Foglyod vagyok

14

Reggel meglepően korán keltem, pontosabban fél nyolckor. Lustán nyújtóztam ki, majd ásítva fordultam a mellettem lévő hely felé arra számítva, hogy ott lesz Danien. Viszont nem volt ott. Felültem az ágyba és mégegyszer megnéztem az időt nem e néztem el, és már késő délután van. Az óra 7:32-őt mutatott. Mit csinál ilyen korán? Lehet reggelizik. Pff meg se vár. Mondjuk nem csodálom, eddig mindig 10 körül keltem fel. Addig csak nem várhatom el hogy ne egyen.

Kiszálltam a meleg ágyból és hamar tudatosultam azzal hogy ma nem lesz 30 fokos meleg. Az eddig szokatlan hűvöstől libabőrös lettem. Gyorsan megvetettem az ágyat és elhúztam a sötétítőt ami mögött az ablak vizesen állt. Már az esőfelhők távolodtak, viszont a levegő még nem melegedett fel. Hálistennek.

Bementem a fürdőszobába és kényelmesen elkészültem. Ma nem egy ruhára esett a választásom, hanem egy világoskék farmerre és egy púder rózsaszínű rövidújjúra, amit egy fehér Nike-Air-rel vettem fel. A hajamat nem kötöttem fel, viszont a csuklómra raktam a hajgumimat, ha netalán felmelegedne az idő tudjam bekötni. Végre elkészültem és elindultam a konyha felé. A házban egy-két őrök kívűl senkit se találtam.

Rutinosan fordultam be a konyha felé vezető folyósón és bementem először az étkezőbe, de az is üresen állt. Tudtam, hogyha itt nincs Beth, akkor a konyhában megtalálom, és igazam is lett.

- Jó reggelt Beth!

- Jó reggelt Sofia! Hogy aludtál? Felkeltél a viharra?

- Jól aludtam, köszönöm, és nem, nem keltem fel. Annyira komoly volt?

- Óh nem! Viszont az ágakat rendesen csapdosta a szél, párat le is törött! Látnod kellett volna reggel az udvart! Szerencsére a nap további részében nem lesz eső, viszont meleg sem lesz.

- Az jó, ez az első napom itt mikor nincs 30 fokos meleg. Komolyan mintha szaunában élnénk! Még az a sok légkondi sem tudta felvenni azzal a kánikulával a harcot.

- És még csak április vége van. Gondolj bele milyen itt a nyár! Huhh... egy olyan vén asszonynak mint én sokszor nehéz a konyhában.

- Azt elhiszem, nem is tudom hogy bírod egyáltalán. És mi az hogy vén asszony? Kiváló állapotban vagy Beth! Legalább 8 évet letagadhatnál!

- Jajj ne viccelődj! - fel nevetve a fejéhez kapott és abban a pillanatban mintha észhez tért volna. - Istenem! Én itt járatom a számat miközben nem is ettél! Gyere gyorsan ülj le! Már hozom is a reggelit.

- Danien evett már?

- Nem, edzés előtt sosem eszik.

Aha! Szóval azért van mindig elmenve! Gondolhattam volna hogy a terem nem dísznek van.

- Mikor végez? Megtudom várni.

- 8kor szokott jönni reggelizni.

A csuklómon lévő karórára néztem. 7:56. Négy perc és elméletileg itt lesz.

- Segítek teríteni. - Beth megrökönyödve nézett rám mikor kijelentettem hogy segíteni akarok.

- Na még mit nem! Még a végén cselédnek állsz! Te ülj csak le, Danien is itt lesz hamarosan. Majd én megtérítek.

- Beth, kérlek! Segíteni akarok! - meg sem várva a válaszát a már kikészített tányérokat és evőeszközöket megfogva mentem az ebédlőbe. Épp a helyére raktam az evőeszközöket, amikor Danien bejött. Vizes haja arról árulkodott, hogy nemrég tusolt. Megtorpant egy pillanatra, mikor azzal szembesült, hogy térítem az asztalt.

- Te meg mit csinálsz? - kérdezte fürkésző tekintettel, miközben leült a szokásos helyére. Én felegyenesedtem és mint akinek ez mindennapi, rávágtam, hogy segítek. Abban a pillanatban Beth lépett be az étkezőbe, kezében a reggelivel. Mikor meglátta hogy Danien már itt van elszégyellte magát.

- Sajnálom de nem tudtam lebeszélni arról, hogy dolgozzon. - mondta és gyorsan lerakta az asztalra az ételt.

- "Dolgozzon"? Ez nem munka! Csak kihoztam két tányért és egy pár evőeszközt. Ugyan Beth, néha még neked is kell a segítség. - csípőre tett kézzel fordultam az alacsony nőhöz aki nem nézett Danien szemébe.

- Semmi baj Beth, ha segíteni akar akkor hadd, hogy segítsen. - itt Beth karjára tette a kezét és bíztatóan elmosolyodott- Igazából örülök, hogy nem egy lusta nő lesz a feleségem. - itt már a szemembe nézett és huncut félmosolyra húzta a száját, amitől én kipirultam. Azt hiszem egy kicsit kiment a fejemből miért is vagyok itt. Zavartan ültem le a helyemre és hagytam, hogy a maradék dolgot Beth intézze. Mivel szemben ültem Daniennel kicsit nehézkes volt nem rá nézni, amit ő észre is vett.

- Miért kerülöd a tekintetem? Valami baj van? - kérdezte egy idő után mikor már csak ketten voltunk a helységben. Enyhén előre dőlt ezzel "kényszerítve" arra hogy ránézzek.

- Mi? Nem, dehogy semmi bajom nincs! - zavaromban azt se tudtam mit csináljak. Remegő kezemet az ölembe fektetve mosolyodtam el, de ez nem hadta meg Danient.

- Az a baj amit mondtam? Tudom hogy még nagyon fura ez neked, hidd el, nekem is, de muszály lesz megszoknod. Tudod már egy hét el telt. Már csak 5 hét és itt az...

- ... esküvő. - mondtam halkan. Megint rám tört az a sajnos ismerős érzés amikor aznap este elmondták hogy egyesíteni akarják a maffiát. A háború a nyakunkban, apámék már konkrét sereget toboroznak, ahogy Antonióék is és valószínűleg az összes többi maffia, nekem meg az a legnagyobb problémám, hogy férjhez kell menjek egy idegenhez, ami valljuk be nem kéne meglepjen, mert így is úgy is ez a sors vár ránk, nőkre, itt a maffiában.

Danien átnyúlt az asztal felett és megsimította az arcomat. - Hé, minden rendben lesz. Fogd fel úgy, mintha csak egy egyszerű esemény lenne, ami után minden ugyan úgy folytatódik mint eddig. Persze megértem hogy nem szereted itt, hisz unalom az életed, de megígértem hogy több időt szánok rád, nem? Igaz hogy hétköznapokon be kell menjek pár órára de nem lesz olyan mint az első pár nap amit itt töltöttél. A céget sikerült helyre állítani, így nem kell éjjel-nappal bent legyek, bár azt nem ígérhetem hogyha beüt itt a baj és az amerikaiak valóban megtámadnak lesz elegendő időm rád, de megpróbálok mindent megtenni azért hogy ne szenvedj.

Danien beszéde nagyon jól esett, lelket öntött belém. Nem is gondolkodtam, csak cselekedtem. Felpattantam a helyemről, majd pillanatokon belül Danien mellé álltam és enyhén lehajolva megöleltem. A férfit a hirtelen cselekedetem megdöbbentette egy pillanatra, viszont mikor észhez tért átölelte a derekamat.

- Köszönöm.

- Ez csak természetes.... Mond csak akarsz kicsit kimozdulni a házból? - Danien téma váltásától elhúzódtam tőle, hogy szembe tudjak nézni vele. Értetlen fejemet látva elmosolyodott.  - Van egy kis ajándékom számodra.

Végre sikerült egy kicsit leüljek írni mert rám jött az ihlet (😂) és mert extra unalmas órám volt. Örülök hogy ennyire felkapott lett a történet, jól esik hogy tetszik valakinek amit írok. Szerintetek mi lesz Danien ajándéka?