- Oké emberek, bemegyünk! - Mondom komolyan, ahogy elérjük a raktárházat. Én megyek legelöl, vállamon a Dagi, mellettem Lao Chu, mögöttem a hightech szerzetes és az újonc. - Biztos vagy benne, hogy innen vette a kütyüd a szellemenergiát? - Pillantok Lin Jing-re, mikor már a raktár közepén vagyunk és semmit sem találtunk lomokon kívül.
- Most is villog! Itt van a jel, de lehet, hogy a forrása már elment. - Vakarja meg a fejét és csúszik le a szemüvege.
- Jól van. Akkor Lao Chu, Xiao Guo ti fenn néztek körül. Döglött macska te szaglássz körbe. Hightech szerzetes te meg keress valami kézzelfoghatót. Én megyek és átnézem az alsóbb emeleteket. - Adom ki a feladatokat és látunk is munkához mind. Legnagyobb mérgemre semmit, de szó szerint semmit sem találunk. Végül mindannyian a raktárépületen kívül gyűlünk össze az autóm mellett.
Természetesen mérgembe egy nyalókát kínzom, ahogy arra várok, hogy a hightech szerzetesem valami használhatót is letegyen az asztalra, ami annyira nem megy neki, de hát mire is számítottam Lin Jing-ről van szó. Döglött macska se talált az ég világon semmit, úgyhogy nem számítok sok mindenre a szerzetestől, de hát ki tudja. Történtek már csodák.
- Igen, tessék Zhao beszél. - Szólok bele a telefonomba, mikor megcsörren.
- Én vagyok. - Azonnal felismerem a hangot, mikor meghallom.
- Shen professzor. Minek köszönhetem a hívásod? - Mosolyodok el.
- A dixingren, akit keresel, az egyetemen van. - Mondja a férfi, nekem meg kitágulnak a szemeim.
- Tarts ki, úton vagyunk. - Jelentem be, leteszem a telefonom és azonnal leugrok a motorháztetőről, ahol eddig ültem. - Gyerünk emberek visszamegyünk az egyetemre! - Mondom és a csapattal együtt beszállunk az autóba, hogy visszamenjünk az iskolához.
Őszintén megmondom, hogy a szívem a torkomban dobogott végig az úton. Most találtam meg ezt a hapsit, hát nehogy már elvesszem azonnal. Úgyhogy, ha egyszer kétszer véletlen túllépem a sebességhatárt az egyáltalán nem az én hibám. Végül, mikor megérkezünk az egyetemhez, úgy kiugrom a járműből, hogy nem is zárom be magam után az ajtaját. Azonnal rohanni kezdek, fogalmam sincs merre lehetnek, de a professzor irodája az emeleten van. Sietnem kell, sietnem kell. Kettesével, ha nem hármasával szedem a lépcsőket.
- Föntről jön a jel főnök. - Hallom meg Lin Jing hangját, ami elég ahhoz, hogy tovább rohanjak felfelé, egészen a tetőig. Amikor felérünk szinte kiesek az ajtón annyira igyekszem. Mikor pedig végig nézek a helyen meglátom Li Qian-t és egy furcsa árnylényt, ami gondolom én a dixingren lesz.
- Lao Chu! - Elég ennyit mondanom a férfi használja a képességét és lefogja a dixingrent, de az eléggé kapálózik.
- Nem bírom sokáig főnök. - Hallom meg Lao Chu komoly hangját, én pedig összeszorítom a fogam.
- Vége van. Elfogtunk. Remélem azt nem akarod, hogy fizessük a menetjegyed vissza lentre. Nem jótékonysági szolgálat vagyunk. - Mondom a dixingrennek, ahogy zsebre vágom a kezeimet. Azonban mielőtt még választ kaphatnék elsötétül az ég. Ez pedig eléri, hogy azonnal elfintorodjak és elkezdjem a nyakamat nyomkodni.
"Szuper. Pont nem akartam, hogy meg kelljen jelennie. Egy ilyen kis semmiség miatt." Sóhajtok egyet, mikor egy kékesen vibráló portálból kilép egy fekete köpenyes alak. "Sokkal nyugodtabb lett volna este odaadni neki a bűnözőt."
- Hei Pao Shi! Igazán nem kellett volna fáradnod, hogy elgyere érte. Így még egy teát se tudtam neked készíteni. - Mondom a fejem rázva.
- Nem okoz problémát Zhao főnök. - Hallom meg a kellemes, de határozottan földöntúli hangot. - A teáját a legközelebbi találkozásunk alkalmával elfogadom. - Kapom meg a folytatást, majd a dixingren felé mutat. - Elvihetem?
- Szolgáld ki magad. - Biccentek egyet, mire a Pokol és Dixing fekete ruhás nagykövete megajándékoz egy kedves mosollyal. Azonban a következő pillanatban már el is tűnik a bűnözővel egyetemben.
- Csak így hagyjuk, hogy elvigye? - Hebegi Xiao Guo.
- Áh, nem. Tudod mit menj utána. Megnézem hogyan állítod meg. - Mordulok a fiúra, majd megrázom a fejem és odamegyek a megrémült Li Qian-hoz. Lehajolok a földre és felveszem a nyakláncát és felé nyújtom. - Ez a tiéd.
- Köszönöm. - Motyogja.
- Mondd csak merre van a te Shen professzorod? - Kérdezem, ahogy körbe nézek a tetőn. A lány arca elfehéredik és a korláthoz siet.
- Shen professzor! - Sikoltja, én egy pillanat múlva a nyomában vagyok, de nem látom sehol a férfit, vagy ami maradt belőle.
- Vigyétek le a lányt innen. - Adom ki a parancsot a csapatomnak, de már rohanok lefelé. Meg kell találnom a professzort. Nem halhat meg, nem halhat meg csak így, amikor még nem is... Nem egyszerűen nem halhat meg. - Merre lehet? - Forgatom a fejem jobbra és balra, mikor kirohanok az egyetem ajtaján, ekkor pedig észreveszek valamit. Egy alacsony barna hajú lány segít ki egy alakot a bokrok közül. Az alak pedig.
- Shen professzor! - Bukik ki belőlem a megkönnyebbült sóhaj. A férfi pedig arcán egy bugyuta mosollyal integet nekem. - Hála az égnek, hogy egyben vagy. Hogy érzed magad? Minden rendben? - Kérdezem és kicsit se érdekel, hogy a diáklány szó szerint kapkodja a fejét, ahogy hol rám, hol pedig Shen Wei-re néz.
- Minden rendben van, ne aggódj Zhao tiszt. - Mosolyog rám kedvesen. Én pedig idegesen az arcába nyomom az ujjam, de mielőtt leszidnám a nyelvemre harapok. Nem gyerek, nem az én dolgom, hogy megszidjam.
- Azért nézesd meg magad rendben? - Kérdezem leengedve a kezem.
- Úgy lesz, Zhao tiszt. - Biztosít a férfi.
- Főnök! - Hallok meg több hangot is a hátam mögül.
- Most mennem kell Shen professzor. Remélem még találkozunk. - Köszönök el tőle mosolyogva, majd elfordulok és visszasietek a csapathoz. Da Qing szokásához híven azonnal felkapaszkodik a vállamra. - Dagi az istenekre. Mondtam már, hogy óvatosan. Tudom, hogy szexi vagyok, amikor vetkőzőm, de nem kellene mindenki előtt.
- Perverz! - Fúj rám a macskám, de ezt az egy szót sikerül olyan ügyesen kimondania, hogy mindenki másnak úgy tűnt, hogy csak tüsszentett egyet.
- Hájpacni! - Tromfolom le. - A lány biztonságban lejött? - Kérdezem, a csapat pedig bólogatni kezd. - Helyes, akkor most visszavonulunk. Megpróbáljuk kielemezni az eddigi nyomokat. Leginkább te Lin Jing! Akarok valami kézzelfoghatót a hullán kívül! - Mordulok rá a férfire, majd zsebre vágom a kezemet és elindulok a kocsimmal ellentétes irányba.
- Főnök hova megy? - Hallom meg Lao Chu hangját.
- Haza! Aludnom kell, lassan már hetvenkét órázást nyomok le. Kezdek kótyagos lenni. Majd holnap motorral megyek be! - Legyintek egyet és fordítok végleg hátat a csapatnak.
- Ugye nem akarsz semmi ostobaságot csinálni Lao Zhao? - Suttogja Da Qing.
- Jelenleg az ébrenléthez is alig van energiám nem hogy a hülyeséghez. Ne aggódj, Döglött macska, ma nyugodtan aludhatsz otthon.
- Barom! - Ver fejbe a mancsával, majd leugrik a vállamról és elrohan, istenek tudják hova.
- Most min kapta fel így a vizet? - Fintorodom el, de végül csak megvonom a vállam. - Mindegy. - Ásítom egy nagyot. - Rám fér már egy kiadós alvás. - Húzom végig az arcomon a kezemet, majd hazaindulok, kipihenni magam.
ESTÁS LEYENDO
Flying across time
Fanfic"- A régiek azt mondják, hogy jobb ha nem ütjük bele az orrunkat olyan dolgokba, amik rajtunk kívül állnak. Zhao tiszt, mondd szerinted mennyiben különböznek tőlünk a dixingrenek? - Éreznek fájdalmat, boldogságot, szomorúságot, gyönyört, mint mi. Mi...
