Foglyod vagyok

8.

Reggel arra keltem, hogy a hajam mindenhol is van, és az eddig mellettem alvó ember meg sehol sincs. Nagyon fáradtnak éreztem magam, erőm sem volt, mivel már órák óta üres a gyomrom. Ezen kívül irtó szomjas voltam, viszont plusz pont, hogy az este többet nem lettem rosszul.

Nagyon nem akartam felkelni az ágyból, de az éhség és szomjúság úrrá lett rajtam, így hát magamra kaptam egy hálóinget, mivel fáztam és azzal indultam meg a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam, hisz mégsem így kéne megjelennek az első reggelen itt. Még a takarító személyzet is csinosabban van öltözve nálam, és szebbek is, mint én, és sajnos egyből szembesültem a ténnyel hogy most egy kupac trágya is szebb nálam, ahogy beértem a fürdőbe és sajnálatomra megláttam magam. Csoda, hogy ez a nagy tükör nem tört darabokra az elmúlt 10 órában, de most komolyan. Apropó óra, azt se tudom hány óra van! A napsütésből ítélve abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán reggel van. Remek. Nem is én lennék...

Letusoltam, alaposan fogat mostam és kentem magamra sminket, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy fél éves hulla. Szűk egy óra elteltével végre kezdtem úgy érezni magam, mint aki él, így kimertem menni a fürdőből, hogy felöltözzek. Na de itt jön a nagy probléma, mit vegyek fel? Elvégre "otthon" vagyok vagy mi, szóval nagyon remélem nem egy miniszoknyába és tűsarkúban kell legyek, mert 1. én utálom ezeket és nem is hordok csak ha muszáj, így nincs is olyan sok belőlük, 2. nem fogok ilyenekben járkálni még "otthon" is. Hú de fura ezt a helyet otthonnak nevezni, ha egyáltalán az....

Végül magasból szarva a maffia szabályokra, hogy " egy nő a maffiában úgy kell kinézzen mint egy kurva, vagy minimum mint egy prosti" egy világos farmer rövidnadrágot és egy kényelmes narancssárgás-drapp színű kötős toppot vettem fel, a hajamat kontyba kötöttem és ehhez még egy fehér converse-t vettem fel és így teljesen készen álltam a mai 30-35 fokra, ami a házba olyan 25-30 között lesz, de ha helyenként szerencsénk van, az a fok lemehet 22-re is. Még szerencse, hogy Olaszországban is hasonló az időjárás, így megszoktam a meleget.

Az emlékezetemben bízva mentem az étkező felé, amit még úgy is, hogy már voltam ott eltévesztettem, és a legjobb az egészben, hogy majdnem a folyósó végén voltam már, amikor észrevettem, hogy nem is a jó emeleten vagyok. Ez annyira rám vall...

Már kevesebb lendülettel, mint pár perce de sikeresen megtaláltam az étkezőt, ahol már megvolt terítve nekem az asztal. Beth a konyhában forgolódott, tett-vett, és alig vett észre, csak akkor, mikor köhintettem egyet.

- Querido Dios! - Beth mellkasához emelte a kezét és ijedten fordult felém.

- Elnézést kérek Beth, nem akartalak megijeszteni... - mondtam kicsit szégyellve magam, hogy egy ilyen idős nénit ijesztegetek.

- Ó Sofia semmi baj! Örülök, hogy felkeltél! Hogy érzed magad? Damien mindent elmesélt.

- Éhes vagyok - csúszott ki a számon még mielőtt gondolkodhattam volna.

- Azon hamar enyhíthetünk, menj ülj le, hozok teát és pirítóst! - Még be se fejezte amit mondani akart, de már egy bögrével a kezében tette be pirulni a kenyeret a pirítóba. Hogy ilyen élénk 60+ évesen? Én a reggel alig tudtam elvonszolni a seggemet a fürdőbe. Nem gondolkoztam sokat ezen, tettem amit mondott és engedelmesen leültem az asztalhoz. Idő közben megnéztem a faliórát, ami 10:30-at mutatott, ami azt jelenti, 9 óra környékén kelhettem, ami nem is rossz.

Beth alig 2 perc múlva egy bögre teával, pár szelet pirítóssal és egy kis vajjal jelent meg előttem.

- Nem lenne jó megerőltetni a gyomrodat, így most ezt kell reggelizz. - letette elém a dolgokat és vissza ment a konyhába. - szólj mikor végeztél kérlek!