Alfám [SZÜNETEL]

십오 - 15

Reggel Jimin-nel a karjaim közt ébredtem. Boldog mosoly kúszott fel arcomra, hiszen most már tudom, hogy ez volt az, amire olyan régóta vágytam.

Oldalunkon feküdve ölelem, míg ő az este alatt elzsibbadt karomon fekszik. Akármilyen kényelmetlen, meg sem fordul a fejemben, hogy elhúzzam a karom.
Lehet, hogy engem nem viselt meg a tegnap este, de őt annál inkább.
Tudom, érzem, hogy most mennyire retteg. Fél, a következményektől, attól, hogy ez máskor is megeshet, és attól, ahogy vajon most mi lesz velünk.

Nem akarom, hogy vége legyen a köteléknek. Újra akarom érzeni azt, ahogy valami hozzáköt, ahogy valami láthatatlan erő vele írja meg a sorsom. Akarom ezt az érzést.

Jimin mocorogni kezd, majd álmos szemekkel, és kócos hajjal felnéz rám. Ismét elmosolyodok, majd egy puszit nyomok orra hegyére.

-Jó reggelt. -köszönök először, mire vissza hajtja fejét, és addig húzza a takarót, amíg csak a szeme látszik ki.

-Jó reggelt. -mondja halkan, közben pedig hajába túrok.

-Gondolkodtam. -komoly hangom miatt, egyből félelemmel néz újra a szemembe -A tegnapi eset után rájöttem, hogy nem szeretnélek többet ilyen helyzetben látni. -hideg kezeivel véletlenül mellkasomhoz ér, de rögtön el is kapja azokat -Szeretnélek biztonságban tudni, azt akarom, hogy az enyém legyél. -miután elmondom az utolsó mondatot, meghökkenve néz rám, aztán nyakamba bújva egy megkönnyebbült sóhajt hallat.

-Én is ezt szeretném Jungkook, de félek, ez nem ilyen egyszerű. -válaszol elpityeredve, mire arcára simítok -Te a vizsga biztosom vagy, és tiszta vérű Alfa, és én Omega, és közel sem ismerem, milyen egy normális kapcsolat. Én az első óta rettegek Jungkook. -hadarja sírós hangon, mire oldalára fogva feljebb húzom, hogy szemtől szemben legyünk.

-Jimin felnőtt emberek vagyunk, senkinek semmi köze ahhoz, hogy köztünk mi van. Az iskola sem tiltja, hiszen ismételten, nem kis korúak vagyunk. Maximum nem én vizsgáztatnálak. Ami pedig a tiszta vérűséget illeti, elhiszed hogy nem érdekel?

-De a szüleidet annál inkább fogja.

-Nem fogja. -rázom fejem meggyőzően -Csak egy kicsit engedj, és bebizonyítom, hogy én boldoggá tudlak tenni. -nyugtatóan simogatom hátát, ő pedig nagy levegőt vesz.

-Tegnap este azt hittem... -vált a témán, és maga elé bámul -Azt hittem tényleg megölöd. -vallja be, mire bűntudatom lesz.

-Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. Téged védtelek, és kicsit eluralkodott rajtam a káosz. -susogom halkan.

-Köszönöm. -mondja őszintén.

...

-Őszintén nagyon hiányzik a kapcsolat. -ugrik ki belőlem a vallomás reggeli közben -Kissé üresnek, és magányosnak érzem magam. -Jimin meglepetten, nagyra nyílt szemekkel ül, és még a kaját is elfelejti rágni -Jól vagy?

-Persze. -rázza meg finoman fejét, majd újra a tányérjára fókuszál -Csak megleptél. Mármint azt hiszem ennek örülnöm kellene, nem? -ideges vigyort mutat -Viszont, ha újra kapcsolatot szeretnél köztünk, akkor.. akkor valami olyat kell..

-Tudom. -vágok közbe, hiszen belepirult a mondandójába -Viszont nem fogok semmit tenni. Még nem. Szeretnélek randira vinni. -mondom szemébe mire ismét elfelejt rágni -Lehet kissé klisés a dolog, de talán megérted a korkülönbség miatt.

-Klisés? Viccelsz? -komolyan néz rám, majd arrébb tolja a tányérját, és az asztalon átnyúlva kezeimre fog -Nagyon szeretném. -vidáman mosolyog, én pedig bezsongok a válaszától, és fejben már el is kezdem tervezni a programokat. Ő csakis a legjobbat érdemli.

Mivel Jimin semmiképp sem akart nálam maradni, már hétfőn bement az egyetemre. Amióta elhívtam randira nem beszéltünk róla, hiába terveltem már ki mindent. Nem akarom magam rá erőltetni, fiatalabb, biztosan máshogy gondolkodik, mások az elvárásai.

Ellenőrző látogatást tettünk náluk kedden, szerdán és ma is. Reggel velük együtt beültünk az órákra, majd fél 1kor átsétáltuk a pályához. Jimin mögött mentem, és míg nekem egyik munkatársam magyarázott, addig én csak a mosolygó fiút tudtam nézni, akit ismerőse szórakoztat.

Valahogy más mint a többiek. Ahogy sétál ahogy akárhányszor a pályára lép olyan könnyű, és kecses. Imádom nézni. Lehetséges, hogy valakibe ennyire bele lehet gabalyodni?

Repültek az órák, egymást követték a mozdulatok, és már láttam összeállni a koreográfiákat. Szinte végig őt néztem, ahogy mosolyog, ahogy pár szót vált barátaival, ahogy táncol. Kaptak egy fél órás pihenőt, plusz 15 perc kaja szünet, majd egyesével csúszkáltak vissza a jégre.

Épp csak átfutottam szememmel a diákokon, mikor észrevettem azt a szemetet. Eléggé felhúztam magam már csak a látványára is, ugyanis az a mellettem ülő professzor kérdezett rá, hogy minden rendben-e velem. Tudtam, hogy le kell nyugodjak, vagy hatalmas baj lesz ebből, így bocsánatot kérve lezúdultam a bejáratig, és hangos csattanással tártam fel az ajtót.

Amint kiértem a friss levegőre picit nyugodtabb lettem, de ha csak arra gondolok, hogy most is ott van nem messze tőle, szinte kiráz a hideg.

Miért hagytam magára Jimin-t?

Rögtön vissza sietek, de amikor kinyitom az ajtót, erős szagok csapnak arcon. Azonnal Jimin-t keresem, és sajnos már túl későn. A fiú pólójánál fogva rángatja, megütni készül. A bizottsági tagok a lelátó sorai közül kezdenek lefele sietni, de tudom nem érnek oda időben.

Ismét ellepi fejem a vörös köd. Érzem, ahogy átjár a bosszú, a méreg, a gyilkolás vágya, és a többi emberre nem is gondolva, vörös szemekkel, vészjóslóan közeledek a kisebb tömeg felé. A fiú még mindig ordibál, dühétől észre sem vesz.

Most megöllek.

----

Közel 4 hónapos kihagyás mizu

Először is bocsánat!!

De őszintén most volt időm, hogy összeszenvedjem ezt. Remélem azért élvezhető, és neki is állok a kövi résznek.

Puszi nyuszik💜💜