- Jó, most itt vagyok a múltban, de mégis hova a picsába menjek? Buddha szent nevére Yunlan, miért nem tudtál több mindent elmondani Shen Wei-nek, he? Miért? - Szidom magamat, hogy szó szerint semmilyen támpontos sem tudtam magamnak adni. Legalább azt megmondhattam volna, hogy hova kellene mennem, de nem a múltbeli vagy most már jövőbeli énem ennyire se képes.
- Végre! Megtaláltalak! - A hirtelen felkiáltás, egy nagyon is ismerős hangtól jön és mikor megfordulok, hogy meglássam a gazdáját a számat is eltátom.
- Da Qing? - Suttogom magam elé. Az arc határozottan a Dagi emberi alakjához tartozik, de a ruha és a frizura az tipikusan olyan, mint a meteorbecsapódás utáni kor ruhái.
- Csak, hogy végre megtaláltalak Kunlun. - Vigyorog rám, én viszont értetlenül pislogok rá.
- Mi? - Kérdezem mikor elég közel ér, ő viszont válasz helyett csak elővesz egy papírt.
- Igen, határozottan te vagy ő. - Jelenti ki.
- Oda nézzenek ez tényleg én vagyok. Nem is rossz kép. - Jegyzem meg, mikor meglátom saját magamat. - De ez hogy lehet? - Vakarom meg az államat.
- Lady Fu Yao és Ma Gui úr mondták, hogy kicsit össze leszel zavarodva. Ne aggódj, ha visszatértünk a bázisra mindent elmagyaráznak majd neked. - Mondja lelkesen, ahogy a szokásos macska kecsességével szökken egyet.
- Jól van, nem kérdőjelezlek meg. Vezess, Da Qing. - Mosolygom barátomra, aki viszont kitágult szemekkel néz rám.
- Honnan tudod a nevem? - Jön a kérdés, mire én sikeresen lefagyok.
- Öm... Nem tudtam... Csak izé... Olyan Da Qing-es arcod van. - Nyögök ki végül valami zagyvaságot, de mintha ezzel sikerült volna megnyugtatnom a macskámat.
- Gyere Kunlun, elviszlek a vezérekhez. - Mondja lelkesen, majd azonnal el is indul. Bár nem értem miért hív Kunlun-nak, de jobbnak látom, ha nem vitatkozom vele. Így csak némán követem a macskámat a vadonban. Először fogalmam sincs merre megyünk, vagy hogy hol vagyunk, de mikor belépünk egy barlangba hirtelen megvilágosodok. Ismerem ezt a helyet, már jártam itt.
- Áh, hát megtaláltad. Köszönjük Da Qing. Távozhatsz. - Hallok meg egy férfi hangot, mikor egy nagy terembe érünk, ahol egy asztal áll mellette egy férfi meg egy nő. Da Qing biccent egyet és egyszerűen lelép, én pedig halványan mosolyogva nézek az idegenekre.
- Örülök, hogy végre megismerkedhetünk Zhao Yunlan. - Mikor meghallom a nevem a nő szájából oldalra biccentem a fejem.
- Enyém a megtiszteltetés. Gondolom önök Lady Fu Yao és Ma Gui mester, bár jó lenne tudni maguk honnan tudják, hogy én ki vagyok. - Jegyzem meg.
- Mikor először működésbe léptek a szent ereklyék a meteor becsapódása után... - Kezd bele a mesébe a férfi és tol felém az asztalon egy kupac papírt. - A Reinkarnáció napórája felvillant és egy arcot mutatott. A magáét. Aztán az Erény ecset írni kezdett. - Bök rá az egyik papírra, amin meg is látom az írást.
"Zhao Yunlan, Őrző. A jövőből jön a segítségetekre, senki sem tudhatja meg ki ő valójában. Ha eljön az idő megteszi, amit tennie kell és visszatér az otthonába."
Ha Dagi nem erőltette volna rám, mint az éppeni Őrzőre, hogy megtanuljam az összes valaha az őrzők által használt írást, akkor most egy szót se tudnék elolvasni a leírtakból, így viszont csak meglepetten pislogok a papírra és próbálok rájönni, hogy vajon azok a fránya ereklyék mégis honnan a buddha bugyogójából tudták, hogy időt utazok.
- Ez legalább megmagyarázza, hogy a macskámnak honnan volt rólam képe. - Sóhajtok fel. - Amúgy ki az a Kunlun? Da Qing úgy nevezett engem. - Mondom csípőre téve a kezem, de a páros csak nagyra nyílt szemekkel néz rám.
- Amióta ismerem tudom, hogy Da Qing más, mint mi többi yashou. - Sóhajt fel a nő, a férfi meg csak biccent egyet.
- A másik kérdésedre válaszolva Zhao testvér. - Mosolyog rám a férfi és a megnevezésből már tudom is, hogy ő ember. A fajok között ritkán hívták ebben a korban testvérnek egymást. Legalábbis a Dagi szerint. - Kunlun lesz a neved, amíg közöttünk leszel.
- Mint a hegy? - Emelem meg az egyik szemöldököm.
- Pontosan. Pár hónappal ezelőtt egy csapat bátor ember felmerészkedett a szent Kunlun hegyre, hogy áldást kérjenek az istenektől. A csapat emberre a Kunlun hősökként utaltak. Egyikük sem tért vissza, egészen máig. Te leszel az egyetlen, aki visszatért a hegyről. - Magyarázza a férfi, én pedig lassan biccentek egyet.
- Nem rossz, a fegyvereimre így mondhatom, hogy isteni ajándékok. - Biccentek, de gyorsan el is fintorodok. - Gondolom erre is van, valami megoldásuk. Így csak nem sétálhatok fel alá az embereik között. - Mutatok magamon végig, hogy értsék, hogy a ruháimra gondolok.
- Ugyan Kunlun testvér, nem kell a magázódás és ne aggódj már mindent előkészítettünk. Ha követsz megmutatom a ruháidat. - Jelenti ki mosolyogva és meglepően lelkesen a férfi.
- Rád bízom magam Ma Gui testvér. - Kuncogom egyet, ahogy követem a férfit ki a teremből egy kisebb terembe, ahol csak egy ágy, egy asztalka meg egy láda van. Ma Gui kutakodik a ládában egy kicsit majd kiterít az ágyra pár ruhadarabot, amikre én csak pislogok.
- Van szükséged segítségre az átöltözéshez, ahogy látom már eléggé másfajta ruhát hord a fajtánk a jövőben. - Ajánlja fel a férfi.
- Leköteleznél. - Nevetem el magam, majd minden figyelmem a férfi magyarázatára koncentrálva hagyom neki, hogy segítsen nekem belebújni a korhű ruháimba. Mikor pedig ezzel készen vagyunk visszavezet engem a terembe, ahonnan jöttünk és rábíz Lady Fu Yao-ra, aki elvezet egy másik terembe, ahogy leültet egy székre.
- Megtudhatom, hogy most mi fog történni? - Tudakolom, mikor a nő a hátam mögé áll. Kérdésemre viszont ő csak elneveti magát.
- Ilyen frizurával bárki azonnal rájönne, hogy nem ebbe az időbe való vagy, de ha másra nem is arra biztos, hogy valami nincs veled rendben Kunlun. - Magyarázza, ahogy a fejemre teszi a kezeit. - Engedd el magad, ez nem több, mint egy kis yashou varázslat. Meggyorsítom a hajad növekedését. - Jelenti ki, én pedig pislogok párat, mielőtt sikerül rávennem magam, hogy elengedjem a megfeszült izmaimat. Hosszú percek telnek el néma csendben.
- Sose volt még ilyen hosszú a hajam. - Fogok meg egy tincset, mikor a nő elengedi a fejem.
- Most pedig csinálok neked valami elfogadható frizurát. - Hallom meg Fu Yao hangját, de mielőtt ellenkezni kezdhetnék a nő már neki is lát a hajam befonásának és összevissza csavargatásának. Őszinte leszek fogalmam sincs mit csinál a fejemmel, de hát nőből van és valami vezetőnek nézem, úgyhogy majdcsak nem csinált belőlem teljesen idiótát. Mikor kész a frizurám Fu Yao-val visszamegyünk a nagy terembe.
- Na, Ma Gui testvér. Elmegyek Kunlun-nak? - Kérdezem vigyorogva és csípőre vágva a kezeimet.
- Tökéletes leszel. - Biccent egyet a férfi, mikor is a barlang azon bejáratánál, ahonnan először Da Qing-el jöttem be megjelenik egy fekete köpenyes alak. Bennem pedig egy pillanatra megáll a levegő.
"Xiao Wei!"
ESTÁS LEYENDO
Flying across time
Fanfic"- A régiek azt mondják, hogy jobb ha nem ütjük bele az orrunkat olyan dolgokba, amik rajtunk kívül állnak. Zhao tiszt, mondd szerinted mennyiben különböznek tőlünk a dixingrenek? - Éreznek fájdalmat, boldogságot, szomorúságot, gyönyört, mint mi. Mi...
