Hope is a dangerous thing

weakness

Mina

Nagyon nehezen ébredtem fel abból a mellkasomat szorongató és torkomat fojtogató szörnyű érzésből, ami álmomban megkörnyékezett. Képek alig vannak, csak az érzés. A hiány, a fájdalom...magam is hallottam, ahogy nyöszörgök és végül Sebastian rázott fel a rémálomból.

- Nyugi, semmi baj! Itt vagyok! – Simogatta az arcom.
Patakokban folyt rólam a víz és hányingerem is lett. Csodálatos kombó. Kezdett hasonlítani egy pánikrohamra, ami már hetek óta nem történt.

Sebastian oldalán szédelegve találtam ki a konyháig és percek alatt tudtam csak elkortyolni egy pohár vizet, azt is csak azért mert kiizzadtam magamból az összes folyadékot.
Mantráztam magamban, hogy nincs semmi baj, de a testem nem akart együttműködni.
Sebastian csendben ült mellettem és türelmesen hagyta, hogy szorítsam a kézfejét - hátha ez segít.

- Jobban vagy?

- Kicsit.

- Tehetek érted valamit?

- Jól esne a zuhany, levert a víz. Adsz egy másik pólót?

- Persze! – Felállt, adott egy lágy puszit a fejemre és a szobába indult, én pedig a fürdőbe botorkáltam. Bele sem mertem nézni a tükörbe.

- Tessék! Itt maradjak?

- Feküdj vissza nyugodtan, mindjárt megyek!

Basszus, Mina, ne kezdd! Te ennél erősebb vagy! De alig pár napja élvezhetem, hogy velem van, erre hetekre el kell válnunk, ez kibaszottul nem igazságos! Nem, túléljük. Ő a szerelmem, számít rám, nem omolhatok össze! Tudtam mivel jár, tudtam, hogy lesz ilyen helyzet, muszáj...muszáj...
"Lelkesítő" belső monológom helyett inkább magamra engedtem a hideg vizet. Kénytelen voltam a hajam is feláldozni, teljeskörű tisztaságra volt szükségem, hogy újra, komfortosan érezzem magam. Egy fokkal jobban festettem a fürdés után. Nincs az az isten, hogy megszárítsam a hajam, alaposan áttöröltem és befontam, remélhetőleg már nem csöpög belőle a víz.

Külső szemszög:

Sebastian az ágy támlájának támaszkodva várta Minát. Telefonja halkan megrezzent, gondolta, ha már fent van, megnézi ki írogat éjjel háromkor.

Anthony: „Hétfőn indulunk Atlantába forgatni, gondolom neked is szóltak. Nem akarom itt hagyni Bellát. Kivagyok."

Sebastian együtt érzett, neki is fájt a tudat, hogy Minával ilyen kevés időt tudtak csak együtt tölteni, neki már is bele kell vetnie magát a munkába. Naiv volt, mikor azt hitte örökre megmarad ez az idill.

Seb: „Dettó. Asszem' meg fogok őrülni Mina nélkül."

Anthony: „Miért nem alszol?!"

Seb: „Amiért Te sem. Amúgy Minának rémálma volt, elment lezuhanyozni, őt várom."

Anthony: „Francba."

Bejövő hívás jött a barátjától.

- Nincs erőm írogatni. Mi történt? – Szólt bele a telefonba Anthony.

- Fogalmam sincs, este úgy tűnt jól van bár láttam rajta, hogy nagyon szomorú, ahogy én is. Aztán nemrég arra keltem, hogy sír és kiabál álmában. Verte a víz és iszonyú gyors volt a pulzusa.

- Kezdődik. – Csúszott ki Anthony száján, amit már meg is bánt. De jobb szólni, mint elhallgatni információkat.

- Ezt, hogy érted?