Flying across time

57. Családi vonás (Zhao Yunlan)

- Soha többé ne csinálj ilyet! - Ez az első, amit kapok, egy mérges Da Qing társaságában, mikor kijutunk az időalagútból Shen Wei-el.

- Sajnálom. - Mondom és simogatom meg a fejét, de ezzel csak azt érem el, hogy a most fiú alakban lévő macska elsírja magát és szorosan megöleljen. - Most összetörtelek, Döglött macska? - Teszem fel a kérdést éretlenül.

- Tudod te milyen kurva ritkán kérsz bocsánatot? - Jön a kérdés, ahogy ellép tőlem és elkezdi a szemét törölgetni.

- A jelek szerint jóval ritkábban, mint kellene. - Jegyzem meg.

- Da Qing, mennyi ideig voltunk távol? - Teszi fel Shen Wei a kérdést.

- Három napig. Nem tudunk semmi ujjat se a fehér maszkosról, se a lila hajúról. Viszont a pokolból igen kellemetlen hírek szivárogtak fel. A lelkek lázadozni kezdtek, vissza akarnak jönni a felszínre és a királyok nem nagyon tudják őket nyugton tartani. Dixing-ben még mindig erős a vezetés, de Lao Chu szerint valami nincs rendben odalenn, úgyhogy gyorsan visszajött. - Magyarázza a macskám, mire én csak biccentek egyet. - Most mit csináljunk Lao Zhao? - Jön a kérdés, mire megvonom a vállam.

- Először is keressük meg Xiao Ye-t tudni akarom mit csinál az a gyerek, aztán majd meglátjuk. - Jelentem ki.

- Nem akarok beleszólni, Lao Zhao, de... - Kezd bele a macskám. - Ki a fene az a Xiao Ye? És különben is, ilyen göncökben nem mész ki az utcára, mert mindenkire a szívrohamot hozod! - Mutat végig rajtam, amivel eléri, hogy magamra nézzek és...

- Oh, hogy még ebben maradtam? - Pislogok magamra, mielőtt lehunynám a szemem és csettintenék egyet. Évezredek óta nem használtam a hatalmam, de olyan könnyen jön, mintha mindig is ezt csináltam volna, melegség járja át a testemet, viszont mikor kinyitom a szemem csak kuncogom egyet. - Nem, nem, próbálkozzatok még egy kicsit. - Suttogom a szeleknek, és meg is érzem a kellemesen simogató levegőt magam körül. - Na, máris jobb.

- Ezt hogy? - Tágulnak ki a macskám szemei, mire én gyanakodva nézek rá.

- Nem tudom mikor vesztette el az emlékeit. - Rázza meg a fejét Shen Wei, mikor kérdőn nézek rá.

- Na, ezt gyorsan orvosolnunk kell. - Jelentem ki és lépek Da Qing elé. - Bocsi Dagi, ez kicsit csiklandozni fog. - Teszem kezem a homlokára. Őszintén szólva fogalmam sincs mit csinálok, csak csinálok valamit, de valószínűleg sikerrel járok, mert a fiú szemei kitágulnak, majd könnybe lábadnak.

- Kunlun... - Suttogja, én pedig halványan elmosolyodok.

- Helló, Da Qing. - Üdvözlöm, mire egy hatalmas ölelést kapok. - Jól van kismacska, minden rendben. - Jegyzem meg és simogatom meg a fejét. - Figyelj Dagi, szeretném, ha mindenkit összeszednél a SIU-ból és bevinnél a könyvtárba, amíg mi megkeressük Xiao Wei-el az öccsét. Meg kell beszélnünk, hogy mit csináljunk ezután. - Jelentem ki, ahogy elengedem a macskát, aki biccent egyet, mielőtt felveszi az állati alakját és eltűnik az ajtón túl.

- Hogy akarod őt megtalálni? - Lép mellém Shen Wei, mire elvigyorodok.

- Megkeressük a lélektüzem. - Vonom meg a vállam és már el is indulok egyenesen előre. Shen Wei csak kuncog egyet a hátam mögött, de gyorsan mellém is kerül és egymás mellett indulunk meg Dragon City utcáin, hogy megkeressük az öccsét.

Legnagyobb meglepetésünkre a lélektüzem energiái az egyetem felé vezetnek minket, ahol rövid keresés után meg is látjuk a krémszínű ruhákba öltözött férfit, aki szerelmem kiköpött mása. Shen Wei már mozdul is, hogy megállítsa, én viszont kiteszem elé a kezem és megrázom a fejem. Kíváncsi vagyok mégis hova megy a fiú azzal a furcsa tekintettel a szemében. Így lehet, hogy bár biztos távolságból, de követjük szerelmem öccsét. Xiao Ye, az egyetem épületei között egy kis kávézóhoz tart, ahol egy igen csak ismerős kishölggyel fut össze.

- Az nem a tanársegéded? - Kérdezem Shen Wei-től.

- De igen, ő! - Biccent szerelmem, aki ugyancsak értetlenül nézi az elénk táruló látványt. A lány arca ugyanis felragyog, mikor meglátja a férfit.

- Ye Zun! Hát itt vagy! Késtél! Mondtam, hogy hívj fel, ha van valami. - Teszi csípőre a kezeit a lány.

- Bocsánat. - Pirul el Xiao Ye, ami elég ahhoz, hogy hatalmasakat pislogjak. - És igen mondtad, de amikor megmutattad hogy kell csinálni ez a valami nem volt fekete! - Vesz ki a zsebéből egy mobiltelefont, mire én hangosan felnevetek és csak az ment meg attól, hogy észrevegyenek, hogy a számra nyomom a kezem.

- Ahogy elnézem ez nálatok családi vonás, Xiao Wei. - Mosolygom szerelmemre, aki arcán egy kétségbeesett mosollyal néz rám. - Na, gyere! - Fogom meg a kezét és fonom össze az ujjainkat. - Köszönjünk az öcsédnek! - Jelentem ki, ahogy elindulok az éppen a telefonon vitatkozó páros felé. - Jiajia húgi! - Köszönök a lánynak, aki azonnal felém fordul és mosolyogva int egyet.

- Zhao bátyó, Shen professzor! - A köszönésének hála Ye Zun is felénk fordul, vonásai kemények és nyel egy nagyot. Látom rajta, hogy nem tudja eldönteni, hogy mit tegyen, de ösztönösen közelebb lép a lányhoz, mire én csak kuncogom egyet.

- Ugyan, ne féltsd tőlem a kisasszonyt, hiszen tudod, hogy én mindig is a bátyádat részesítettem előnyben, ha a szívügyekről volt szó, nem igaz Xiao Ye? - Kérdezem kedvesen mosolyogva rá, mire neki kitágulnak a szemei.

- Kunlun? - Bukik ki belőle, minek hála én szélesebben kezdek el mosolyogni, viszont a lány értetlenül pislog közöttünk, mikor pedig a szemeibe nézek látom elméjében a tudás hiányát.

- Ejnye Xiao Ye, Jiajia nem tud semmiről? - Kérdezem, de mikor a férfi csak nyel egy nagyot, megrázom a fejem. - Tudod, ha valakit szeretsz, annak azért egy két alap dolgot illene elmondani. - Jegyzem meg és fonom össze magam előtt a karjaimat. Azonban Ye Zun tekintete megkeményedik és egyszerre tüzessé válik.

- Meg akarom védeni. - Sziszegi ki a fogai között, mire sóhajtom egyet, aminek hála Shen Wei átkarolja a derekam, többet nem csinál, de érzem a keze feszességéből, hogy mozdulni akar.

- Xiao Wei, nehogy neki merj nekem megint ugrani az öcsédnek, mert most nem lesz jó vége. Tudom, hogy a természetetekben van, hogy mindent pusztítással oldotok meg, de jelenleg nem ez a legjobb megoldás.

- Ye Zun, miről beszél Zhao bátyó? - Kapja el az említett kezét Jiajia.

- Semmiről. - Vágja rá a fiú, mire fújok egy nagyot és előveszem a telefonom, de rá se nézek, mielőtt tárcsázom.

- Da Qing? - Kérdezek és mikor megkapom a választ folytatom is. - Tökéletes, figyelj késni fogunk egy kicsit, a szellemklán ugyanolyan fafejű, mint mindig és van egy nem várt fejleményünk is. - Magyarázom, mire aggódó kérdések ezreit kapom. - Semmi megoldhatatlan nyugodj már le! Csak időre van szükségem és az nincsen éppen hatalmamban, hogy azt megállítsam. - Fintorodok el, de ezzel elérem, hogy a testvérpár halványan elmosolyodjon. - Sietünk, ahogy csak tudunk! - Teszem le a telefont. - Most pedig elmegyünk Shen Wei irodájába, letesszük a seggünk és normális kommunikációra képes létformákhoz híven megbeszéljük a dolgokat és Jiajia-t sem hagyhatjuk ki a dologból. - Jelentem ki ellentmondást nem tűrve.