Flying across time

27. Lerészegedés (Zhao Yunlan)

Miután Hei Pao Shi visszavitt a hegy lábához, én nyakamba vettem a hegyi utat és felmásztam a temetőhöz, ahol a csapatom többi része vár rám. Természetesen, amint megérkezek, azonnal le leszek támadva egy csomó kérdéssel, amiknek a felére nem akarok válaszolni, a másik fele meg nem olyan, amit idegenek előtt el lehetne mondani. Nem kellene halálra ijeszteni a diákokat. Így is sok lehetett már nekik az este.

- Zhao főnök, sikerült megtalálnod... - Kezd bele a kérdésbe Zhu Hong, mire én csak elmosolyodok.

- Itt lenne az ideje, hogy visszamenjünk a faluba, most biztos nem tudunk eljutni a földrengés központjához. - Mondom és közben megütögetem a karórám számlapját.

- Oh, igen. - Mosolyodik el a lány. Ismer már annyira, hogy tudja, hogy ez a mozdulat mit jelent. Az embereim már ennyiből tudják, hogy fogtam egy szellemet. Jelenleg ez a szellem Wang Zheng és egy extra, a kis barátja.

- Jól van. Mindenki megvan? - Kérdezem és nézek körbe az összegyűlteken. - Hol van Shen Wei? - Nyelek egy nagyot, nem látom a férfit. Nem veszhetett el csak úgy.

- Shen Wei? - Hallom meg Zhu Hong hangját, aki mintha kicsit elveszettnek tűnne.

- Valaki engem hívott? - Jelenik meg karjaiban egy adag gallyal a professzor, aki megbolondítja a szívverésemet.

- Áh, igen. - Csettint egyet a kígyólány. - Shen Wei elment tűzifát szerezni. - Bólogat, mintha ennél egyértelműbb dolog nem is lenne. Bennem természetesen megmozdul a gyanakvás, de gyorsan lecsillapítom a gondolatot. Nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. Lehet, hogy... Kivételesen... Talán most, rossz a megérzésem.

- Igen! - Vigyorodom el, odalépve a professzorhoz és eldöntve, hogy nem fogok foglalkozni az aggodalmammal. - Beszéltem a mentőcsapatokkal, nem tudunk elmenni a földrengés központjához, úgyhogy jobb lenne, ha visszatérnénk a faluba. A gyerekek is nagyobb biztonságban lennének úgy. - Magyarázom, a férfi pedig lassan bólogatni kezd.

- Igazad lehet. Nem akarom, hogy bajuk essen. - Néz végig a diákokon, én pedig biztatóan megveregetem a vállát.

- Na, látod. Akkor figyelem mindenki! - Emelem meg egy kicsit a hangom, aminek hála mind a diákok, mind az embereim felém fordulnak. - A helyzetre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy az lesz a legokosabb, ha visszamegyünk a faluba. Úgyhogy szedjétek össze a dolgaitokat és el is indulunk. - Adom ki a feladatokat.

- Megtaláltad a kis hölgyet? - Hallom meg Shen Wei kérdését.

- Igen, de előre küldtem a mentősökkel. Kicsit átfagyott a hidegben, úgyhogy jobbnak láttam, ha mihamarabb visszatér a faluba. - Mondom komolyan, nem is gondolkodva a hazugságon. Az ember az évek alatt megtanulja, hogyan hazudjon a természetfelettiről az átlag embereknek, hogy azok ne vegyék észre, hogy félre lettek vezetve. - Viszont jobb, ha szorosan együtt maradunk. Láttam pár ismeretlen eredetű lábnyomot a hóban. Egy irányba mentek. Lehet, hogy csak egy hegyi gazda, de az is lehet, hogy egy dixingren döntött úgy, hogy a hegyet használja szállásnak. Akármelyik is a helyzet, nem szívesen kerülnék az útjába. - Mondom komolyan, Shen Wei pedig biccent egyet.

- Ha így látod, akkor jobb, ha így cselekszünk. - Ért velem egyet, így pedig ennek megfelelően minél szorosabb ütemre biztatjuk a velünk lévőket, mikor végre elindulunk. Az autókkal a faluba vissza vezető út már egészen gyorsan haladt. Vacsoraidőre pont vissza is értünk abba a fogadóba, ahol Lang testvér várt minket.

Természetesen a gyerekek és az emberim is nagyon örültek a meleg ételnek és a meleg szobának. Én azonban nem örültem annyira a kényszer ivászatnak, amibe Lang testvér rángat bele. Nem mintha nem szeretnék inni, de most valahogy nagyon nincs kedvem a nyolcadik kör után egy kilencediket is letolni. Márpedig, ha az emberen múlna, itt ma este mind a ketten síkrészegek lennénk. Ez azonban nem éppen lenne előnyös, ha holnap haza akarok vinni mindenkit.

- Még egyszer a te egészségedre Zhao testvér. - Emeli meg a poharát Lang testvér, én meg igyekszem nem feltűnően fintorogni a sajátomra. Már éppen az ajkaimhoz emelném, mikor valaki kikapja a tárgyat a kezemből.

- Shen Wei? - Suttogom magam elé, ahogy figyelem, amint a férfi feláll és megemeli a poharát. Egész este nem ivott egy korty alkoholt se, most meg kikapta a kezemből.

- Mindannyiunk egészségére. - Mondja a professzor és felhajtja az alkoholt, majd helyet foglal. Lang testvér már éppen lelkesen öntene egy újabb kört, mikor a mellettem ülő szemei fennakadnak és szó szerint leborulna a padról, ha nem kapnám el.

- Buddhára! Mi történt? - Ijedezik Lang testvér.

- Semmi, semmi. Csak Shen professzor nem bírja az alkoholt. Azt hiszem jobb lesz, ha felviszem a szobájába. - Mondom egy halvány mosoly társaságában, ahogy átvetem a férfi egyik karját a vállamon, majd átkarolom a derekát és elindulok vele az ajtó felé.

- Zhao főnök! Segítsek? - Hallom meg Lao Chu hangját, de csak megrázom a fejem.

- Megoldom egyedül is. Te inkább szedd fel Xiao Guo-t a földről. - Forgatom meg a szemem, mikor meglátom a gyereket, aki a dolgozói kártyáját szorítva hortyog a padlón. - Megható, hogy segíteni próbáltál, de ha nem bírod az alkoholt, akkor nem kellett volna. - Szidom meg kedves hangon a professzort, mikor már a folyosón haladunk.

- Nem akartál inni. - Jön a motyogott válasz.

- De azt se akartam, hogy rosszul legyél. - Rázom meg a fejem. - Na, itt vagyunk. - Sóhajtok egyet, ahogy benyitok a szobába, majd ott leültetem a férfit az ágyra. - Maradj itt keresek egy törülközőt. - Jegyzem meg és már be is sietek a fürdőbe. Pár percig eltart, mire megtalálom a törülközőt és kicsit bevizezem. Mosolyogva fordulok vissza a szoba felé, de földbe gyökerezik a lábam, mikor meglátom a férfit az ajtóban. - Shen Wei. Nem is hallottalak! - Bukik ki belőlem, majd mosolyogva felé nyújtom a nedves törülközőt. - Tessék!

A férfi lassan felemeli a kezét és felém nyúl, de legnagyobb meglepetésemre elnyúl a kitartott kezem mellett és kezét egyenesen a nyakamra nyomja a következő, amit felfogok az az, hogy a falnak vagyok nyomva és hogy a világ legédesebb ajkai csókolnak. Kezemből azonnal kiesik a törülköző és gondolkodás nélkül túrok bele a férfi hajába. Azóta erre várok, hogy először megláttam fentről az egyetem ablakából.

Mozdulatai vadak és éhesek, mintha ő is annyira vágyott volna erre, mint én. A kezei erősen markolják a derekamat és a combomat, a csókja is egyre erőszakosabb, már inkább fogak és nyelvek csatája, semmint csók, de nekem így is pont megfelel.

- Áu. Most nézd mit csináltál Shen Wei. - Nyúlok az ajkaimhoz, mikor a férfi megharapott és ennek hála kivérzett a szám. - Mit fogsz ezzel kezdeni? - Kérdezem, de a férfi csak felkap a földről és elindul velem a szoba felé. - Ki gondolta, hogy a professzorba ilyen erő szorult. - Kuncogom, azonban nincs sok lehetőségem ugratni, mert a következő pillanatban megérzem az ágyat a hátam mögött.

Csak egy gondolatot pazarolok arra, hogy lehet nem kellene ezt csinálni, de a kezeim már mozdulnak is és magamhoz húzom a férfit. A teste kellemesen az ágyhoz szorít, mozdulatai viszont újra hevesek lesznek. A kezei szinte fájón fedezik fel a testem, az ajkai a nyakamra tapadtak. Aztán hirtelen hideget érzek, azt hiszem elszakadt az ingem.

- Shen Wei! - Kattan bennem egy kapcsoló. Nem akarom, hogy az első közös élményünk közben ő részeg legyen. Nem akarom, hogy megbánja. Azonban ő mintha meg se hallott volna folytatja a levetkőztetésem. - Shen Wei! Elég! - Mondom szinte kiáltva. A professzor szó szerint lefagy fölöttem, még mélyen a szemembe néz, tekintetében őszinte vágyat és szerelmet látok, majd fennakadnak a szemei és oldalra dőlve terül ki mellettem. Nekem azonban tátva marad a szám a látványtól.

- Ez... - Motyogom magam elé, majd felnevetek. A férfi még mindig szuszog az ágyon, de már nem ing és farmer nadrág van rajta, hanem egy hatalmas fekete köpeny, aminek a csuklyája lecsúszott, testét fekete ruhák borítják, arcán félrecsúszva pedig ott pihen egy éjfekete maszk. - Ejnye Hei Lao-ge, ha ennyire akartál engem csak mondanod kellett volna. - Rázom meg a fejem és simítok el egy most már hosszú fekete hajtincset a férfi arcából. - Shen Wei, ah, Shen Wei... - Kuncogom az alvó Hei Pao Shi-t nézve.