Foglyod vagyok

18.

Bizsergett a bőröm, a pulzusom az egekben volt ahogy én is. Soha nem éreztem ehhez hasonlót. Forgott velem a világ. Danien érintése alatt lángra gyúlt a testem. Ahogy a férfi még közelebb húzott magához, majd az ölébe ültetett elvesztettem az eszemet. A kezeim maguktól tették a dolgukat és elkezdték felfedezni Danien testét. Előbb a hajába túrtam, abba a dús fekete hajába ami annyira megtetszett már az első találkozáskor. Utána következett az éles álla, ami alatt az izmok mozogtak. Végighúztam a kezemet a nyakán, bőröm alatt Danien pulzusa dübörgött gőzerővel, ezzel megtudtam hogy ő is olyannyira izgatott mint én. Már vártam, hogy mikor tesz ő is egy lépést, amikor valami nagyon váratlan ért.

Eltolt magától.

- Nem lehet. Még nem. Ez az egész túlságosan hirtelen ért minket. Nem akarom hogy így vezessük le a feszültséget, mert a végén megbánhassuk. És én nem akarom hogy megbándd. - értetlenül néztem rá. Mi?

- T..tessék?

- Sajnálom Sofia de a te érdekedben várnunk kell még. Nem állsz rá készen.

Danien leemelt magáról és letett maga mellé. Válaszolni sem hagyott időt már a házban sem volt. Én csak pislogva néztem magam elé és próbáltam emészteni a dolgokat. Mi volt ez az egész? Valóban nem állok készen? Ezt honnan tudja? Ennyire rosszul csókolok? Zakatoló szívvel álltam fel a kanapéról, a lábaim bele is remegtek, majdnem elestem. Ziháló lélegzettel mentem a terasz felé, hogy kiszellőztessem a fejemet. Mikor kinyitottam az ajtót hallottam, ahogy egy motor távolodik a háztól. Danien elment. Úgy éreztem megszakad a szívem. Ennyire rossz lennék? Lehet csalódott bennem és ezért inkább elment valaki mást keresni. Valakit aki tapasztalt, aki érti a dolgát és hamar kitudja elégíteni őt.

Mérgesen rúgtam le magamról a cipőmet, még a teraszon és gyors léptekkel haladtam az óceán világoskék vize felé. Mikor elértem a hullámok utolsó habjáig összerezzentem. Elfelejtettem hogy milyen hideg a víz. Nem mentem tovább. Csak épp annyira, hogy bokáig érjen a víz.

Csak álltam ott egy darabig, a szél lebegtette a ruhámat és a már megszáradt hajamat. Ahogy a csillogó óceánt néztem feltűnt, hogy egyre jobban fúj a szél. A víz egyre hullámosabb lett, rám pedig egyre jobban tapadt a ruha és ritkábban láttam ki a hajzuhatagtól így arra jutottam jobb ha bemegyek a házba. Amúgy se terveztem sokat kint maradni, mert nem akartam a víztől felfázni, vagy megégni a napom. A vizes lábamra hamar rátapadt a homok. Ha van valami amit utálok a partban, az ez. De komolyan, olyan idegesítő, mert így semmit sem tudsz felhúzni a lábadra.

A teraszon párszor a padlóhoz ütöttem a lábamat, hogy essen le róla a homok, de nem vált be, mert még így is elég sok maradt. Szem forgatva guggoltam le, hogy leseperjem a kezemmel a maradék homokot. Miközben ezzel szenvedtem megütötte a fülemet egy motorhang. Egy pillanatig azt hittem Danien, viszont hamar rájöttem, hogy ez nem egy motorbiciklinek a hangja, hanem egy jeep-é. És nem is egynek. Azonnal felegyenesedtem és a maradék homokkal nem törődve gyorsan dugtam be a lábamat a cipőmbe. Danien nem mondta, hogy jönnek vendégek. És nem is ment volna el.

Gombóccal a torkomban osontam az ajtóhoz, ahol a függöny mögé bújva lestem be. Nem láttam semmit sem. Reflexből néztem hátra a hátam mögé, de hátra se jött senki sem. Még. Jobban a falhoz simulva néztem ismét be a házba. Láttam, hogy egy fekete ruhás ember ment el a nappali bejárata előtt. Majd még egy. A szobánk felé mentek. Istenem! Valaki meg akar ölni minket! El kell tűnjek innen, és szólnom kell Daniennek! Hol hagytam a telefonomat?

Az emlékezetemre hagyatkozva jöttem rá, hogy valószínűleg a kanapén hagytam az eset után... viszont a házba már nem mehetek be.

Egy árnyék vetült a nappali bejárata előtt, majd befordult egy felfegyverzett férfi. Azonnal elfordultam az ablaktól és a korláthoz siettem. A lépcsőn nem mehetek le, mert az szemben van az üvegajtóval, egyből észrevenne a férfi. Kicsit kellemetlenül, de sikeresen átmásztam a korláton és leszöktem az erkély mellé. Sikeresen beleszöktem egy mesterségesen kialakított kis kertbe, ami a terasz mindkét oldalán volt. Valami megszúrta a vádlimat, de nem törődtem vele. Végig a ház oldalához simulva haladtam előre és reménykedtem, hogy nem vesznek észre. Hova menjek? Sikerült a garázs mellé osonnom, ami előtt ott volt a motrom, viszont ekkor eszembe jutott valami amit nem akartam tudni. Kulcsa a bejárati ajtó melletti szekrényre tettem! Én hülye! Hülye! Hülye! Hülye! Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Miért nem tudtam egyszer az életben benne hagyni? Most mivel menjek el innen?

A sírás határán voltam, a garázsba nem mertem bemenni, mert láttam, hogy nyitva van, azaz már bementek az emberek. A jeepekhez esélytelen, hogy eljussak, plusz valószínűleg maradt bennük valaki, aki őrzi őket. Fegyver nincs nálam, nem vagyok védőruhában, a telefonom bent a házban, Danien elvan menve és valószínűleg nem jön vissza egyhamar. Gondolkozz Sofia!

Hatalmas butaságot tettem.

Nem mentem el a helyemről. A garázs mellett maradtam és nem figyeltem arra, hogy valaki ki is jöhet onnan.

Egy fegyverrel szemeztem, amit egy maszkos, gonosz tekintetű férfi fogott.

Teljesen lefagytam. A benső megérzésem csak annyit hajtogatott: meg fogok halni.

Egy örökké valóságnak tűnt az az egy másodperc, a verejték végig folyt a tarkómon, végig a hátamon. A végtagjaim bizseregtek, nem kaptam levegőt, a fejem lüktetett, mintha már készen állna arra, hogy be fogadjon az agyam mellé egy golyót is. A szemeim könnybe lápadtak, a szám elnyílt. Sikítani akartam, de miért? Hisz senki sincs itt, aki megmentsen. Messziről egy dörgés hallatszott, jelezve a vihar közeledtét. A nap elbújt a sűrű fekete felhők mögé ezzel pillanatok alatt elsötétedett a táj.

Hirtelen két kar ragadott meg hátulról. Egyik a számhoz szorított valamit, a másik pedig körbefogta apró felső testemet.

A zsebkendő kénes szagú volt, felkavarta a gyomromat. Ha nem veszik el a számtól elhányom magam. Hiába rúgtam, hiába ficánkoltam ez egy pillanatra se akadályozta a mögöttem lévőt abban, hogy a jeep felé tuszkoljon. A másik férfi, aki még pillanatokkal ez előtt egy fegyvert szegezett rám most egy hadó-vevőbe beszélve követett minket.

Kik ezek? Hova visznek? Hol van Danien? MI EZ AZ EGÉSZ?!

Sok kérdés de válasz egy sem. És most egyelőre nem is kapok választ, mert még a Jeep-hez sem értem el, de minden elsötétült.