Sofia O'Nelli az olasz maffia örököse 19 éves születésnapjáig gondtalanul élt, ám aznap megtudta, hogy általa kell összekötni két maffiát, az olaszt és a spanyolt. Minden erejével ellenzi, ám apja felett nincs hatalma így muszály elfogadja hogy egy...
Repdeső szívvel szálltam ki az autóból, ami egy idő után egy erdőben haladt tovább és azt se tudtam hova megyünk, egészen addig, míg meg nem jelent mellettünk egy tó és egy rönkház.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Te jó ég! Hova hoztál engem? - ámulattal néztem a kivilágított házat és a tavat, amin vissza tükröződtek a szép csillagok. Mivel nagyon messze voltunk a civilizációtól így nem fenyegetett minket a fényszennyezés és láthatóvá vált a gyönyörű éjszakai égbolt.
- Ezt a házat pár éve építettem. Ide szoktam jönni, ha magányra vágyom. Ezt a helyet csak én ismerem, még a szüleimnek se mutattam meg.
- Komolyan? És miért mutatod meg nekem?
- Istenem Sofia! Hát azért mert már a feleségem vagy. És én nem akarok előtted titkolózni.
Piros fejjel fordultam ismét a ház felé, és életemben most először éreztem magam igazán megtisztelve. Danien megragadta a karom és a ház felé húzott.
- Bizonyára nagyon fáradt vagy, ideje aludni.
- Én nem is... hány óra van? - Danien gyorsan lepillantott a csuklóját átölelő méregdrága órára, mielőtt válaszolt volna.
- Fél 5, hamarosan fel fog kelni a nap.
- Mennyi? Már is fél 5? Mikor telt el ennyire ez idő? - meglepődve fel siettem a lépcsőn Danien pedig beengedett a gyönyörű ház hatalmas nappalijába. Danien fel kacagott a meglepettségemtől, ami engem is nevetésre késztetett. Mosolyogva mentem Danien mellett a fa lépcsőn az emeletre, ahol balra fordulva haladtunk a folyósó vége felé, ahol a szobánk állt.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A szoba viszonylag kisebb volt, mint a másik szobánk, viszont engem ez nem zavart, mert még így is bőven volt benne hely. Ámulattal néztem az otthonos és igazán feelinges szobát.
- Mondtam már, hogy tetszik a stílusod? - kíváncsiságomban minden kis szegletbe be néztem.
- Csak egy párszor. - Igaz, hogy Daniennel háttal álltam, de a hangjából ki hallottam, hogy mosolyog.
- Akkor talán abba kellene hagyjam, mert a végén megnövelem az egódat. - huncut mosollyal fordultam vissza Danienhez, aki csak szórakozva megrázta a fejét. - Ó! Vagy már el is késtem ezzel?
- Nincs mit tagadjak, egy ilyen nővel az oldalamon lehet tényleg nagy lett az egóm.
A váratlan bóktól ismét pirosodni kezdtem, amit nagyon utáltam, mivel így mindig kimutatom a zavaromat, ami csak még inkább szórakoztassa Danient.
- Tudod mit? Valóban álmos vagyok, jobb ha alszunk.
Gyorsan kivettem a bőröndömből egy nagy pólót és a szobából nyíló fürdőbe mentem. Lemostam a sminkemet és nagy nehezen kibontottam a hajamat. A végére már konkrétan leszakadt a kezem, így erőtlenül elengedtem és a csupasz combomon csattant. Nyűgösen felnyögtem. Így, hogy már nem volt smink rajtam látszott a szemem alatti karika és méginkább kiemelődött a vörös szemem. Remélem Danien már alszik, mert ha meglát ilyen állapotban még a végén beadja a váló pert.
Lassan ki totyogtam a fürdőből és sajnálatomra láttam, hogy Danien még nem alszik, csak lefeküdt az ágyba és várt engem. Zavartan eltakartam az arcom, amitől Danien felmordult.
- Ne nézz rám! Csúnya vagyok, még a végén rémálmod lesz tőlem! - minden erőmet bevetve gyorsítottam a lépteimen, és konkrétan be estem az ágyba.
- Ilyet ne is mondj többet, te sosem vagy csúnya! - Danien maga felé fordított és elvette a kezemet az arcomból. Én azt se tudtam merre nézzek zavaromban, ezért nem vettem észre, hogy Danien közelebb hajolt és megcsókolta a homlokomat. - Imádom mikor ennyire zavarban vagy, ez a piros arc mindent megér.
Nálam itt volt a határ. Levegőt is alig tudtam venni, ha lehetséges még pirosabb lettem és már azon kezdtem aggódni hogy lehet-e a zavartól szívrohamot kapni, mert jelenleg nagyon nem vert jól a szívem.
Gyorsan megfordultam a másik oldalra, olyan gyorsan hogy a világ is pörögni kezdett velem, és majdnem lefordultam az ágyról, de legalább már kevésbé éreztem magam feszélyezve Danien direkt nézésétől. A férfi mellettem felkacagott, majd elhelyezkedett.
- Jó éjt, Sofia.
- Neked is... - remegő ajkakkal, de sikeresen elhelyezkedtem, ügyelve arra, hogy hagyjak egy kis rést kettőnk között, viszont hamar rájöttem, hogy Danien nem épp így gondolta, mert megfordult az oldalára és így közvetlen éreztem a mellkasát a hátamon. Egyik kezét betette a feje alá, a másikat pedig a derekamra helyezte. Súlyos keze csak még inkább megnehezítette a dolgomat, hogy el tudjak aludni, de mivel nagyon fáradt voltam, így mégis hamar sikerült elaludnom.
Nem tudom, mennyit aludhattam, mivel nem sokkal hajnal előtt feküdtünk le, de most is a szoba sötétben volt, bennem pedig megállt az ütő. Nem lehet hogy átaludtam az egész napot!
Kipattant a szemem, és már cseppet se voltam fáradt. Az első ami a sötétség mellett feltűnt, hogy nincs Danien a szobában. Vajon mikor kelt fel? Egyáltalán nem vettem észre, így az is lehet hogy már pár órája ébren van, de akkor miért nem keltett?
Kimásztam az ágyból és a közeli fali órához mentem, ahol az állt, hogy délután 4 van. De akkor hogy van ilyen sötét? Az ablakok ugyan úgy néztek ki, és már láttam, hogy kint hétágra süt a nap. Bizonyára valamilyen sötétítő felszereléssel van ellátva az ablak, így nem lesz az egész szoba világos. Néha nagyon meg lepődők, hogy mi mindent ki tud találni az ember.
Nem is húztam tovább az időt a gondolkodással, hanem elkészültem és lementem a nappaliba. Mivel nem tudtam merre van a konyha ( tegnap este vagy is inkább ma hajnalban nem volt időnk erre), így a megérzésemre hagyatkozva elindultam egy teljesen indokolatlan irányba, remélve, hogy mihamarabb megtalálom, mert már nagyon éhes voltam.
