Alfám [SZÜNETEL]

일곱 - 7

Mire eljött az este, valóban hő emelkedésem lett. Jungkook rögtön felugrott, és egy vizes ronggyal, valamint egy lázcsillapítóval tért vissza.

-Érdekes, hogy 3 napig nem volt semmi bajom, erre jössz te, és azonnal kijön rajtam. -motyogom, ő pedig visszaül mellém.

-Jó az időzítésem. -mosolyog, és lejjebb halkítja a TV-t -Bár szerintem azért van, mert a Lunád érzi, hogy biztonságban van, így nem kell tovább erőltetnie a jól létet.

-A kis ringyo... -susogom, mire ő felnevet.

-Ez nem rossz dolog, ha bele gondolsz ez egyfajta megnyugvás is lehet számodra. Elengedheted magad a közelemben.

-Ez szép, és jó. De tudod mit nem értek? Hogy mi miatt alakult ki a kötelék. Mert biztos vagyok benne, hogy ez az. Nem akartam érzelmekről beszélni, de mikor velem vagy, akkor tényleg bizalmat, nyugalmat, és biztonságot érzek. Meg észrevettem, hogy te is birtokló vagy, és védelmező. Mi ez, ha nem kötelék? -felém fordul, és először jól bebugyolál a pokróccal, amit eddig közösen használtunk, és csak ezután szólal meg.

-Bármi is legyen ez, és bármi is alakította ki, nem lehetne, hogy csak ki élvezzük? Ki tudja, amilyen gyorsan jött, lehet olyan gyorsan megy is. És egyik napról a másikra, elveszítjük az érdeklődésünk egymás iránt. -őszinte tekintettel néz rám, és végre megértem.
Itt nem ő az, aki érdeklődést táplál irántam, hanem az ösztönei.
Ez nem Jungkook, ez az Alfája.

Már éjfél fele járhattunk, mire elöntött a forróság, és lázas lettem. Jungkook éppen a homlokomon lévő vizes ruhát cserélte, én pedig közben a zoknim hámoztam le magamról.

-Aztán a pulcsit is, kapsz egy pólót. -parancsolgat, nekem pedig nincs erőm, hogy ellenkezzek. Miután át cseréltem felsőm, felé fordulok, és ásítok egy nagyot. Rettenetesen álmos vagyok, és nagyon égnek a szemeim -Jobb lenne, ha most aludnál. Pihenned kell. -fejem rázom, mire ő értetlenül néz -Velem szeretnél maradni?

-Igen. -motyogom, és mellé állok -Jelenleg csak azt érzem, hogy minél közelebb, annál jobb. -az Alfa derekamba kapaszkodva támogatott ki, majd lehuppant a kanapéra, és kitárta karját.

-Gyere, itt lesz a legjobb. -mondja kedvesen, nekem pedig nem is kell több, leülök szorosan mellé. Hagyom, hogy bal karja átkaroljon, fejem pedig vállára hajtom.

Valamikor hajnalban kelhettem fel újra. Az ágyamban feküdtem, az Alfa pedig felsőtestem törölgette egy vizes ruhával. Csak a kis lámpám égett, ezért alig láttam arcát, de azt hiszem megkönnyebbült.

-Végre. Már órák óta csinálom ezt. -homlokomat is átsimítja párszor, majd arcom, és újra nyakam következik -Be kell venned egy lázcsillapítót, nehogy újra lázas legyél. -az éjjeliszekrényem felé biccent. Felülök, és elveszem a pirulát, majd az oda készített vizet is.

-Köszönöm, hogy segítesz. -morgom karcos hangon, és visszadőlök párnámra -Jungkook aludj te is, biztos fáradt vagy.

-Nem bánod, ha kölcsönveszem a barátod ágyát? -kérdi, majd a földre teszi a kis tálat, és neki vetkőzik az alvásnak.

-Nem, majd húzok fel új huzatot. -motyogom, és mikor már lefeküdt lekapcsolom a lámpát -Jó éjszakát.

-Jó éjszakát Jimin.

Valamikor kora délután keltem fel. Izzadt voltam, és furán éreztem magam. Azt hiszem túl sokat aludtam.
Összeszedtem magam, és kicsoszogtam a nappaliba, az Alfát keresve. Csak nem hagyott itt, nem?

-Kialudtad magad? -jön az ismerős hang a konyhából. Oda pillantok, és Jungkook támaszkodik a pulton, miközben engem néz -Össze dobtam egy gyümölcsös zabkását, most az a legjobb, ha könnyű ételeket eszel. -magyaráz a pult mögül, én pedig nagyot nyelek. Soha nem láttam még reggel. Így egészen más, ki van simulva.