Sofia O'Nelli az olasz maffia örököse 19 éves születésnapjáig gondtalanul élt, ám aznap megtudta, hogy általa kell összekötni két maffiát, az olaszt és a spanyolt. Minden erejével ellenzi, ám apja felett nincs hatalma így muszály elfogadja hogy egy...
Danient a veszekedésünk óta nem láttam, és már este 7 óra volt. Beth többször is bejött ellenőrizni, töltött velem időt, és mesélt sok mindenről.
Megtudtam, hogy Danient nagyjából ő nevelte, mivel a szülei nem értek rá, így Beth-nek olyan mintha fia lenne, épp ezért mikor 18 évesen elköltözött jött vele Beth is. Daniennek nem tetszett, hogy nem mehet el a városból, mivel itt a székhely, és ha vezetnie kell a céget itt kell legyen, épp ezért választotta ezt a dombot ahol senki sem zaklathassa őt, mivel a legközelebbi szomszéd (a szülei) több kilóméterre vannak, így csak akkor lássa ha valamilyen összejövetel van.
Megsajnáltam őt, pedig nekem sem volt valami fényes gyerekkorom, hála apámnak, viszont legalább édesanyám velem volt.
Mivel nem tudtam milyen ruhát vegyek fel a kelleténél több időt töltöttem a szekrény előtt állva. Valahogy vissza kell vágjak Daniennek az utolsó viselkedése miatt. Bizonyára sok férfi lesz a megbeszélésen akik nagy érdeklődést fognak irántam mutatni, ami bizonyosan fogja idegesíteni Danient. Amikor megláttam az egyik kedvenc piros ruhámat a fogason el is döntöttem mit veszek fel. Komisz mosollyal emeltem ki a szekrényből az ismerős ruhát és hozzá egy cipőt majd be siettem a fürdőbe készülődni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
9- re teljesen elkészülve mentem ki a liftből. A tervem méginkább sikeresnek mutatkozott, amikor Danien közölte hogy valamit elő kell készítsen a helyszínen, ezért én később, egy testőrrel megyek a bulizóhelyre és ott találkozunk.
A kijárathoz érve megláttam a testőrömet, aki nemrég jött vissza a szabadságából mivel pár hónapja megsérült. Danien legrégebbi testőre volt, amit nem tudtam volna megmondani, hisz szerintem még 30 éves sem lehet. Anton Garcia magas teste az autó mellett feszülten állt, szmokingja alatt is látni lehetett hogy nem kis darab ember, vállai feszítették a ruha anyagát, ahogy kezeit keresztbe tette mellkasa előtt. Sötétbarna haja hátralakkozva, tökéletesen beállítva csillogott a maradék napfényben. Csak egy kósza hajszál kunkorodott az egyik szemöldöke felé, ami megtörte a tökéletességet ezzel még sexybbé téve őt. Mosolyogva léptem oda hozzá.
- Te vagy biztos Anton, a testőröm. - megpróbáltam a lehető leginkább bájosan hangzani, de ez őt hidegen hagyta, csak pókerarcal nézett rám.
- Igen, Ms. O'Nelli.
- Oh, hívj nyugottan Sofiának. - felkuncogtam, és felé nyújtottam a kezemet. Eredetileg kezet akartam rázni vele, de Anton lehajolt és megcsókolta a kezemet.
- Sajnálom, de maradnom kell a formalitásnál.
- Úgy hallottam Daniennel barátok vagytok, biztos nem haragudna ha a keresztnevemen szólítanál. - Anton eleresztette a kezemet és kinyitotta nekem a hátsó ajtót.
- Az engedélye nélkül ezt kevésbé hinném.
- Nem kell az ő engedélye arra hogy a nevemen szólíts. Ezt én határozom meg, nem pedig ő.
