Alfám [SZÜNETEL]

셋 - 3

-Nem megyek! -álltam összefont karral, mire ő felvont szemöldökkel fordult felém.

-Jimin ne kelljen mégegyszer mondanom. -néz rám kemény tekintettel, de én továbbra is csak állok, és még a fejem is más irányba fordítom.
Hallom ahogy sóhajt egyet, majd csörög a kulcs, és lenyomja a kilincset. Azonban nem megy be, hanem hozzám lép, és feldob a vállára.

-Tegyél le! Tegyél le te mamlasz!! -kiabálok, és csapkodom hatalmas hátát, de nem érdekli. Bemegy a házba, és bezárja az ajtót -Hallasz? Fel foglak jelenteni! Ez ember rablás!! -kiabálok továbbra is, mire ő lerak, és rám mutat.

-Ha te feljelentesz, ugysem fognak hinni neked. -állam leesett, ugyanis ez azt jelenti tisztában van, hogy Alfaként mindent elnéznek neki. Hát persze, hogy tisztában van!

-Öntelt, beképzelt, szemétláda!! -harsongok, és az ajtó felé lépek, de ő elém áll, és mélyen a zakója zsebébe dugja a kulcsot. Ismét felkap, és az emelet felé veszi az irányt.

Most, hogy jobban megnézem, nem is olyan rossz ez a ház. A nappaliból nagy ablakok engednek rá látni a városra, nagy terek vannak, és a belmagasság is nagy. Tökéletes trió.

-Utállak! -kiabálok ismét, mire ő már csak nevetni tud.

-Jimin, jobban tennéd ha nem kiabálnál, meglehet, hogy holnapra elmegy a hangod.

-Az életkedvem is elmegy, akárhányszor találkozunk! -csapok ismét hátára, de hamar feladom.

-Pedig nem úgy vettem észre. -jegyzi meg, de erre már nem is válaszolok -Itt fogsz aludni, remélem megfelel őfelségének. -csukja be az ajtót, és az ablakhoz lép.

-Nem én lakok palotában. -morgom, majd kitárom az ajtót -Nagyon kedves, hogy elraboltál, és bezártál a házadba, úgyhogy részeg vagyok, te meg az egyik vizsgabiztosom vagy ráadásul, de le szeretnék tusolni, és minél előbb aludni. Úgyhogy, ha meguntad az inzultálásom, akkor akár mehetnél is. -dobok felé egy hamis mosolyt, ami inkább hasonlít vicsorgásra. Közelebb lép hozzám, én pedig egészen az ajtókeretig hátrálok.

-Azért ennyire nem vagy jó színész, ki ne ugorjon a szíved, Omega. -susogja, majd kacsint, és már csak én vagyok a szobában. Hamar becsukom az ajtót, és kifújom a levegőt.

Reggel, azaz inkább délben enyhe fejfájással keltem. Inkább nem is ültem fel, hanem feküdtem a puha paplan alatt. Nagyon kényelmes ez az ágy, meg tudnám szokni.

Halk kopogást hallok, majd egy kócos fej tűnik fel. Jungkook az. Kitárja az ajtót, és belép. Valamiért ezzel a reggeli kósza hajjal, és kipihent arccal egész más embernek tűnik.
Fehér póló lóg csípője alá, amin egy fekete rövidnadrág foglal helyeg.

-Jó reggelt. Tudod ma már harmadjára nézek rád, nem akartalak fel kelteni. -áll az ágy mellé, zsebre tett kézzel -Kérsz valamit? Gyógyszer, tea, kávé?

-Egy fájdalomcsillapító, és egy pohár víz jól esne. -hunyorgok, és felülök, de a fejem majd szét esik -Sajnálom a tegnapit, bár fogalmam sincs mit csináltam. -csak most veszem észre, hogy mennyire karcos a hangom.

-Azért hozok egy bögre teát is. -fel térdel az ágyra, amitől kicsit megilletődök, de aztán hamar értelmet nyer. Vissza dönt finoman a párnára, és betakar -Maradjunk annyiban, hogy tegnap sokat hangoskodtál, de semmi komoly. -mosolyog, amitől ismét előjönnek gödröcskéi. Vajon ezt hányan látták eddig rajtam kívül?

-Nem lenne baj, ha még maradnék egy kicsit? Nem hiszem, hogy most haza tudnék menni. -hunyom le szemeim, ő pedig feláll, és az ajtóhoz sétál.

-Addig maradsz, ameddig szeretnél. -mondja szokatlanul kedvesen, amitől majdnem elmosolyodok, de eszembejut, hogy ki is ő.
Becsukódik az ajtó, és ismét egyedül maradok, de nem sokáig.

Egy fél óra múlva az Alfa egy tálcával jön be. Leteszi az éjjeli szekrényre, majd homlokomra simít, amitől nagyot kell nyeljek.

-Nem vagy lázas, azt hittem megfáztál. -magyarázza, majd segít felülni -Itt a gyógyszer, és a víz, vedd be. -kezembe adja a dolgokat, majd mikor kész vagyok, elveszi a poharat és vissza rakja, ahonnan elvette -Hoztam még egy teát a torkodra, és tejbegrízt. Gondolom másnaposan nem nagyon tudnál ennyi normális kaját, de attól még kell, hogy egyél valamit. -hatalmas szemekkel nézem őt is, és a tálca tartalmát is. El sem hiszem, hogy ezt ő teszi értem. És milyen igaza van, jelenleg képtelen lennék bármit is enni.

-Azta. -mondom ki ami bennem kavarog -Köszönöm, ez tényleg nagyon figyelmes. -mosolyodok el, amit ő meglepve néz -Mi az? -kérdem, mire ő is jó kedvre derül.

-Te mosolyogtál. -mutat számra, mire én elcsapom kezét.

-Dehogyis. Vak vagy? -hajtom le szégyenlősen a ffejem
Pár perc csend telepszik ránk, és már éppen rákérdeznék, hogy most mi van, de ő hirtelen elterül mellettem -Mit csinálsz? -húzom fel magam elé lábaim, de ő csak csukott szemmel terül el az ágyon, és nagyot szippant.

-Olyan édes illatod van. -nagyra nyílnak szemeim, és azonnal elvörösödök -Végre érezhetem. Mi ez? Annyira... Olyan... Méz? Méz illatod van? -emelkedik fel, és néz rám, mire én aprókat bólintok -Nagyon kellemes, szeretem a mézet. -teszi vissza fejét.

-Köszönöm. -motyogom halkan, majd fel állok, és a kabátomhoz lépek, amit az este csak úgy a székre dobtam. Elő veszek egy kis dobozt, és addig rázom, amíg egy szem ki nem esik rajta.

-Mit csinálsz? -felül gyorsan, és hozzám lépve kiveszi a kezemből, majd olvasni kezdi -Szag elnyomó? -néz rám értetlenül -Miért?

-Mert. Most már úgy is tudod milyen illatom van, nem mindegy? -veszem vissza, mire ő ismét ki kapja kezemből.

-Nem szedheted be. -jelenti ki parancsolóan, mire ismét kétszeresére nőnek a szemeim.

-Mi az, hogy nem? Azt majd én eldöntöm! -emelem fel hangom, de azonnal rám is jön a köhögés.

-Ne vitatkozz, tetszik ez az illatt, te meg csak erőlteted magad. Nem szeretném, hogy beszedd, amíg nálam vagy. -vissza teszi a kabátomba, majd az ágyhoz kísér.

-Jungkook nem halálos beteg vagyok, csak másnapos. -fekszek le, mire ő az ágy végén terül ismét el.

-Tudom, de rég volt már, hogy gondoskodtam valakiről. Hadd használjam ki. -ismét pár perc csend következik, de végül nem bírom magamban tartani a kérdést.

-Azért maradsz itt, mert ennyire tetszik az illatom?

-Aha, el sem hiszed mennyire imádom a mézt. Van, hogy random kis kanállal eszem.

-Te beteg vagy. -nevetem el magam, mire ő is.

-Lehet.

-Ha már itt ragadtál, nézhetnénk is valamit. -vetem fel az ötletet, bár nem tudom miért. Gonosznak kellene lennem vele, és minél jobban utálni.

-Legyen, keress valamit a TV-n, én addig csinálok kukoricát. -kipattan az ágyból, és meg sem várja, hogy elmondjam én a sajtosat szeretem.

Pár perc keresgélés után találtam is egy dokumentum filmet, és az Alfa is visszaért egy nagy tállal.

-Remélem jó a sajtos, én csak ezt szeretem. -mondja, majd leül mellém, és neki támaszkodik a támlának.

Ez most a véletelen lenne? Nem akarom elhinni. Reggel óta olyan furán normális, és kedves. Amióta pedig megtudta, hogy méz illatom van, olyan mint akit fejbe vertek. Teljesen ki van fordulva magából.
Ez azért lenne, mert a személyes terébe engedett, az otthonába? Vagy az illatom miatt? Esetleg mindkettő?
Nem lényeges, most az a fontos, hogy nehogy elkezdjek érezni valamit iránta.
Elég, ha a lunám van megőrülve minden egyes alkalommal, mikor a közelébe kerülök.

Mikor az embernek nincsenek felhúzva a falai, könnyen elérzékenyülhet, és olyat is megenged magának, amit egyébként nem tenne.

----

Kicsit rövidebb rész, de van!
Fő a pozitívitás!

Fontos kérdés!!!!
-Nektek tetszik Jimin illata? Vagy legyen más? Ha mást szeretnétek, akkor írjátok meg kérlek kommentben.

Naaaagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre♥︎

Köszönöm, hogy el olvastátok, szép estét!