다섯 - 5

1.1K 86 8
                                    

-Hihetetlen vagy, de komolyan. Képes voltál lekoptatni egy ilyen pasit? Én ölnék, hogy végre valaki engem is szeressen, erre te csak úgy koppintod? -rázza a fejét barátom, majd kortyol párat a forró csokijából. Éppen a kampusz kávézójában ülünk, egy hosszú művészettanos délelőtt után.

-Mondtam, hogy semmit sem akarok tőle, meg te is tudod, hogy nem vagyok a kapcsolatok híve. -rántok vállat, és teás poharam kezdem piszkálni.

-Még mindig amiatt a barom miatt gondolkodsz így? -néz rám szomorúan, mire bólintok egyet -Nem élhetsz így örökre. Remélem te is tudod, azért mert volt egy rossz kapcsolatod, az nem azt jelenti, hogy a jövőbeli jókat is meg kell vonnod magadtól. Persze biztos lesz még egy-két kínos, rossz élményed, de sokkal több jó lesz. Indulj csak ki belőlem, mennyi majommal kavartam már?

-Jó de te más vagy, te szereted szivatni az embereket. -mosolygok.

-Mert majmok! -nevet fel, majd ismét kortyol -Nem gondolkodtál azon, hogy miért kerültök össze folyton? Mármint, csak gondolj bele, mi van ha nálad beválik ez a lelkitársas dolog? Szerintem csak hagynod kellene, hogy vigyen magával a sodrás. Nem kell az életed minden pontját megszervezni, élj egy kicsit. Hagyd, hogy szeressenek. -némán hallgatom amit mond.

-Jó, majd átgondolom.

-Tehát ez egy nem.

-Túl jól ismersz. -nézek rá, majd megiszom a teám, és együtt távozunk.

Délután ismét a jégcsarnokba kell mennünk, de most nem a saját feladatunkon kell dolgoznunk, hanem az éves felmérés lesz. Spárga, forgások, ugrások, és minden ami hajlékonysággal vagy a korival kapcsolatos. Az adatokat felviszik a felhőbe, ahol aztán megtudjuk nézni, hogy az évek során mennyit fejlődtünk.

-Névsor alapján lesznek szólítva. Felmennek a jégre, és a megadott gyakorlatokat elvégzik, aztán lejönnek. Ilyen egyszerű. -magyaráz az egyik bizottsági tag, amit mi mind figyelmesen hallgatunk. Leültünk a padokra, és beszélgetni kezdtünk, közben pedig elkezdték felhívni az embereket.

-A múltkor mit akart? Nem mondtad. -újra az Alfa a téma.

-Te csak róla tudsz beszélni? Miért nem kérdezed, hogy milyen idő lesz holnap, vagy hogy mit reggeliztem?

-Mert nem vagyok hülye, és mert együtt reggeliztünk. -emeli meg szemöldökét, aztán kényelmesen felhúzza a lábát, és ismét kérdez -Tehát? Csókolóztatok, vagy ilyesmi?

-Jézusom nem, csak megbeszéltük hogy békén hagyjuk egymást. Ennyi.

-Menthetetlen vagy. -vág pofákat, majd feláll és a pályára lép, ugyanis ő következik. Taehyung ügyes, szépek a forgásai, és bár az ugrások nem mindig pontosak, szépek a mozdulatai. Amíg ő a felmérést végzi, én csendesen nézelődni kezdek, és csak most tűnik fel, hogy a múltkori Alfa, aki miatt elkezdett vérezni az orrom is itt van. Szuper. Remélem most bele is halok.

-Park Jimin. -hallatszik el a nevem, egy fél óra múlva, én pedig kicsit idegesen, de felmegyek. Azt hiszem többségében jók lettek az eredmények, harminc forgással többet csináltam mint tavaly, és az ugrás hossza is megnövekedett.

Miután mindennel végeztem, a nyitva lévő kis ajtó felé suhanok, ahol már lép fel az a bizonyos fiú. Valami sötét köszön vissza rám szeméből, és mikor elhaladnánk egymás mellett úgy tesz mintha megbotlana, majd belém kapaszkodva a földre küld.
Erős fájdalom hasít bele bal kézfejembe, melynek következtében fájdalommal teli hangon kiáltok fel. Lenézek kezemre, és látom amint elönti a vér. Ijedten próbálom összekaparni magam, de a kínzó fájdalom, és a rémület úrrá lesz rajtam. Zokogva kapom kezem a mellkasomhoz, de nem tudok felülni. A vérem erős illata szúrni kezdi orrom, és tudom, hogy ezt mi fogja követni.

Alfám [SZÜNETEL]Where stories live. Discover now