Flying across time

39. Harmadik szem (Zhao Yunlan)

Hát, amikor azt mondtam, hogy Shen Wei ki fog akadni, nem gondoltam, hogy ennyire ki fog akadni. Arra számítottam, hogy le leszek szidva és hogy szobafogságra leszek ítélve, vagy kapok egy alapos fejmosást, hogy nem vártam meg őt egy ilyen veszélyes tervvel, de ezek egyike se történt meg. Bár megtörtént volna, azt sokkal könnyebb lenne elviselni, mint... Mint ezt.

Shen Wei kedves, megértő, még csak a hangját se emeli meg, azóta a kezemet se engedi el, hogy a SIU előtt kiszálltam az autóból és ő odasietett hozzám. Folyamatosan biztat, hogy találunk megoldást és hogy észre se fogom venni és már megint látni is fogok. Ez a kedves és odafigyelő Shen Wei csak erősíti a lelkiismeret furdalásomat. Minden kedves szavának hála egyre szarabbul érzem magam. Így nem is csoda, hogy amit belépünk a lakásomba és le leszek ültetve a kanapéra morcosan összefonom magam előtt a karjaimat.

- Elég volt. - Jelentem ki.

- Mi? Valamid fáj? Baj van Yunlan? - Hallom a kérdést és érzem meg a kezeit a vállaimon.

- Hagyd ezt abba! Tudom, hogy mérges vagy rám. Hallgatnom kellett volna rád és megvárni téged! Mérgesnek kellene lenned és leszidni, de te csak... Kedves vagy. - Érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, de mielőtt lefolyhatnának Shen Wei letörli a könnyeim.

- Mikor Chu Shuzhi felhívott megrémültem. - Szólal meg halk hangon. - Éreztem a hatalmas energiát kiszökni a föld alól. A maszkos alak volt, a Hegyi-patak ártól. Azt hittem elvesztelek Yunlan. Még most is aggódom, hogy nem vagy igazán itt, hogy nem tudom neked visszaadni a látásodat, akárhogy is akarom, de találok rá megoldást. Ígérem. - Érzem meg a kezeit az arcomon.

- Szeretlek. - Bukik ki belőlem, hogy őszinte legyek nem is tudom miért.

- Én is szeretlek Yunlan. - Jön a válasz és érzem meg az ajkait az enyémeken. - Pihenj egyet, én addig csinálok valami vacsorát nekünk. - Simít végig a hajamon, én pedig biccentek egyet, ahogy kiterülök a kanapén és lehunyom a szemem. Hallgatom, ahogy Shen Wei a konyhába megy és pakolgatni kezd, a kellemes háttérzajnak hála a gondolataim elkezdenek messze szállni.

Elvesztettem a szemem világát. Azt mondják, hogy a vakoknak a többi érzéke kiélesedik. Már most jobban hallok, mint eddig, de kifejezetten nehéz lesz megszokni, hogy nem látok semmit. Bár... Legalább így szellemeket se lát... Hirtelen felpattannak a szemeim, mikor eszembe jut egy ötlet, de gyorsan le is hunyom a szemem és koncentrálni kezdek.

Hosszú percekig semmi sem történik, mély levegőket veszek és lefogom a szemeim. Nem azokra kell koncentrálnom. Megint csak az óra kattogását hallom, de nem látok semmit. Egészen a furcsa vöröslő és sárgálló pontok megjelenéséig, mire kicsit elengedem a szememre nyomott kezeimet, túl erősen nyomhattam. Csakhogy a vörös és sárga pontok nem tűnnek el, hanem narancssárga körvonalakat formáznak.

Elfordítom a fejem oldalra. A feketeségben látok két narancssárga körvonalat. Az ablakom felé, ott van két virágom, az ablakon túl meg a halványabb narancs körvonal pedig a fa lehet. Ahogy kezdek hozzászokni a helyzethez kinyitom a szemeim, de hirtelen meglepetten szívok be egy adag levegőt. A lakásomat látom, de úgy mintha valaki fekete fehér képet készített volna róla és elmosta volna mindennek a körvonalait.

Ajkaimra diadalittas mosoly szalad fel, ahogy lassan felülök és körbenézek a szobán. A távolabbi részeken több a feketeség, mint a közelebbin. Viszont, ha már így látok, ez több, mint a semmi. Így nem leszek teljesen tehetetlen. Lelkesen fordulok a konyha felé, hogy elújságoljam a dolgot Shen Wei-nek, de ott, ahol Shen Wei áll, csak egy fekete foltot látok, még csak narancssárga körvonalat sem, aminek az élőlényeket kellene jelentenie.

"Tényleg szellem van Hei Lao-ge." Jegyzem meg magamban, ahogy jobban megfigyelem magamnak az alakot. Bár narancssárga körvonala nincs a mellkasánál, mintha valami fehér foltot látnék. Végül mégis csak megrázom a fejem és felállok, hogy odasétáljak hozzá.

- Yunlan, kérlek. Óvatosan, még nekimész... - Itt abba hagyja a beszédet, hiszen hirtelen átölelem hátulról.

- Áh, itt vagy. Hiányoztál Xiao Wei. - Mondom a vállára hajtva a fejem, minek eredményeként a fekete alakon hirtelen piros karakterek jelennek meg. Ez eléri, hogy nagyokat pislogjak. A karakterek túl gyorsan mozognak, hogy elolvassam őket és nem tudom mi idézte elő őket, de amilyen gyorsan megjelentek olyan gyorsan el is tűnnek.

- Te is hiányoztál nekem. - Hallom meg a választ. - Mindjárt kész a vacsora. - Mondja nyugodt hangon, én meg biccentek egyet, mikor is meglátom megint a fehér fényt. Itt élesebb, szóval akármi is ez a fehér fény az Shen Wei nyakláncából jön. Mégsem kérdezek rá a dologra. Van egy olyan érzésem, hogy jobb, ha ebbe nem ütöm bele azt a kíváncsi orromat. - Visszakísérlek a kanapéhoz. - Ajánlja, mire kuncogom és elengedem őt, közben legyintek egyet.

- Hagyd csak Xiao Wei. Úgy tűnik ez a bumm csak a fizikai látásom vette el. A harmadik szemem tökéletesebben működik, mint valaha. Mellesleg tényleg szellem vagy. - Vonom meg a vállam, ahogy elindulok a kanapé felé.

- Ez hogy jön ide? - Kérdezi Shen Wei, mire én az ablakom felé mutatok.

- A növényeknek narancssárga körvonalai vannak, te csak fekete vagy. - Jegyzem meg. - De az én feketeségem. - Vigyorgom rá, szavaimmal pedig elérem, hogy újabb piros karakterek jelennek meg a fekete alakján. - Már mint amikor nem ilyen piros karakteres vagy, akkor úgy vagy az enyém. - Kuncogom.

- Piros karakter? - Jön a kérdés és szinte el tudom képzelni, ahogy felhúzza a szemöldökét.

- Az ám. Nem tudom mi ez, meg nem mindig van, de ott van. Talán majd rájövök mi ez, ha bemegyek dolgozni. - Vonom meg a vállam. - Amúgy szerinted mit akart az a maszkos fazon? - Fogom meg az állam.

- Ártani. Mindig azt akar. Ez a természete. - Hallom meg a választ azonnal minden gondolkodás nélkül.

- Ha te mondod Shen Wei. Én az ereklyékre tippeltem volna, de azok nem voltak nálunk, azok biztonságban vannak a SIU laborban. Úgyhogy nincs jobb ötletem, minthogy el akart tenni láb alól, vagy megnehezíteni, hogy megtaláljuk a maradék kettőt. Apropó, maradék kettő, megtaláltad az ecsetet? - Kérdezem felé nézve.

- Igen, odatettem a napóra mellé a laborba. - Kapom meg a választ.

- Akkor már csak az Őrző lámpás van, ha jól emlékszem. Rég mesélt már erről a Dagi. - Fintorodom el.

- Igen. Már csak az van. Nem hagyhatjuk, hogy rossz kezekbe kerüljön. - Helyesel szerelmem. - Most viszont fontosabb, hogy a te gondod megoldjuk. Ha visszakapod a látásod, majd utána gondolkodhatunk a következő lépésünkön. - Kapom meg a választ, mire fújok egyet és megint lefekszem a kanapén.

- Kelts fel, ha kész van Xiao Wei. - Intek egyet és hunyom le a szemeim, még meg kell szoknom, hogy hunyjam le a harmadik szemem akaratom szerint, de reméljük nem kell olyan sokáig ilyen állapotban lennem, hogy meg kelljen ezt szoknom.