Flying across time

2. Az egyik első (Zhao Yunlan)

Természetesen a macskám, mint mindig most is előttem ért a "tetthelyre" és mire én is megérkeztem, addigra már elérte, hogy az idegen férfi megsimogassa.

- Hát beléd meg mi ütött? Még sose láttalak ilyen kedvesnek senkivel. - Mondom, ahogy leguggolok, hogy én is megsimogassam a hátát.

- Nagyon okos macska. Mi a neve? - Jön a kérdés, nekem pedig megremeg a kezem.

"A fene, hogy lehet valakinek ilyen hangja?" Kérdezem magamtól.

- Da Qing, becenevén Dagi, vagy Döglött macska. - Jegyzem meg, majd megveregetem a fenekét. - Menj kergesd meg azt a fecskét. - Mondom, amivel elérem, hogy Da Qing el is rohanjon. Az egész SIU-ból ő ismer a legrégebb óta, azt hiszem öt éves voltam, mikor megtaláltam őt és azóta is én vagyok, ahogy ő mondja "az embere". Így nekünk már külön kódnyelvünk van, úgy hogy pontosan tudja, hogy most azért küldtem el, hogy utánanézzem a szemtanúknak.

- Zhao Yunlan, én vezetem a nyomozást a tegnap esti gyilkosság ügyében. - Mondom és nyújtom ki felé a kezem. - Maga pedig?

- Shen. - Kezd bele és fogja meg a kezem. - Shen Wei.

- Shen Wei? - Ismétlem meg. - Ez egy jó név. - Mosolyodok el és nézek mélyen a szemébe, amit az a keret nélküli szemüveg egy kicsit eltakar. Nem is tudom meddig bámulom a férfit, de csak akkor kapok észbe, mikor Xiao Guo megköszörüli a torkát. Mi Shen Wei-el egyszerre engedjük el egymás kezét és nézünk a fiúra.

- Jól van? - Kérdezi tőlem a férfi, de Guo-ra mutat.

- Persze, lehet hogy nem látszik, de profi. Shen professzor örültem a találkozásnak. Xiao Guo, gyere! - Mondom és már el is fordulok, hogy elinduljak az egyetem épület felé. Pár lépés múlva előveszek a zsebemből egy nyalókát, amit azonnal ki is bontok és bekapok.

- Nyalóka? - Lepődik meg Xiao Guo. - A Főnök édesszájú?

- Is. De leginkább azért kell, hogy ne bagózzak. - Mondom és teszem zsebre a kezemet. A jobbom még mindig bizsereg attól a korábbi kézfogástól.

- De hát az előbb fenn a szobában... - Kezd bele a fiú.

- Ha nem muszáj nem füstölök. - Jelentem ki. - Elég. Segíts inkább megkeresni azt a Döglött macskát. - Mondom, ahogy tovább sietek, amíg egy folyosó sarkán meg nem látom Da Qing-et, aki már megint elérte, hogy megsimogassák.

- Elvesztél? - Kérdezi a lány, aki éppen az áldozata lett.

- Nem veszett el. - Jelentem ki. - Li Qian, ha nem tévedek, te találtad meg az áldozatot igaz? - Kérdezem, mire a lány fehér arccal feláll.

- Igen. - Helyesel.

- Lenne hozzád pár kérdésünk. - Biccentek egyet és intek neki, hogy kövessen. - Da Qing őrködj. - Adom ki a parancsot a macskának, ahogy bevezetem a lányt egy terembe.

A kihallgatása nem megy valami fényesen, de legalább azt megtudtam, hogy igazunk volt és tényleg megfojtották a lány, az elkövető pedig a diák leírását alapul véve egy dixingren. Így végül elengedem a tanulót az útjára, majd kiadom Xiao Guo-nak, hogy nézzen utána a hátterének. Da Qing-et visszaküldöm a SIU-ba, hogy elmondja a bentieknek mi történt és, hogy keressenek rendellenességet a sötét energia áramlásban. Ha egy dixingren tényleg használta az erejét, hogy öljön annak kell, hogy nyoma legyen.

A magam részéről pedig elmegyek a kapitányságra, hogy hivatalosan is átvegyem az esetet a bűnügyisektől, délután pedig kikérdezem Xiao Guo-t a kutatásáról, de semmi érdekeset sem tudok meg, ezért is döntök úgy másnap, hogy jobb lesz, ha én magam fogom követni Li Qian-t. Ha az ember valamit jól akar csinálni, akkor azt magának kell csinálnia és mivel a lány a legfontosabb tanúk mindent tudni akarok róla, amit csak lehet.

Valami nincs rendben vele és nem a jó értelemben nincs, ezt érzem a csontjaimban. Azonban igyekezetem hosszú órákon keresztül semmilyen gyümölcsöt sem hoz. A lány a nagyanyjával lakik, ahogy azt Xiao Guo kiderítette és ebből házból indult el délelőtt az egyetem területére, ahol szórólapot osztogatott. Amíg ő ezt csinálja, addig én unalmamban egy újabb nyalóka elfogyasztásával foglalkozom és közben azon kapom magam, hogy bal kezem lassan újra és újra végigsimít jobb kezem azon részén, ahol tegnap hozzám ért egy bizonyos Professzor.

- Yunlan, Yunlan. - Rázom meg a fejem és mosolyodok el. - Mi ütött beléd? Csak azért mert jóképű? - Kuncogom, de ekkor észreveszem, hogy gondolataim tárgya megjelent és helyet foglalt a megfigyeltem mellett. - Nem, ez nem csak vonzalom. - Jelentem ki az orrom alatt, ahogy fél kézzel áthelyezem a nyalókám a szám másik oldalára. - Shen Wei... Mégis ki vagy te? - Kérdezem magamtól, ám ekkor meglátom, ahogy a férfi megindult felém, azonnal sarkon fordulok, hogy meglógjak, de elkéstem.

- Zhao tiszt! - A megnevezésre, arcomon egy bugyuta mosollyal fordulok a férfi felé.

- Shen professzor. - Mondom végül.

- Mi szél hozott az egyetemünkre? Van valami fejlemény az ügyben? - Jön a kérdés, én pedig megrázom a fejem.

- Sajnos nem. - Mondom. - Shen professzor, jól tudom, hogy biológiával foglalkozol? - Kérdezem és igyekszem nem gyanúsnak hangzani. Véletlen se néztem utána a férfinek, áh, nem.

- Igen. - Biccent egyet. - Miért, csak nincs valami kérdésed? - Érdeklődik és villant meg egy olyan mosolyt, aminek hála majdnem elharapom a nyalókám pálcikáját.

- Igazából lenne egy. Mondd csak láttál már olyan embereket, akik képesek gondolattal tárgyakat lebegtetni, vagy befolyásolni az elemeket, esetleg felvenni mások alakját? - Kérdésemre egy halk kuncogást kapok válaszul.

- Ha valóban vannak ilyen emberek, akkor azokat már te foglalkoztatod nem? - Vág vissza, én pedig elvigyorodok.

- De mennyire. - Biccentek egyet. - És mint tudós, hiszel a szellemekben? - Fordítom el a fejem és pillantok rá így vissza.

- A régiek azt mondják, hogy jobb ha nem ütjük bele az orrunkat olyan dolgokba, amik rajtunk kívül állnak. - Jelenti ki, én pedig megint a kelleténél erősebben harapok rá a nyalókámra. Elkerülte a kérdésemet. - Zhao tiszt, mondd szerinted mennyiben különböznek tőlünk a dixingrenek? - A kérdés hallatán meglepetten fordulok felé, pár pillanatig nem tudom mit mondjak.

- Éreznek fájdalmat, boldogságot, szomorúságot, gyönyört, mint mi. Mindegy, hogy ember, szellem vagy dixingren ugyanannyi jogunk van az élethez. - Bukik ki belőlem, mielőtt megállítanám magam. - Az viszont meglepő, hogy még a dixingrenekről is tudsz. Te tényleg egy nagy tudású ember vagy. - Mondom, majd rázom meg a fejem. - Shen Wei, ah Shen Wei. Akárhányszor találkozunk mindig úgy érzem, mintha lenne köztünk valami kapcsolat... Mintha találkoztunk volna már. - Magyarázom és szokásomhoz híven gesztikulálok is hozzá, aminek az eredménye az lett, hogy a kissé megnyúzott nyalóka maradékával mutatok a férfire.

- Ki tudja... - Kezd bele ő is, nekem pedig torkomon akad a levegő. - Lehet, hogy már találkoztunk. - Fejezi be.

"De én nem emlékszek az arcodra, pedig nincs az az isten, hogy egy ilyen arcot elfelejtsek." Fordul meg a fejemben, de mielőtt meg tudnék szólalni megcsörren a telefonom.

- Bocsánat, ezt fel kell vennem. - Mondom, mikor meglátom a hívó nevét. Shen Wei csak biccent egyet, én meg elfordulok tőle. - Gyerünk hightech szerzetes gyorsan mondd mi van. - Szólok bele a telefonba.

- Nyomunk van Főnök.