Hope is a dangerous thing

good morning

Mina

Semmit nem álmodtam az éjszaka. Aludtam, mint egy mormota, szerintem lövöldözhettek is volna mellettem, arra sem ébredtem volna fel. Semmi rémálom, semmi pánikroham.

Kinyitva a szemem a kintről beszűrődő napfényt láttam, Sebastian karja pedig rajtam pihent. Rákulcsoltam a kezem az övére és jobban magamhoz szorítottam. Ő is mozgolódni kezdett, arcát a nyakamba fúrta és nagyokat sóhajtott.

-    Van rajtam valami szőrös. - Mormogta álmos hangon, csukott szemmel.

Óvatosan hátra fordultam és láttam, hogy Naomi Seabastian fején pihenteti a sajátját.

Halkan felkuncogtam. A telefonomért nyúltam, ezt muszáj lefotóznom.

-    Ne mozogj! – Suttogtam vigyorogva. Tökéletes kép lett. Naomi hangosan dorombolni kezdett. – Azt hiszem bír Téged.

Megcirógattam Sebastian arcát majd Naomi buksiját is.

-    Én is kedvelem. De a gazdáját még jobban! – Álmosan, félig lehunyt szemmel mosolygott rám. Reggeli pillangók, sziasztok! Közben a cicám ásított egy nagyot és jelezte a tekintetével, hogy itt az ideje a reggelinek. Vele egy időben Sebastian hasa is korgott egyet. – Asszem' éhes vagyok...

-    Sajnálom de a macska az úr a háznál, ő kap először enni. – Lelombombozódva sóhajtott.

-    Haragudnék, de túl fáradt vagyok hozzá. Átadom az elsőbbséget.

-     Helyes! – Nyomtam egy puszit az orrára.

Feltápászkodtam és egy kiadósat nyújtózkodtam az ég felé tartva a kezem. Kellemeseket ropogott a hátam, a derekam és csípőm.

-    Ezt még hallani is rossz volt...

-    Nekem viszont jól esett. - Néztem elégedetten az ágyban fekvő szépfiúra. – Mit ennél?

-    Téged.

-    Komoly választ várok!

-    Ez egy komoly válasz volt.

-    Sebastian...

-    Lepj meg!

Megetettem Naomit és lefőztem két capuccino-t a reggelihez. Magamnak a szokásos zabkását szántam, viszont előbb készítettem Sebastiannak tojásrántottát, sonkával és tettem mellé egy kis zöldséget is.
Sebastian még mindig az ágyban lustálkodott, mire kész lettem.

-    Uraságod esetleg kifárad a konyhába vagy az ágyba kéreti a reggelit?

-    Megyek mááár...- Nyöszörögte álmosan.

Amíg összeszedte magát megmosakodtam és felkaptam a vékony köntösöm. Április eleje volt, 15-20 fok között mozgott a hőmérséklet odakint, úgyhogy javában nyomattam a fűtést.

Lehuppantam a kanapéra és kanalazni kezdtem az ételt, közben mesét kerestem a csatornák között.

-    Mint egy kisgyerek. - Hallottam meg Sebastian hangját. Átkarolta a vállam és csókot adott az arcomra.

-    Sosem említettem, hogy felnőtt vagyok. – Kontráztam rá.

-    Mindig így reggelizel?

-    Mindig.

-    Nagyon aranyos.

-    Inkább csak kényelmes. Nem szeretem a bárszékeket, amik a konyhapultnál vannak. Kávé és tojásrántotta a reggeli, megfelel?