Hope is a dangerous thing

surprise

Mina

A kedvenc kávézómban üldögéltem és belemerültem az újonnan vett könyvembe. Kizártam a körülöttem zajongó embereket és az eső kopogását az ablakon. Nem siettem sehová, jól esett ráérően olvasgatni és szürcsölni a karamellás lattemat. Arra lettem figyelmes, hogy odakint sötétebb lett. Rápillantottam az órámra. Fél kilenc. Majdnem két órát töltöttem a törzshelyemen. Kifizettem a kávémat és távoztam, szerettem volna sötétedés előtt hazaérni.

New York-ban kellemes tavaszi idő uralkodott januárhoz képest. Csapadékos idő volt egész héten, ami kissé elrontotta a hangulatom. Hazaérve megetettem Naomit, a macskámat, haraptam pár falatot és elindultam zuhanyozni. Törölközőbe csavarva huppantam le az ágyamra és csekkoltam az instagrammot. Semmi érdekeset nem találtam rajta, az app feldobott néhány posztot a közelgő Golden Globe díjátadóról. Egyedül azért foglalkoztam vele mert a sok éve imádott crushomat is jelölték rajta. Sebastian Stan-t a Pam & Tommy minisorozat miatt. Brutálisan jót alakított benne. Drukkolok neki, hogy megnyerje a szobrot.

Egyszer csak érkezett egy bejövő hívásom.

Kendall, az unokatesóm. Igen, az a Kendall Jenner és nem elsőágon vagyunk azok, egyszer volt alkalmunk találkozni egy nagycsaládi összejövetelen. Apukám ágáról vannak amerikaiak a rokonságban. Rögtön megtaláltuk a közös hangot és a nagy távolság ellenére tartottuk a kapcsolatot. Megosztottuk egymással az élményeinket, mémeket küldözgettünk, facetime-on csevegtünk órákon át. Nagyon kedveltem őt és valahol elöntött a büszkeség, hogy egy híresség a rokonom, sőt inkább nevezném őt barátnőmnek.

- Haló!

- Szia csajszi! Miújság? Hogy tetszik New York? Milyen a munka?

Tudni illik nagyjából egy hónapja költöztem a városba Budapestről. Éles váltás, de mindig ez volt az álmom. Tolmácsként a munkahelyem lehetőséget biztosított a költözésre. Úgy éreztem kár lenne elszalasztani. Szerencsés helyzetben vagyok, értékelik tudásom és a kitartásomat, rugalmasak és megbízhatóak. Persze ehhez sokat kellett tanulnom és sokáig küzdenem, mire egy ilyen cég felfigyelt rám.

- Szia! Jaj, de örülök, hogy hívtál! Imádom! Elképesztő a nyüzsgés és a hangulat. Áldom az eget amiért elfogadtam az ajánlatot, amit a főnök adott...A meló nem rossz, kicsit pörgősebb, mint otthon, de sokkal jobban fizetnek.

- Ezt örömmel hallom! Ennyi diplomával meg nyelvtudással meg is érdemled a jobb fizut! Megértem, hogy imádod New York-ot, az egyik legmenőbb hely a világon, de ami a legjobb, hogy ezentúl tudunk gyakrabban találkozni!

- Így van! Te merre jársz most?

- Nem vagyok túl messze, Philadelphiában volt fotózásom, holnap repülök haza, de arra gondoltam előtte átugrom New Yorkba hozzád! Végül is, hány éve nem találkoztunk?

- Ó, én már nem számolom...túlságosan rég. Ú, nagyon jó lenne látni!

- Szuper, írok holnap, hogy kb. mikor landol a gépem!

- Rendi! Köszi, hogy hívtál!

- Ugyan! Puszi!

- Puszi neked is!

Boldogan tettem le a telefont és eldőltem az ágyon. Nyújtózkodtam egy nagyot, túl sokat ültem ma, holnap nem ártana mozognom egyet mielőtt Kendall-al találkozom.

Felálltam és kinéztem az ablakon. Ezt a látványt soha nem szokom meg. A társasház legfelső emeletén laktam, a nappaliból és a hálószobámból is óriási ablakon keresztül kémlelhettem New York belvárosát. Fényei gyönyörűek voltak, felhős, esős időben is pazar volt innen a kilátás.