Flying across time

12. Szorul a hurok (Shen Wei)

Az emlékek azóta is folyamatosan vissza-vissza térnek. Ez nem újdonság sokszor szoktam visszaemlékezni szerelmemre, de most közelebbi emlékeim vannak. Például akárhányszor megcsippan a telefonom és meglátom azt a nevet, hogy "A-Lan", mindig eszembe jut az a nap.

- Mondd csak Shen professzor házas vagy? - Tette fel a kérdést..

"Szeretnék az lenni." Jegyeztem meg magamban.

- Nem... - Ráztam meg a fejem.

- Van barátnőd? - Tudakolta a férfi, de én csak rápillantottam és el is fordultam.

- Nincs. - Vágtam rá.

"És ami azt illeti nem is akarok. Csak téged akarlak. Mindig is téged akartalak, Yunlan." Szólaltak meg a legbelsőbb vágyaim.

- Igazán? Pedig olyan fiatal, jóképű és gondoskodó vagy, tuti fogás, ha engem kérdezel. - Vonta meg a vállát.

- Ostobaság... - Bukott ki belőlem, fogalma sincs miről beszél.

- Kölcsönvehetem egy pillanatra a telefonodat? - Kérdezte hirtelen oldalra billentett fejjel.

- Tessék. - Adtam át neki azonnal gondolkodás nélkül a készüléket.

- Kész is van. Így már bármikor hívhatsz, ha tudsz valamit az üggyel kapcsolatban, vagy én tudok meg valamit, ami fontos lehet. - Mondja felemelve a saját telefonját. - Shen professzor, ha ennek az ügynek vége, meghívlak egy ebédre. - Ajánlotta, de én nem bírtam tovább, így teljesen komolyan és egyenesen a szemébe nézve megszólaltam.

- Ha ennek vége van, én hívlak meg. - Jelentettem be. Szeretném neki megmutatni mit tanultam, mennyit fejlődtem, azt akarom, hogy újra az életem része legyen, akkor is ha félek, hogy megint meghal miattam.

- Az eredmény ugyanaz, úgyhogy nekem megfelel. Viszlát Shen Wei. - Biccentett egyet, majd magamra hagyott, én pedig akaratlanul is a nyakamban lógó gömbért nyúltam.

Rengetegszer ismételtem meg azt a mozdulatot mostanában, gyakran még Hei Pao Shi ként is. Apropó Hei Pao Shi, lehet abban az alakomban is kicsit túl léptem a határon a Li Qian ügynél. Emlékszem, amikor este megjelentem a SIU-ban és elfogadtam Yunlan meghívását egy teára, szó szerint látszott az arcán az elképedés. Aztán kiderült, hogy előkerült a Reinkarnáció napórája, a második verziója, abból kiindulva, hogy milyen energiái vannak, ez biztos nem a meteor előtti napóra, amit az istenek készítettek, ez már annak a meteorral dúsított változata.

- Mi lesz a lánnyal, Zhao főnök? - Tettem fel a kérdést a kihallgatás után, tényleg aggódtam Li Qian-ért csak a diákom volt és ami azt illeti egy kicsit bűntudatom volt, hogy nem vettem észre hamarabb, hogy baj van, ha észrevettem volna, akkor talán sikerült volna elkerülni ezt az egész esetet és még most is tudnám távolról figyelni Yunlan-t.

- Estére itt marad, aztán a többit a bűnügyis kollégáknak kell intéznie. Sajnos nem tehetek semmit, nem lesz egyszerű a dolog, de ha szerencséje van kiderül, hogy ártatlan. Azonban van itt egy fontosabb gond. A Reinkarnáció napórája. Mit tegyünk vele? - Kaptam egy kérdés, de hogy őszinte legyek nem tudtam mit kellene rá válaszolni. Ez egy veszélyes tárgy és ki tudja mi történne, ha rossz kezekbe kerülne.

- Jobb, ha egyelőre itt marad az Őrző Rendnél, itt nagyobb biztonságban van, mint bárhol. Sokaknak fáj rá a foguk. - Jelentettem ki végül, eldöntve, hogy rábízom Yunlan-ra a tárgyat, tudom, hogy ő képes megvédeni.

- Akkor így is lesz. Gondoskodom róla, hogy senki se jusson a közelébe. Ne aggódj, minden rendben lesz. - Húzta ki magát büszkén.

- Köszönöm. Most ideje hogy távozzam. Vigyázz magadra Zhao főnök. - Bukott ki belőlem az aggodalmam és kezdtem el magamat szidni némán, hogy ilyen meggondolatlan voltam.