Flying across time

19. Véletlen találkozás (Zhao Yunlan)

- Megjött a babád Lao Zhao! Most már mehetünk haza? - Hallom meg Da Qing nyavalygását és kapom fel a fejemet a telefonomból.

- Amint megnézem mit alkottatok mehetünk. - Jelentem be, mert bár szinte együtt nőttem fel Da Qing-el, de pont ezért nézem ki belőle, hogy képes volt csak azért, hogy felbosszantson rossz babát rendelni.

- Jól van, ha nem bízol bennem, akkor nézd meg. - Emeli magasba a farkát és az orrát is, majd hatalmas léptekkel elmegy.

- Akkor se bíznék benned, ha fizetnél. - Kiáltom utána, mire csak egy mérges fújást kapok válaszul, aminek köszönhetően elnevetem magam. Végül csak kimegyek a hallba, ahol összefutok Xiao Guo-val. - Na, hova raktátok a babát? - Kérdezem, mire a fiú a fal felé mutat, de egy lépést se megy közelebb. - Most meg mi bajod van már megint? - Húzom fel az egyik szemöldököm, de aztán csak megvonom a vállam és odalépek az ember nagyságú dobozhoz, de amint kinyitom a fedelét, azonnal vissza is csukom.

- Ti meg mit álltok így itt? - Szólal meg a hátam mögött Zhu Hong.

- Pont a legjobbkor! - Húzódik egy széles mosolyra az ajkam. - Mondd, hogy van nálad váltó ruha.

- Mire kell az neked? - Vágja csípőre a kezeit a kígyó yashou.

- Nem nekem kell, hanem Wang Zheng-nek. - Forgatom meg a szemem. - Ruhát nem adtak a babához, pucéran nem visszük végig a fél országon. - Jegyzem meg, ezzel elérve, hogy a lány arca kipiruljon és se szó, se beszéd sarkon forduljon csak, hogy öt perc múlva egy táskával térjen vissza.

- El az útból! Bízzátok ezt a nőre! - Adja ki a parancsot és majd hogy nem tényleg fellök, ahogy elviharzik mellettem, én odalépek az újonchoz és átkarolom a vállát.

- Gyere Xiao Guo, hagyjuk hogy Hong-jie elvégezze a varázslatát. - Mondom kuncogva, ahogy elvezetem a fiút, mielőtt még itt szívrohamot kap nekem.

- Készen vagyok! - Egy negyed óra múlva ez a megszólalás rángat ki újra a telefonomból, de legalább ezúttal megérte a dolog, mert a baba most már tökéletes.

- Wang Zheng? - Kérdezem a szellemtől, akit ebben a pillanatban engedtem ki.

- Igyekeztem olyanra csinálni, hogy tetszen neked. - Igazítja meg a baba haját Zhu Hong.

- Jó lett. - Biccent a szellem.

- Rendben, akkor tessék visszamászni, biztonságosabb, ha addig az órában maradsz, amíg le nem száll a gép. Utána utazhatsz a babában. - Magyarázom és miután egy újabbat biccentett a lány megint köddé válik, hogy eltűnjön a karórámba. - Oké emberek. Mindenkinek irány haza, holnap senki se késsen reggel! - Adom ki a parancsot, mielőtt elmennék Lao Li-hez, hogy összeszedjem az én mihaszna macskámat és hazamenjünk mi is aludni egyet.

Ahogy az várható volt Da Qing-et nem volt egyszerű dolog elrángatni a szárított halja mellől, de végül csak beadta a derekát, így még talán tudtam is valamit aludni az este. Na, jó nem teljesen a macska hibája volt, hogy nem bírtam aludni, sokkal inkább az volt a baj, hogy izgatott voltam, hogy végre hosszabb időt is együtt tölthetek Shen Wei-el, még az sem érdekel, hogy az embereim, meg a diákok ott lesznek.

- Borzalmasan nézel ki. - Jegyzi meg reggel a macskám.

- Neked is jó reggelt! - Vágom hozzá, de nem nagyon foglalkozom vele, helyette felkapom a cuccomat és a macsesszal az oldalamon el is indulunk a SIU-hoz. Miután felszedtük a többieket pedig elmegyünk a reptérre. A becsekkolás után természetesen azonnal keresni kezdem az én professzoromat és legnagyobb megelégedésemre meg is látom őt és a diákok csapatát körülötte.

- Shen professzor! Micsoda meglepetés itt beléd futni. - Mondom, ahogy közelebb megyek hozzá.

- Zhao tiszt. - A tekintetéből tudom, hogy most nagyon közel vagyok hozzá, hogy elrúgjam nála a pöttyös labdát. - Valóban meglepetés, mi járatban erre? - Teszi fel a kérdést, én pedig kihúzom magam.

- A csapatom egyik tagja látogatóba jön a rokonaihoz és meghívott minket is. Úgyhogy vele utazunk Qingxi faluba. - Mondom lelkesen, mire egy piros kabátot viselő lány szól közbe a beszélgetésünkbe.

- Mi is éppen oda tartunk! - Néz végig a kis csapatukon. 

- Oh, valóban. És hogy terveztek a reptérről eljutni a faluba? - Tudakolom.

- Túrázunk. Megnéztem a térképen, nincs olyan messze. - Legyint egyet a lány.

- A hegyekben csalóka a távolság. A reptértől több óra a túra Qingxi faluba. - Mondom aggódó hangon. - A busz pedig csak egy ideig visz el. Én ezért kértem segítséget, hogy bérelhessek pár terepjárót, azokkal sokkal egyszerűbb az út. - Mondom, majd elmosolyodok. - Tudjátok mit, mi lenne, ha velünk jönnétek. - Vágom csípőre a kezeim diadalmasan.

- Mehetnénk együtt? - Kérdezi a piros kabátos lány és bár látom Shen Wei szemében, hogy nem örül annyira ennek az ötletnek, én még kapva kapok az esélyen.

- Természetesen. Persze, csak ha a tanárotok beleegyezik. - Fordulok az említett felé, akinek a jelen körülmények között esélye sincsen nemet mondani erre az ajánlatra. Őszintén megvallva, amikor először megfordult a fejemben, hogy hozzájuk csapódjunk, nem gondoltam, hogy ez ilyen egyszerűen fog menni, de hát én nem fogok morogni a lehetőség miatt.

Miután megegyeztünk, hogy együtt utazunk azt is eldöntöttük, hogy itt az ideje, hogy valamit együnk. Én pedig, mint úriember elvállaltam, hogy mindenki ebédjét fizetem. Így lyukad ki az egész csapat, Shen Wei és a diákjai, meg az én embereim a reptér egyik gyorsétkezdéjénél. A korai ebéd után pedig végre eljött az idő, hogy elfoglaljuk a helyünket a repülőn. Nem fogok lódítani, magamból kinéztem volna, hogy megszervezem, hogy a professzor mellett ülhessek az úton, de nem gondoltam, hogy a csapatom megcsinálja ezt nekem.

Végül is az eredmény ugyanolyan jó, így a professzor és a gyerekek társaságában tölthetem el a repülés négy óráját, közben pedig hallgathatom, ahogy Shen Wei előadást tart a fiataloknak. Komolyan mondom, ha diák lennék minden óráján benn lennék. Nem elég, hogy jó képű, okos, de még jó előadó is. Lehet, hogy nem sokat értek ahhoz, amiről beszél, de nagyon jól tudja átadni a tudását, órák hosszat el tudnám hallgatni ahogy mesél. Viszont csak négy óránk volt és mikor a gép leszállt a jóképű professzor is abbahagyta a beszédet.

- Hol is van a fuvarunk Lao Zhao? - Kérdezi Lin Jing, mire én a nem messze álló autókra mutatok.

- Azok lesznek azok! - Mondom. - Gyerünk fiatalok, oda akarunk érni sötétedés előtt, igaz? - Teszem fel az ironikus kérdést, de ennek hála a csapat minden tagja gyorsított ütemben rohanja le az autókat.