Flying across time

11. Gyanú (Zhao Yunlan)

- Biztos rendben leszel Lao Zhao? - Kérdezi Da Qing, mikor beérünk a SIU-hoz.

- Hát lehet, hogy jobb lesz, ha ti hallgatjátok ki. - Hunyom le a szemem, ahogy belevetem magam a fotelba. Szerencsére kérésemnek megfelelően a csapatom el is kezdte kihallgatni Shen Wei-t, csakhogy, a professzor nem mond senkinek semmit sem. Sőt sikerült Zhu Hong-ot is úgy megsértenie, hogy a kisasszony szó szerint kiviharzott a kihallgatóból. Így végül megadom magam és én lépek be a szobába.

- Zhao tiszt. - Mosolyog fel rám Shen Wei, én viszont fapofával ülök le vele szemben.

- Mit keresett a városnak azon a felén késő este? - Teszem fel a kérdést.

- Sétáltam. - Jelenti be, de ez csak arra jó, hogy én összeszorítsam a fogamat. - Hallottam egy kiáltást és megnéztem, hogy tudok-e segíteni valamiben.

- Shen Wei... - Kezdek bele, majd megrázom a fejemet. - Van közöd a gyilkosságokhoz? - Kérdezem végül, mire a professzor közelebb hajol hozzám és összefonva az ujjait leteszi a kezét az asztalra.

- Nincs. - Mondja teljes komolysággal. Ez után pár pillanatig csak nézünk egymásra, én próbálok kiolvasni valami félrevezetést a szeméből, de csak a teljes őszinteséget találom, így megtámaszkodom az asztalon és felnyomom magam.

- Engedjétek el. - Mondom, de rá se nézek a férfire, ahogy kiviharzom a szobából, egyenesen be az irodámba.

- Miért engedted el? - Rohan be utánam Da Qing és ugrik fel az asztalomra.

- Mert úgy érzem ártatlan. - Válaszolok, de nem fordulok a macska felé.

- Mi van, ha tévedsz? - Kapom meg a kérdést, de csak megrázom a fejem.

- Nem tudom. Tényleg nem tudom. - Túrok a hajamba, majd veszek elő egy nyalókát.

- Jó. És akkor most mégis mit fogunk csinálni? - Nyávog az én dagi macskám.

- Vissza az alapokhoz. Mi a közös az áldozatokban? - Ülök le a székembe és veszem magamhoz a dossziékat, hogy újra végig nyálazzam mindegyiket. Na, ez az ügy annyira jól sikerült, hogy reggel arra keltem, hogy fáj a nyakam és kiderült, hogy elaludtam az asztalomnál.

- Ez így nem lesz... - Még be se fejezem a mondatot, mikor is megakad a tekintetem az egyik diákfiú bizonyítványán. - Meghúzták... - Pislogok, de már mozdulok is és nyúlok a következő bizonyítványért. - Őt is és ugyanakkor... - Fel se fogom, hogy elindultam, de már a laborban vagyok, ahol azonnal Lin Jing-be botlok.

- Te jó Buddha! Zhao főnök, te mennyit aludtál? Úgy nézel ki, mint akin átment az úthenger. - Hüledezik.

- Pofa be hightech szerzetes. Inkább kotord nekem elő a tegnap esti áldozat bizonyítványát. - Adom ki a feladatot és állok a fiú széke mögé. - Ez az! Ott! Őt is aznap húzták meg. - Húzom össze a szemeimet. - Meg tudod nézni ki a tanár? - Tudakolom és pár pillanat múlva meg is kapom a választ, így már sarkon is fordulok és sietek ki az épületből.

- Zhao főnök, hova mész? - Kiált még utánam a szerzetes.

- Az egyetemre! Küld utánam Lao Chu-t és Xiao Guo-t! - Ordítom el magam, de már rég az előtérben vagyok. Ennek a nyamvadt ügynek minél hamarabb véget akarok vetni, úgyhogy jobban teszem, ha most azonnal utána is járok az ügynek. Még szerencse, hogy tegnap a motorommal jöttem dolgozni, így most sokkal gyorsabban tudok haladni, mint más esetben a reggeli csúcsforgalomban azt lehetne.

Az egyetemhez érve, szinte azzal se foglalkozom, hogy lezárjam a motort, csak sietek fel a lépcsőn és egyenesen be az épületbe. Emlékszem arra az oktatóra, akihez mennem kell. Kedves hölgynek tűnt, de most ő az egyetlen közös pont, úgyhogy igyekeznem kell, hogy megtudjam mi az igazság.

- Na, de uram! Ez egy iskola! - Hebeg a keresett hölgy, mikor szinte betörök a tanáriba, de nem hagyom, hogy sokat magyarázzon, csak előhalászom a jelvényem.

- Van pár kérdésem önhöz. - Fújok egy nagyot, majd nagy ívből leszarva, hogy etikátlan elkezdem kikérdezni a hölgyet, így fényt derítek rá, hogy valóban meghúzta a diákokat az óráján, csakhogy ő húzta a rövidebbet és azóta félelemben él. Nem gondolta, hogy a diákok piszkos ügyletekbe keveredtek, ezért félt tőlük először, persze azon kívül amit az után tettek, hogy megbuktak. Utána pedig azért félt, mert azok a diákok lassan furcsa körülmények között meghaltak.

- Ez az igazság nyomozó! Többet én sem tudok. - Mondja komolyan, én viszont valamiért nem hiszek neki, valami piszkálja a tudatomat. Azonban mielőtt hangot adhatnék a problémámnak a nő telefonja megcsörren.

- Vegye csak fel nyugodtan. - Biccentek egyet és még intek is neki, hogy nyugodtan beszélgethet.

- Ne, kérlek! Elég! - A könyörgő hangnemre, gyanakodva nézek a nőre, aki remegő kézzel hangosítja ki a telefonját. - Kérlek, megkapták már, amit megérdemelnek. Nem kell többet ezt tenned. - Mondja megtört hangon.

- Ezt nem érted! Mindnek szenvednie kell, mindenkinek, aki ártott neked és még van egy! - Hallok a telefonból egy női hangot. Ég önnel tanárnő, engem már nem lát többé, de ígérem, hogy visszakapja a munkáját. - Szinte ki lehet hallani a boldogságot a lány hangjából, ahogy ezt mondja, majd a vonal megszakad, a nő pedig sírni kezd.

- Ki vette át az osztályát? - Kérdezem, de a nő nem akar megszólalni, így elkapom a karjainál fogva. - Egy ember élete forog kockán! Ki volt az?! - Nézek egyenesen a nő szemeibe, aki teljesen megszeppenten pislog rám.

- Shen professzor. - Nyögi ki végül, nekem pedig kitágulnak a szemeim és elengedve a nőt, újra rohanni kezdek.

- Istenek, csak legyek időben! - Motyogom, ahogy a folyosókat szántom. Nem ez az első alkalom, hogy azért imádkozom, hogy Shen Wei-nek ne legyen semmi baja, de ettől nem lesz könnyebb a dolog, ettől még ugyanannyira féltem őt. Csak a jó emlékezőképességemnek köszönhetem, hogy tudom merre kell mennem, az idegességem azonban körülbelül a duplájára ugrik, mikor az utolsó sarkon befordulva meglátom, hogy Shen Wei irodájának az ajtaja tárva nyitva van.

- Állj! - Kiáltom, megkapaszkodva az ajtófélfában és az egyetlen, amit látok az az, hogy egy diáklány éppen Shen Wei torkát szorítja. - Engedd el! - Mondom komolyan. - A lány azonban nem akar megmozdulni, így képtelen vagyok elővenni az Őrző ostort és elrántani a lányt a professzortól. - Ne engedd el. - Mondom az ostornak és engedem el, majd a professzorhoz lépek. - Shen Wei! Rendben vagy? - Tudakolom és karolom át a vállát.

- Igen. - Kapok egy rövid választ, mikor is a tanárnő és a csapatom is beesik az irodába.

- A kisasszonynak van egy kis elmagyarázni valója. - Teszem a fél kezem csípőre és nézek komolyan a lányra. - És még örülhet, hogy nem azonnal Hei Pao Shi-t hívom. Most még szabad lábon védekezhet. - Rázom meg a fejem és nyújtom ki a kezem, hogy visszahívjam a fegyverem, ami azonnal le is tekeredik a lányról és a csuklómra tekeredik helyette. - Szóval, hallgatom a vallomását.