelni. Eddig fel sem merülő gondolatok lepik el a fejem.

-Min gondolkozol?

-Kettőnkön. Szerinted meghalok, hogyha eljön a heat ideje? -hirtelen tol el magától, és már sötét barna szemeivel lesi pupilláim.

-Dehogyis, hogy gondolhatsz ilyet? Gondoskodok róla, hogy ne történjen semmi. Van pár ötletem, hogy hogyan tudjuk ezt megakadályozni.

Teltek a napok, hetek és közben Jungkook-kal egyre szorosabb lett a kapcsolatunk.
Szinte mindennap meghív valahova, és párszor volt már, hogy egymásnál aludtunk, természetesen külön. Néha ugrat, és aranyos dolgokat mond, én pedig egyre jobban bízok benne. Úgy érzem nagyon jó barátok lettünk, csak attól tartok, hogy ez majd a kötődéssel együtt elvész.

-Ízlik? -kérdi mosolyogva, mire bólintok.

-Nagyon finom, pedig azt hittem nem fog tetszeni. -utalok a mézes pisztáciás lattem-ra.