Alfám [SZÜNETEL]

여섯 - 6

Tegnap este mire felértem a szobánkba, barátom sírva ugrott a nyakamba. Kapott egy hívást otthonról, miszerint az apja megbetegedett és korházba került. Azonnal elkezdett összecsomagolni, és bár hiába mondtam neki, hogy aludjon egyet, és reggel menjen, ő nem hallgatott rám. Segítettem neki bepakolni, és lekísértem, ahol elváltunk.

A gyógyulási időm végéig felmentést kaptam, tehát ennyi idővel halaszthatom a vizsgám is. Nehéz lenne fájó kézzel mozdulatokat produkálni.

Kopogás zavar meg, kíváncsian megyek az ajtóhoz, ugyanis senkit nem várok. Talán a barna hagyott itt valamit?

-Jó reggelt, ez a harmadik nap. Itt az idő lecserélni a kötést. -köszön Jungkook amint kinyitom az ajtót, majd pedig beengedi magát.

-Neked is, és igen persze, gyere be nyugodtan. Mit keresel itt?

-Hát, belementél ebbe a 'kezdjük tiszta lappal' dologba, szóval hoztam reggelit. Meg az orvos azt mondta három naponta újra kell kötni. -bök fejével kezemre, majd leteszi a fehér szatyrot a pultra.

-Igen belementem, de nem abba, hogy kora reggel zaklatni fogsz. És ha itthon van Tae? Vagy ha bárki meglát? Ez egy kollégium, tele van diákokkal, akik bármikor bejelenthetnek, ráadásul még valami pletykát is fűznek hozzá.

-Miért? Talán titok, hogy ismerjük egymást? Jimin nekem ezen az egyetemen van szavam, ráadásul Alfa vagyok. Szerinted bárki szóvá merné tenni?

-Nem, de te akkor is a bizottság tagja vagy, én fogom megszívni, ha megtudják, hogy ismerjük egymást. -leülök, és belenézek a szatyorba amit hozott -Ez tteokbokki?? -nézek rá vigyorogva -Honnan tudtad, hogy imádom? -kiveszem azonnal a szatyorból, és neki is látok. Gyors hangulat váltás...

-Megérzés. -ránt vállat, majd feláll, és elkezd járkálni -Hol a lakótársad? -fordul felém.

-Haza kellett mennie, az apja beteg. -felelek halkan, ugyanis nagyon aggódok, hogy mi lesz.

-Tehát egyedül vagy. Mikor jön vissza?

-Ebben a hónapban már biztos nem, talán jövő hónap elején. Attól függ mi lesz.

-Ha azt megetted, átcserélem a kötésed. -jelenti ki, majd a képeket kezdi nézni a falon, miközben hozzám beszél -Nem volt hőemelkedésed, vagy lázad? Az gyakran van baleset után, főleg az Omegáknál. Valamiért ők rosszabbul viselik az ilyesmiket. -le ül mellém, és érdeklődve figyel.

-Még nem mértem, de szerintem nem lesz bajom. Tudod én nem olyan vagyok, mint a többi Omega. Én különleges vagyok! -húzom fel orrom, és bekapok egy újabb falatot.

-Az már biztos! -szórakozik jól -Akkor mérünk egy lázat is. -jelenti ki, majd ismét feláll.

-Miért vagy ilyen? Olyan... -eldobom a szemetet, és a mosogatóba teszem a pálcikákat.

-Gondoskodó? Lehet. De nem fogom hagyni, hogy elfertőződjön. Merre vannak a kötszerek? -nézelődni kezd, a dobozt kutatva.

-Jobbra az első ajtó, felső szekrény. -igazítom útba, majd leülök a kanapéra. Miután visszajött, elővette a szükséges dolgokat, majd elém húzott egy széket.

-Figyelj, óvatos leszek, de ez egy elég csúnya seb, szóval biztos valamennyire fájni fog. Azt hiszem jobb lenne, ha nem néznél ide, talán úgy kibírhatóbb lesz. -némán bólogatok nagy szemekkel, mert már előre tudom, hogy kurvára sírni fogok. Nem bírom az ilyen véres, szomorú, sebes dolgokat. Talán a múltban történtek miatt, vagy talán csak ilyen vagyok.

-De tényleg legyél óvatos jó? Így is van, hogy néha sajog. -mondom, majd engedem, hogy bal karom a térdére húzza, és lassan végig vágja a kötést.