Foglyod vagyok

13

Mikor végre megnyugodtam ittam a vízből, amit Danien kínált fel nekem, majd nehezen de vissza ültem a kocsiba. Ez után azt a kevés távolságot, ami maradt a házig lassan tettük meg, így helyre jöttem.

A ház előtt álltunk meg, és mikor kiszálltam a kocsiból jól esően szippantottam egyet a levegőből. Danien átadta a kulcsot az egyik itt dolgozónak, hogy parkolja be a kocsit.

- Menj fel a szobánkba. Hamarosan jövök, csak van egy kis megbeszélni valóm Antonnal. - Danien karba tett kézzel állt mellettem, szemei sötétek voltak, tele dühvel. Anton miután leparkolt azonnal felénk vette az irányt.

- Danien, ő nem tehet erről. Velem jött, mikor én azt akartam hogy maradjon.

- De mégse volt melletted mikor az szemét állat molesztált! - a hírtelen haragjára egy pillanatra össze rezzentem, majd egyenes háttal, bátorságot véve magamon folytattam.

- Mindenki hibázhat. Ez a ma este egy lecke volt mindenkinek. És mivel különösebb baj nem történt így úgy vélem jobb ha csak barátilag beszélgettek egyet, és ne büntesd meg. Ennyit nem ér az egész.

- Most az ő pártját fogod?

- Danien. Elmondtam nem egyszer. Én senki pártját nem fogom, csak próbálom reálisan látni a helyzetet. Gondolkozz el ezen te is, és ne a dühöd irányítson. - ahogy befejeztem amit akartam felmentem a lépcsőn, be a házba, meg se várva a férfi válaszát.

Felérve a szobába kezdett furdalni a kíváncsiság, de mivel az ablakunk a hátsó kertre néz, így nem tudtam meglesni mit csinálnak lent Danienék. Így feladva mentem a fürdőszobába letusolni, mert elegem volt már abból, hogy cigi, pia és fű szagú a hajam. Mikor kinyitottam az ajtót akkor jutott eszembe, hogy megint nem viszek magammal semmit, így gyorsan a szekrényemhez lépve elvettem a pizsamámat, mert az biztos hogy megint nem vállalom be a törülközős megjelenést Danien előtt, pláne nem mikor ilyen hangulatban van.

A tusoló hatalmas volt, a plafonból folyt a víz, egy nagy téglalap alakú tusból. A fal mellett volt egy kitüremkedő rész ami arra szolgált, hogy leülhess ha akarsz, de én nem akartam. A meleg víz alatt, szembe a fallal, lecsukott szemmel, felemelt fejjel élveztem a nyugalmat. Csak hagytam hogy a cseppek rámessenek, majd gyorsan végigfolyva testemen távozzanak a lefolyón. Hosszú hajam rám tapadt, levegő az egyre csak növő ködtől elnehezedett ezzel a légzésemet megszaporította.

Egy idő után megmosakodtam, majd kezdetét vette a hosszas hajmosás, amire különösen sok időt szántam. Amíg azzal szenvedtem, hogy kimossam a habot a szememből, ami kis híjján belement a szemembe, meghallottam, hogy kinyílik az ajtó. Na ne. Nem zártam be????!!!

Azonnal megperdültem, hogy megnézzem ki jött be, de a párától az ember csak egy nagy paca volt. Egy paca, aki magas és fekete hajú.

- Jobban vagy? - a paca hangja azonnal ráébresztett, hogy ki is áll a fürdőben. Danien, hát ki más?

- Igen, viszont kérlek menj ki! - zavaromban a törülközőt kezdtem keresni, de az pechemre kint volt, hogy nehogy vizes legyen. Danien bizonyára látta, hogy forgolódok, mert hamarosan közelebb lépett és benyújtott egy nagy fehér törülközőt, ügyelve arra, hogy ne lásson meg. - ... Köszi.... - azonnal kikaptam a kezéből, a csapot bezártam és magamra tekertem a törülközőt. Danien még mindig nem ment ki. Mit akar? - Danien még mindig itt vagy. Miért nem mész ki?

- Nos, mivel ez az én fürdőszobám, és jogomban áll használni. Plusz már kezdtem unni kint várni rád.

- Nem is vagyok olyan régóta bent... - motyogtam halkan de persze ezt is meghallotta.

- Lehet neked másfél óra nem sok, de nekem igen. Na, kijössz ma a kabinból, vagy arra vársz, hogy bemenjek? - hiába hogy a hangja nyugodt volt, mintha enyhe perverzség is kavarodott volna benne, vagy csak simán megbolondultam. Persze tudtam, hogy Danien nem fél attól, hogy bejöjjön mellém, természetesen mesztelenül, ezért gyorsan kimentem, és szorosan fogva a ruháimat, meg még szorosabban a törülközőt, kislisszoltam onnan, de magamon éreztem mindvégig Danien nézését, ezért nagyon zavarba ejtő volt. Gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót és megvártam amíg Danien megengedi a csapot, és csak azután kezdtem felöltözni. A pizsimbe, vizes hajjal ültem az ágyban, törökülésben és mivel nem voltam álmos így az éjjeli lámpa fényében rajzolni kezdtem abba a noteszbe, amit még otthonról hoztam. Danien még nem tudja, hogy szeretek rajzolni, mivel még nem ismer. Igazából azon kívűl hogy szeret edzeni én se tudok semmit se róla. És ezt is csak a kis felfedezésemnek és persze a kinézetének hála tudom.

Épp hogy befejeztem egy motor vázlatát, amikor kijött a fürdőből. Haja göndören a homlokára tapadt, még a testén volt egy-két kósza vízcsepp, és csak egy törülköző (!!!) volt a derekára csavarva. Tényleg csak egy pillanatra néztem fel, de a látvány a szemembe égett. Gyorsan elkaptam róla a tekintetem és próbáltam a rajzolásra koncentrálni.

- Mit írsz? - kérdezte, mikor látta hogy egy napló van a combomon. Miközben feltette a kérdést már a szekrénye ajtajában állt, hogy kivegye onnan ami neki kell.

- Nem írok. Rajzolok.

- Tudsz rajzolni? - lepődött meg és ellépve a szekrénytől odajött hozzám, hogy megnézze mit csinálok.

- Mondhatni...

- Mondhatni? Ez remek! Volt tanárod?

- Nem. Magamtól.

- Egy igazi tehetség vagy. Az egy YZF-R1M? - még mielőtt válaszolni tudtam volna kikapta a kezemből a füzetet, hogy jobban megtudja nézni.

- Igen, ilyen motorom volt.

- Várj! NEKED volt egy motorod? - ezen még jobban meglepődött, mint azon, hogy tudok rajzolni.

- Igen, egy fekete. De sajnos nem tudtam elhozni.

- Akkor ez azt jelenti hogy tudsz motorozni. Apád engedte ezt?

- Az elején ellenezte, de egy idő után meggyőztem, hogy vegyen nekem egy saját motort és utána már nem volt ellene.

- Nos, ha akarod el tudom intézni, hogy idehozzák, ha annyira fontos neked. Vagy csak egyszerűen veszek egy újat. Hatalmas birtokaim vannak a környéken ellenél rajtuk. Persze nem kíséret nélkül.

- Megtennéd? Nagyon szeretem azt a motort és már annyira megszoktam...

- Rendben, ha csak ennyit akarsz akkor akár  holnapra idehozatom. Amúgy vannak még rajzaid?

- Igen, megnézheted a füzetem.

Ahogy fellapozta a füzetemet, felnézett egy pillanatra.

- Sajnálom. Mostanában nagyon nehéz a cégnél, a többi maffia ránk szállt és a csődbe akarnak vinni. Mivel apám egyre kevesebbet tud dolgozni minden rám hárult, és ezt a stresszt rajtad vezettem le. Bizonyára azt hiszed hogy egy szívtelen paraszt vagyok... amit megértek. Jelenleg valóban egy szívtelen parasztnak érzem magam és röstellem ahogy veled bántam... - össze csukta a füzetemet, és a mellettem lévő éjjeli szekrényre rakta. - Biztos nem tudod, de apám daganatos... csak egy pár hónapja tudjuk... ezért van az hogy nem tud rendesen dolgozni, és ezért van az, hogy ennyire siettetik ezt az egészet. Hidd el ha tőlem függne nem erőltetném rád ezt az egészet, de ez felett még nekem sincs befolyásom.

- Sajnálom édesapádat, de attól még nincs jogod rajtam vezetni le a stresszt. Ha kérhetlek akkor ezt a szokásodat hagyd el. Egyikünknek sem jó ha így viselkedsz....

- Persze, ígérem hogy ez volt az első és utolsó alkalom. Akkor, tiszta lappal indulunk? - Danien arcán megjelent egy halvány, reményteli mosoly, ami engem is arra késztetett, hogy elmosolyodjak.

- Igen, tiszta lappal.

A férfi megkönnyebbülve bólintott és elment hogy felöltözzön én pedig befejezhettem a rajzomat.

Talán mégis van esély arra, hogy jól süljön el a dolog.