Hope is a dangerous thing

babydoll

- Szerinted elvállaljam? - Sebastian tanácstalanul hempergett az ágyon. Én a földön nyújtottam le az egyre inkább bekötött izmaim.

- Trump Amerika egyik legmegosztóbb személyisége. Nem mondom, hogy nem kéne átgondolni. A Thunderbolts hogy áll? Lenne energiád egyszerre kettőre?

- A nagyja már kész van. Figyelj...arra gondoltam...hogy a bulira, ahol megünnepeljük, hogy elkészült a Different Man, elvinnélek magammal. - Fejét lelógatva az ágyról a legédesebb mosolyával kápráztatott el. - Ott senki más nem lesz csak azok, akik a filmen dolgoztak. És nagyon jófej mindenki. Adamnek már egy csomót meséltem rólad. 

- Tényleg? Hát...nem bánnám ha végre részese lehetnék életed ezen részének is. - Leültem vele szembe és puszit adtam az orrára. 

Azóta sem voltunk olyan bántóan sokat emberek között, ha mégis, akkor nyugodt, csendes helyeket választottunk.

- Azt én is nagyon szeretném, Cukorka. - Ez a legújabb becenevem. Imádom. - Ez a film elképesztő élmény volt. És ha jól szerepel a Sundance-en, akkor nincs megállás.

- Biztosan nagy siker lesz. Már alig várom, hogy lássam. A másikhoz is ennyire el lennél maszkírozva? 

 Sok fotót mutatott a forgatásokról, felismerhetetlen volt, mikor Adam arcához hasonló maszkot varázsoltak rá. Egy genetikai betegség az övé - neurofibromatózis, ami az ember bőrén többszörös csomókban jelenik meg, akár tumorok is kialakulhatnak rajta. Az arca emiatt torzult el az évek során, de rendkívül bátran kezeli az egészet, humoros és jószívű embernek írta le Sebastian. 

- Rosszabb. Arra apatestet kéne növeszteni.

- Hát Trump fiatalon sem volt egy szép férfi...de Neked még az apatest is jól állna. - Neki minden jóll áll. - Nézd, én nem akarok beleszólni. Próbálok távol maradni a politikától, hálisten a cég nem ebben utazik. Viszont a pszichológiai háttere nagyon érdekelne, mert máig nem értem, hogy lehetett elnök egy ilyen ember.

- Erről szólna a film. A kezdetekről, arról hogyan jutott idáig. Mert mégis sikerült neki, bármennyire nem értünk vele egyet.

- Bárhogy is döntesz, én támogatlak. - Hátrasimítottam a haját és felmásztam hozzá az ágyra. Ölelkezve feküdtünk, amíg nem Naomi felugrott hozzánk és dagasztani kezdte a takarót.
- Megjött a ház úrnője.

- Hol van?

- Letelepedett a lábamhoz.

- Beléd van habarodva, engem már nem is szeret. - A macskám oda meg vissza volt Sebastianért, állandóan körülötte sündörgött.

- Be kell valljam, soha nem voltam egy nagy macskabarát, de ezt a szőrmókot nem lehet nem szeretni.

- Téged sem lehet nem szeretni. - Odadörgölőztem a nyakához, ahogy Naomi szokott. Arca most puha volt, nem bökte a bőrömet.

- Ez inkább rád igaz. - Húzott közelebb magához. 

- Mhhhmmm...- Szippantottam egy nagyot az illatából. - Ha tehetném, dorombolnék.

- Tüzelsz, mint a macskák? - Nevetett fel rajtam.

- Olyasmi. Meg karmolok és harapok! - Fogaimat az állába mélyesztettem, de csak finoman. Annyira szeretek vele bohóckodni. Ezek ilyen teljesen komolytalan, de annál szerethetőbb pillanatok. 

- Ááuu! Arrgghh! - Viszonozta a harapást az arcomon. - Megeszem a pofidat!

- Neeee! - Kuncogtam nagyokat.