Foglyod vagyok

2.

- Szia. - köszönt hírtelen az ismeretlen vendég srác. Halványan elmosolyodott mikor zavaromat látta.

- Szia.. - hangom alig volt hallható, akár egy apró fuvallat egy meleg nyári napon, de ez elég volt ahhoz hogy az ismeretlen arcára egy nagyobb mosolyt csaljak. Apám köhintése vetett véget a szemkontaktusnak. Mind a ketten felé néztünk.

- Alonzo, Danien, Clarissa, ők itt a feleségem, Maria és a lányom Sofia. Örvendünk hogy végre élőben is megismerkedhetünk és hálásak vagyunk hogy vállaltátok ezt a hosszú utat ezért a csodás és fontos cselekedetért.

Apám beszéde nagyon furcsa volt számomra. Több szempontból is. 1 milyen csodás cselekedet? 2 honnan jöttek? 3 kik ezek és mit akarnak?

- Én köszönöm hogy felajánlottad ezt a lehetőséget, ezzel sok mindenkinek jót tettél.  - a magas, idősebb férfi, aki fixre Alonzo, hangja mély de mégis kedves volt. Széles mosolyra húzta a száját és végig nézett rajtunk.

Miért beszélnek ilyen furán? Mire utalnak egyfolytában? Talán egy üzletet kötöttek? Az egy dolog de akkor nem szokás az egész családot hozni meg nem szokott ilyen nagy felhajtás lenni. Anyám előző intésére csak is egyre gondolhatok. De remélem. Nagyon nagyon remélem hogy nem az lesz!

Sorban bementünk az étkezőbe: elől apám és Alonzo, mögöttük anyám és Clarissa, legvégül én és az idegen srác, azaz Danien.

Szótlanul tettük meg ezt a pár métert azt hallgatva ahogy apám folyamatosan magyaráz a másik férfinak. Az asztalfőn apám foglalt helyet, bal oldalán anyám, mellette én, apám jobbján Alonzó mellette Clarissa és végül Danien.

Előétel közben apám Danient kezdte el faggatni azzal kapcsolatban hogy 2 évig mit csinált az apja cégénél. A srác nyugodtan és szépen válaszolt arra a tucatnyi kérdésre amit apám feltett neki, eddig én el kalandozva turkáltam az ételemben, mert nem volt túl sok étvágyam. Pár perc múlva a csendre felkaptam a fejemet. Mindenki engem nézett kérdőn. Apám mikor a vendégek nem látták mérgesen össze húzta a szemöldökét.

- Khm... elnézést. - azonnal letettem a kezemben lévő villát és a ruhám szélét kezdtem piszkálni. Anyám halkan sóhajtott, Danien pedig csak elmosolyodott. Én zavaromban azt sem tudtam mit csináljak.

- Semmi baj ha elkalandoztál, mindenkivel megesik. - Antonio kedves hangja kicsit megnyugtatott ám még így is éreztem a pírt az arcomon. - Most hogy 19 éves lettél ideje felelősséget vállalnod és elhagynod a szülői házat, gondolom ezzel mind tisztában vagy. - én gombóccal a torkomban bólintottam. Tudtam hogy nem maradhatok itt örökké, ám abban reménykedtem, hogy nem egyből a születésnapomon passzolnak le a szüleim. - Nos nem biztos hogy tudsz az amerikaiakkal való problémákról. - itt nemlegesen megráztam a fejem. A nőket nem avassák be az ilyesmikbe csak ha nagyon nagyon muszály. - Nos úgy gondolom ezt apádnak kéne elmondania neked. - itt az emlegetett személyre nézett aki aprót bólintott, majd rám nézett.

- Szófia, az amerikaiak elkezdék fenyegetni az európai maffiákat, és mivel sokkal nagyobb az ellenfelünk össze kell fogjunk hogy ne tiporjon el. Így eldöntöttük hogy minél hamarább egyesíteni kell pár maffiát, hogy együtt legyőzzük az amerikaiakat. - erre az eddigi szégyentől piruló arcom fal fehér lett. Éreztem hogy elhagy az erőm és vérem is kifut belőlem, így mindenem bizseregni kezdett. A levegő a szobában számomra sokkal nehezebb lett, nyomta a mellkasomat így nehezen kaptam levegőt. A kezeimet görcsösen szorítottam össze, a körmeim felmarták a tenyeremet így mindkettőből vékony csíkban vér szivárgott. Anyám lassan átnyúlt az asztal alatt és bíztatóan megfogta a kezemet. - Antonio a spanyol maffia vezetője, és Danien az örököse. Házassággal fogjuk megkötni a szerződést és a egyesítsük a két maffiát. Csak így nyerhetünk.

Elkezdett forogni velem a világ. A sírógörcs másodpercenként tört rám, viszont próbáltam türtőztetni magam. Szóval erről szól az egész! És én még nem is gondoltam rá!

A hányinger kerülgetett és éreztem hogy ha nem megyek el ott helyben rosszul leszek. Bocsánatot kértem, majd sietős léptekkel indultam meg a szobám felé. Minél közelebb voltam annál jobban siettem.

Konkrétan majdhogynem be estem a szobámba, majd kezemmel meglöktem az ajtót, ami halk csapódással becsukódott, és azonnal a kis fürdőmbe mentem, hogy azt a keveset is amit ettem kiadjam magamból.

Köhögve nyúltam a wc papírért, hogy megtörüljem a számat, amikor kopogtattak. Még megszólalni sem volt időm, mert kinyílt az ajtó és anyám lépett be. Azonnal odarohant hozzám és leguggolt mellém. Hajamat, ami kijött a kontyomból, hátra simította és nyugtatni kezdett.

- Shh... tudom mit érzel, én sem akartam akkoriban ezt a házasságot, ám az idő múlásával megszerettük egymást! Biztos vagyok benne hogy jól kijösztök majd Daniennel! Tudom milyen jól nevelt, nem lesz vele baj.

- Én nem akarom! - csak ennyit mondtam mert a sírás utolért. Zokogva öleltem át anyámat.

- Tudom de nincs választásod! Hidd el ha nem lenne életbe vágó nem hagytam volna! Kérlek Szófia nagyon erős lány vagy ne omolj össze!

- M... mikor l... lesz a ... az esküvő? - a zokogástól alig tudtam beszélni ám ezt mindennél jobban akartam tudni.

- Júliusban.

- Mi? De hisz az csak alig 6 hét!

- Tudom, de így is hamarább akarták megrendezni, de szerencsére le tudtam beszélni őket erről. Kérlek nyugodj meg. Minden rendben lesz. Menj, pihenj le, holnap pedig pakolj össze, mert Danien elfog vinni magával Spanyolországba.

Nem akartam hinni a fülemnek. Már holnap elakarnak vinni! A szüleim képesek odaadni egy vadidegennek!

- Nem! Nem megyek vele! Nem tehetitek! - a hangom hangosabb volt mint amire számítottam, anyám el kerekedett szemmel mért végig és a hangnememre mérgesen felállt magával húzva engem is.

- Te velem csak így ne beszélj! Megtettem érted mindent! MINDENT! És ez a hála! Szégyelled magad Szófia! Vállald a felelősséget! Tudtad jól hogy eljön ez a nap is! Nem te vagy az első aki ilyet él át! Sőt! Minden nő ebben a hülye maffiában így jár mert ez a kötelessége! Nem bújhatsz ki minden alól! Így is kedvesek voltunk veled és nem terheltünk ezzel! Örülj így is egy évet megúsztál! Másokat már 18 évesen, ha nem hamarabb férjhez adnak! Hallani sem akarom az ellenkezésed!

A padlót bámulva hallgattam végig ezt az egészet, majd az ajtó csapódás után egy hatalmas szaggatott sóhaj hagyta el a számat. A csapot meg eresztve kiöblítettem a számat és megmostam az arcomat, majd a szobámba mentem ahol befeküdtem puha ágyamba és álomba sírtam magam.