Flying across time

46. Egy név (Zhao Yunlan)

- Helló, helló, hát kit látnak szemeim? - Állok Shen Wei elé és vigyorodok el, ahogy csípőre vágom a kezem.

- Ismeritek egymást? - Hallom meg Ma Gui testvér kérdését.

- Igen. - Mondom.

- Nem. - Jön a válasz ugyanabban a pillanatban Shen Wei-től, aki gyanakodva néz rám. Erre én a szívemre rakom a kezem.

- Ejnye, most megbántottál. Ilyen hamar elfelejtettél? - Kérdezem és söpröm el az egyik hajfürtöt az arcomból, mire kitágulnak a szemeim és kuncogom. - Hátha így tudod ki vagyok. - Mondom végül elhúzva a hajam az arcomból.

- A megmentőm. Bocsáss meg nem tudtam, hogy itt leszel. Az adósod vagyok. Kérj bármit és megkapod. - Jön a válasz egy komoly biccentés társaságában, mire én leengedem a hajam és kedvesen elmosolyodok.

- Vedd le a maszkod és mosolyogj rám. - Bukik ki belőlem a kérés, látni akarom Shen Wei arcát, a szerelmem arcát, de csak egy ijedt tekintetet kapok. Látom, ahogy Ma Gui-ra és Fu Yao-ra néz, majd vissza rám és nagyot nyel.

- Talán, ha vége lesz a háborúnak. Most ha megbocsájtanak. - Ezzel sarkon fordul és elhagyja a termet, én pedig azonnal utána indulok.

- Kunlun testvér! - Kapja el a karom Ma Gui. - Jobbnak látom, ha szólok, hogy legyél óvatos Hei Pao Shi-vel. - Mondja komolyan, mire elnevetem magam.

- Ma Gui testvér, én vagyok az Őrző Rend feje, benne van a munkakörömben, hogy együtt dolgozzak vele. Hidd el tudom mit csinálok. Ha kellek küldjétek utánam Da Qing-et. - Legyintek egyet, ahogy Shen Wei után sietek. Mikor kilépek a barlangokból egy nagyon is ismerős látvány fogad, ami eléri, hogy elnevessem magam. - Lehet majd vissza kellene ide jönnünk. Egy randi helynek nem lenne rossz. Főleg úgy, hogy a Hegyi-patak ár már nincs ott. - Rázom meg a fejem, majd megkeresem Shen Wei-t.

Őszintén szólva kicsit tovább tartott a dolog, mint gondoltam, szerelmem úgy tűnik már ekkor is jó volt benne, hogy kámforrá váljon, de hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem őt. Végül a hegyoldal egyik kiszögellésén találom meg a férfit. A völgyben sátrak állnak, amik mellett tüzek égnek, a füst lassan emelkedik az ég felé. Ez a hely egyben tökéletes és pocsék menedék is. Amíg nem tudják hol vagy tökéletes, de amit megtudják, neked annyi.

- Jó estét Hei Pao Shi. Zavarhatlak egy kicsit? - Kérdezem, ahogy a férfi mellé lépek. Ő meglepetten néz fel rám, de biccent egyet, így én leülök mellé egy szikladarabra. - Nyugodt este van, igaz?

- Amennyire nyugodt lehet. - Jön a válasz, majd felém fordul. - Még egyszer köszönöm, hogy megmentettél.

- Ugyan semmiség. - Legyintek egyet. - Mondd csak normális dolog, hogy ennyire tartanak tőled? Még Ma Gui testvér is úgy nézett, mintha egy csapat megvadult szellemet látna újévkor. - Forgatom meg a szemem, majd elnézek a távolba.

- Nagyobb biztonságban vannak, ha távol vannak tőlem. Veszélyes vagyok. - Mondja rám se nézve.

- Ha te mondod. - Vonom meg a vállam. - Én nem félek tőled. - Jelentem ki.

- Pedig jobban tennéd. Ha nem tartom magam kordában, akkor meg is ölhetlek. Ami az... - Nem hagyom, hogy befejezze a mondatot, csak gyorsan mozdulok és lekapom a maszkját, aminek hála két tágra nyílt szemet kapok.

- Megvagy! - Vigyorodok el. - Miért rejted el magad ez mögé, amikor ilyen csini pofid van? - Kérdezem megforgatva a maszkot.

- Nincs csini pofim. - Fintorodik el, de én csak kuncogni kezdek.

- Dehogy nincs. - Jelentem ki. - Szóval miért hordod? Szellem vagy simán tudnál az árnyakból maszkot csinálni. - Jegyzem meg, hiszen a jövőben ezt csinálja.

- Ha ezt hordom az ellenségeim nem látják az arcom, amikor szembe állnak velem. - Mondja visszavéve a maszkot és a kezeiben tördelve.

- Rendben ezt értem, de mi van, ha a kezed remegni kezd, az ellen nem véd a maszk. - Gondolkodom el, miközben kibontok egy nyalókát. Óvatosan kell velük bánnom csak tíz darab van és ki tudja meddig maradok itt. A végén fel kell találnom a nyalókát.

- Az egyszerű, csak elég gyorsnak kell lennem, akkor nem lesz idejük, hogy felfogjá... - Ebben a pillanatban belenyomom a nyalókát a szájába.

- Gyors mi? - Kuncogom.

- Ez mi? - Veszi ki a szájából az édességet és tartja felém, én pedig nagyot nyelek, majd visszatolom felé a kezét.

- Olyan dolog, amit meg kell enni. Nyalogatni kell. - Magyarázom, mire ő el is kezdi nyalogatni a cukrot, nekem meg rá kell harapnom a szám belsejére, hogy ne ugorjak neki. - Veszélyes hely ez a világ ki kell élveznünk, amíg megtehetjük. - Suttogom, Shen Wei bólogat mellettem, majd komolyan rám néz.

- Igazad van. Mellesleg még nem mondtad meg a neved. - Mondja komolyan.

- Elmondom, ha előbb te a tiédet. - Kacsintok rá. - Nem hiszem, hogy mindig Hei Pao Shi voltál. - Kuncogom.

- Wei. - Mosolyog rám halványan.

- Wei? - Ismétlem meg és harapok rá a nyelvemre mielőtt beszólok, hogy "mint a telefonálásnál?" - Semmi más? - Kérdezem ő pedig megrázza a fejét.

- És neked? - Kérdezi, mire sóhajtok egyet, oldalra billentem a fejem, majd elvigyorodok.

- Engem úgy hívnak, hogy... - Itt hagyok egy kis szünetet, hogy a saját számban érleljem egy kicsit a nevet, amit meg kell szoknom egy időre. - Kunlun. - Mondom ki végül, mire Shen Wei egy igencsak ronda fintorral néz rám, aminek hála hangosan elnevetem magam.

- Igen, én is körülbelül így néztem, mikor először hívtak így. - Törlöm le a könnyeim.

- Mi? - Pislog rám szerelmem.

- Egy voltam abból a csapatból, aki felment Kunlun isten hegyére áldásért. Én jöttem vissza egyedül, azóta mindenki így hív. Ha engem kérdezel abszurdum. Mégis hogy vehetné egy halandó magára egy isten nevét. - Mutogatok magam előtt, mint egy őrült. - De ha őszinte akarok lenni, én inkább egy címként tekintek rá, mint neked a Hei Pao Shi és csak remélni tudom, hogy Kunlun isten nem haragszik rám azért, hogy a nevében próbálok segíteni minden élőnek. - Magyarázom és mikor szerelmemre nézek ő már sokkal kedvesebben néz rám.

- Mi volt a neved előtte? - Jön a kérdés.

- Yunlan. - Bököm ki, majd nyelek egy nagyot.

"Ha most nem teszlek magamévá, komolyan mondom, hogy felveszem a vezetékneved." Visszhangzik a fejemben saját hangom, arról a bizonyos napról, mire elmosolyodok. Végül is, sose tettem magamévá.

- Shen Yunlan. - Nézek mélyen a szerelmem szemébe. - Apropó nevek. Szerintem a Wei sokkal jobban hangzana, mint a mostani. - Jelentem ki, de én már a megszokott hangsúllyal mondom a nevét, ami nem hegyi szellemet jelent. - Minden valamire való embernek kell egy családnév is. Mondjuk te is meg én is álarc mögött élünk, ha akarod használhatod az enyémet. - Mosolygom rá, ő pár pillanatig csak pislog rám, mielőtt elmosolyodik.

- Shen Wei. - Mondja ki azt a nevet, amin bemutatkozott nekem. - Tetszik. - Biccent egyet. - Köszönöm Yunlan. - Mosolyog rám őszintén.

- Igazán nincs mit Xiao Wei. - Bukik ki belőlem, amivel elérem, hogy kitáguljanak a szemei. - Oh, bocsánat. - Kapom a szám elé a kezeim. - Ez kicsit udvariatlan volt tőlem bocsánat Hei Lao-ge. - Vigyorodom el.

- Csak... Csak ne mondd mások előtt. - Motyogja az orra alatt.

- Tudod most kerültem csak ide. Tudnál nekem egy kis beavatást tartani, hogy ki kicsoda? - Mutatok a táborra. - Ma Gui testvér mondta, hogy kapok egy csapat harcost, de fogalmam sincs kikkel vagyok körülvéve. - Mondom egy bugyuta vigyorral.

- Nagyon szívesen. - Csillognak a szemei és fordul a tábor felé, majd kezd el nekem magyarázni.