Foglyod vagyok

10.

Reggel meglepően korán keltem, de ami a legjobban meglepett, hogy mellettem nem volt üres az ágy. Danien póló nélkül volt nekidőlve a háttáblának és a combján lévő laptopját nyomogatta.

- Végre, már azt hittem nem kelsz fel. - meglepődtem mivel alig mozdultam meg de már azt is észrevette, pedig egy pillanatra se nézett el a képernyőről.

- Mit csinálsz itt? - kérdeztem a reggeli kómás hangommal és feltornáztam magam ülő helyzetbe.

- Elvégre ez az én szobám, jogom van itt lenni. - hangja egyszerre volt gúnyos és szórakozott.

- Tudod hogy nem így értettem! Te az irodában kéne legyél. - erre a megjegyzésemre felhorkantott, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán, de nem épp a kedves fajtából.

- De hisz tegnap pont te hisztiztél hogy ne legyek annyit ott, így most egy ideig itt leszek és így talán nem fogsz elfutni máskor. - az arcom pírbe borult és szégyenemben inkább felkeltem és bementem a fürdőszobába. Annyira elkalandoztak a gondolataim, hogy még ruhát se vittem magammal, de ezt már sajnos csak akkor vettem észre mikor nyakig elmerültem a hatalmas kádban.

A francba! Most akkor egy szál törülközőben kell kimenjek a ruháimért!

Magamat átkozva kezdtem megmosakodni, de nem siettem el a dolgot, amúgy sincs más dolgom ma. Fél óra elteltével megtörülköztem és a lehető legnagyobb törülközőt magamra csavartam, de még az is csak a combom közepéig ért.

Olyan gyorsan mentem el a szekrényig amilyen gyorsan csak tudtam. Éreztem Danien tekintetét rajtam, ahogy majd ketté lyukasztja a testemet, de próbáltam nem törődni vele. Mivel ma meleg lesz így egy világos színű, spagetti pántos, hátban eléggé kivágott, térd felé érő ruhát vettem el és hozzá egy világos barna fonott szandált aminek az alja fehér. Mikor mindent megtaláltam gyorsan vissza siettem a fürdőbe hogy fel tudjak öltözni és megtudjam szárítani a hajam. Hajvasalóval enyhe hullámosra csináltam a hajamat, és a tetejét egy kicsi hajgumival köttem fel, így nem melegíti az egész hajam a hátamat.

Sminkkel nem törődtem, szerencsémre hosszú fekete szempilláim vannak és dús rózsaszín ajkam, így nincs is nagyon szügségem a sminkre, pláne nem ha itt ülök a szobában.

Mikor vissza értem Danien már eltette a laptopját és karba tett kézzel állt.

- Nem sietted el.

- Minek siessek? Semmiről sem maradtam le. - unott fejjel mentem el Danien mellett majd ki akartam menni, hogy reggelizzek, de az ajtó zárva volt. - Hol a kulcs?

- Nem mondom el.

- De így nem tudok kimenni reggelizni!

- Mondtam hogy csak az engedélyemmel mehetsz ki. - Danien sejtelmes mosolyra húzta az ajkát, nagyon élvezte hogy be kell hódoljak neki. Mérgesen emeltem el a tekintetem róla. Utálok meghunyászkodni, de muszály lesz.

- Kérem a kulcsot hogy tudjak reggelizni. - mérgemben már az ajkamat haraptam, egy kicsit erősebben a kelleténél, és ezért sikeresen elharaptam. A vér vasas ízére összerándult a gyomrom. Danien három lépéssel megtette a köztünk lévő távolságot. Mutató ujja és hüvejkujja közé fogta az államat és letörülte ujjával az alsóajkamon lévő csepp kis vért.

- Nem értettem jól. Mond mégegyszer. - hangja már sokkal halkabb volt mint az előbb. Rá kényszerített, hogy szemébe nézzek. A torkomban növekvő gombócot még időben lenyeltem ahhoz hogy hangomon ne érződjön a feszültség.

- Kérlek engedj ki... - meglepődtem a saját hangomon, mivel alig jött ki valami a számból, ha Danien egy lépéssel hátrább állt volna nem hallott volna semmit se, viszont úgy látszik Daniennek bejött ez a hangnem váltás mert elengedett és kivette a kulcsot az éjjeli szekrényéből, majd kinyitotta az ajtót.

Már megindultam hogy menjek le a konyhába Beth-hez, de Danien megállított még mielőtt elértem volna az ajtót.

- Megvársz amíg magamra veszek egy inget!

Nem mertem ellenkezni így bólintottam. Danien egy pillanatig kételkedett, majd gyorsan a szekrényéhez lépett és elévett egy piros rövidujjú lenge inget, amit pillanatok alatt felvett és félig begombolt. Mivel volt már rajta egy fekete rövidnadrág és cipő nem kellett azzal bajlódjon.

Kieresztett maga előtt az ajtón és együtt mentünk enni, amit már Beth alaposan előkészített. Mosolyogva várt minket az étkezdőben.

- Buenos días! Hogy aludtál drága? Ugye nem voltál rosszul? - Beth azonnal odajött hozzám és alaposan végignézett.

- Sofiának és nekünk eléggé érdekesre sikeredett az esténk mivel valaki nem bírt uralkodni magán és el akart menni. - Danien nem leplezte éjjeli tettem amiért én elszégyeltem magam. Beth hitetlenkedve nézett rám, majd mérgesen, csípőre tett kézzel fordult Danien felé.

- ¿Qué hiciste con la pobre niña? ¡Él no querría simplemente irse! ¡Danien cuida de él! ¡No encontrarás una chica así en cada esquina!

- Por supuesto que lo sé, y créeme, haré todo lo posible para amarte, solo necesitas aprender a respetar primero.

Értetlenül álltam ott, hisz még nem sikeredett meg tanulnom a nyelvet, hisz angolul beszélünk, így ötletem sem volt miről beszélnek. Tekintetemet Beth és Danien között cikázott, de ők nem törődtek vele.

- Ne aggódj Sofia minden rendben lesz! - Beth vállamra tette a kezét és bíztatóan megszorította, majd ment is a dolgára.

- Az mi volt? Miről beszéltetek? - kérdeztem már az asztalnál ülve. Danien nyugodtan ette az ételét, és két falás között közölte hogy semmi sem volt. - Nem vagyok hülye Danien! Beth biztos leszidott valami miatt! Tudja, hogy miattad akartam elmenni, és ne is próbáld tagadni.

- Ó ezt eddig se tagadtam.

- Nem szép dolog hogy kihasználod hogy nem tudok spanyolul... - mondtam már a bajszom alatt de ezt is meghallotta.

- Egy: nem én kezdtem, kettő: nem kell mindenről tudnod. - mikor a másodikot is elmondta a méreg elöntött. Mi az hogy nem kell mindenről tudnom?!

- De igen is kell tudnom! Pláne ha az a dolog velem kapcsolatos! És ez az volt! Szóval mit mondtatok az előbb?

- Mondtam hogy semmi különöst. Viszont van valami ami rád tartozik. Ma este lesz egy összejövetel pár régi cégtárssammal az egyik bulizó helyen, te is jössz. Rossz fényt vetne mindkettőnkre ha nem jelennél meg, de arra kérlek viselkedj! Ha csak nem akarod szégyenbe hozni az egész családod.

- Ó szóval mégis bízol bennem?

- Nem vinnélek ha nem lenne fontos... plusz mindig velem leszel, vagy pedig két testőr fog rád vigyázni mikor nem neked való dolgokról beszélünk.

- ....Vagy ha nem nekem való dolgokat csináltok? - mondtam egy halk lejtéssel. Hiába hogy most jelenleg utáltam, a megcsalás gondolatára összezsugorodott a gyomrom.

- Pontosan. Bár attól nem kell félj, hogy megcsallak, mivel még nem vagyunk házasok.

- Kedves... - már homályosodott a látásom, így felálltam az asztaltól és vissza indultam a szobába, de Danien megállított.

- Csak nem fáj, hogy ezt mondtam? Azt hittem utálsz, és magasról teszel rá hogy mit csinálok.

- Kapd be Danien! - kirántottam a kezemet a szorításából és könnyező szemekkel siettem fel a szobába. Már a folyosó végén alig kaptam levegőt a sírástól. Utálom ezt az életet! Kivágtam az ajtót a szobánkban és azzal a sunggal be is csaptam, mivel éreztem hogy hamarosan Danien is itt lesz a fürdőbe vettem az irányt és magamra zártam az ajtót, mivel a szoba ajtóhoz nem volt kulcsom.

A mosdókatylóra támaszkodva néztem a tükörbe.  Könnyeim végigszelték az arcomat, majd az államon valálkoztak, amitől a megdagadt csepp a ruhámra hullott. Ajkaim remegtek, szemeim vérmesedtek, és az agyamba minden össze vissza cikázott. Mivel érdemeltem ezt ki?