Foglyod vagyok

23.

Miután megvártam, hogy Danien is végezzen felmentem a szobámba mert a hírtelen ételadagtól kezdtem kajakómás lenni. Az eredeti terv az volt, hogy vagy rajzolok vagy olvasok valamit, de abban a pillanatban, hogy ledőltem az ágyba a könyvemmel erősen elfogott a fáradtság, így inkább az éjjeliszekrényre tettem a könyvemet, amit még otthonról hoztam és befele fordulva elaludtam. 

Nem tudom miért, de azt álmodtam, hogy itt vannak a szüleim, ami bosszantott. 3 hete vagyok már itt, lassan lesz az 4 is, és apám még annyit se kérdezett tőlem, hogy élek-e, sőt, még anyámnak is megtiltotta, hogy "zaklasson", mivel az kizökkentene engem ebből az ismerkedős időszakból, mintha lenne bármi más választásom a házasságon kívül...

Még szerencse, hogy anyám, ha rólam van szó még apámmal is képes szembe menni néha, így egy alkalommal titokban felhívott és onnan tudom, hogy miért nem keresnek. Apám is csak egyszer kérdezett rám, de azt se Danientől, hanem az apjától és azt tanácsolta, hogy ha netán valami bajt okozok nyugodtan megbüntethet Danien, vagy akár az apja is, mivel idézem, " a nők csak abból tanulnak, ha kezet emelnek rájuk" és, hogy " jobb ha mindig tisztában vannak vele, hogy hol a helyük". Mikor ezt megtudtam a végtelenségig megutáltam az apámat. Amióta megtudtam, hogy milyen is az igazi énje ki nem állhatom. Még életemben nem találkoztam olyan emberrel aki ennyire lenézi a nőket és ennyire azt hiszi, hogy ő a világ ura. Persze ez eléggé elterjedt felfogás itt, sajnos, de az apám ezt felsőfokon űzi. Még Alonzó tette/tettei se érnek fel az apáméval, és ez miatt rettenetesen szégyellem magam, hogy az apámnak kell nevezzem őt. Alonzóval ellentétben apám soha nem változott meg, nem bánta meg a tetteit és soha nem akarta jóvá tenni, és ettől igazán kegyetlen.

Az álmom egyre homályosodott, és mikor megébredtem, hallottam, hogy Beth szólít. 

- Szofia édes, kérlek ébredj fel, vendégeink jöttek. - az idős nő az ajtóban állt és szerényen szólítgatott.

- Hm? Milyen vendégek? - kómás hangom rekedt volt és alig érthető, de szerencsére az idős hölgy egyből megértette.

- A szülei eljöttek látogatóba.

Mikor meghallottam ezt a mondatot azonnal kipattant a szemem. Ennél rosszabbkor nem is jöhettek volna! Kócos fejjel felpattantam az ágyból és megnéztem az órát. 3 órát aludtam. 

- Már itt vannak? Mióta? Nem szóltak?

- Itt vannak már 1-2 perce, és nem szóltak. Valamilyen vészhelyzet miatt kellett a mellékes országba menniük, és gondolták akkor benéznek ide is. 

Miközben Beth mesélt én kihalásztam a szekrényből egy kényelmes, ám divatos ruhát és cipőt, majd berohantam a fürdőbe és rekord sebességgel készültem el. Ha itt vannak a szüleim biztos Danien szülei is jönnek, és mivel az "etikett" megkívánja, hogy ne egy melegítőbe és elnyúlt rövid ujjúba jelenjek meg, így muszáj volt átöltözzek. Beth véleményét kikérve úgy döntöttem, hogy 3 perc alatt elégedett lehetek magammal, mert jól nézek ki, így gyorsan lesiettem a földszintre, ahol már vártak a szüleim és Danien a fotelben ülve és beszélgetve, Biztos kibeszéltek, amíg nem voltam itt, mert az érkezésemre elhallgattak. Anyám mosolyogva üdvözölt, viszont apám inkább alaposan végig mért, mintha keresett volna rajtam valamit. De mit?

- Apám, anyám, örülök, hogy eljöttetek meglátogatni. - gombóc volt a torkomban, de nem foglalkoztam vele. Valamiért annyira furának éreztem a jelenlétüket. egy hónappal ez előtt nem hittem volna, hogy ezt mondom, de nem örülök a társaságuknak... társaságának. Anyámmal semmi baj nincs, őt szeretem teljes szívemből, de apám... ő egy teljesen más eset.

- Hagyjuk eztet, inkább gyere s ülj le! Az esküvőről jöttünk egyeztetni! Bizonyára Alonzó és Clarissa is hamarosan itt lesz. - itt Danienre nézett, aki csak bólintott, mire apám hümmögve meggyújtotta a cigarettáját. Még meg se kérdezte, hogy dohányozhat-e a házban. Danien házában. - Amíg várunk addig mond el mi a véleményed a lányomról, hogy hogy mik az elvárásaid tőle a jövőre nézve. 

Apám a cigarettával az ujjai között kényelmesen elhelyezkedett a fotelban és várt Danien válaszára. Én csak félve leültem Danien mellé, a szüleimmel szemben. Danient egy pillanatra megdöbbentette a kérdés, de nem mutatta ki, vagy legalább is a szüleim nem vették észre, de én igen. És ez megdöbbentett. 3 héttel ezelőtt biztos én se vettem volna észre. Miket beszélek itt? Hisz alig másfél héttel ezelőtt se mondtam volna meg.

- Nos, Szofia egy nagyon különleges lány, a felfogása igazán jó neveltségre utal, a viselkedésével se voltak problémák, bár az elején eléggé visszahúzódó volt, de ez fokozatosan javult és egy teljesen természetes dolog, mivel új emberek közé került egy teljesen idegen környezetben. Jó vele beszélgetni, bármikor meghallgatja az embert és soha nem beszél potyára, mindig tudja mikor és mit kell mondania. - itt apám szélesen elmosolyodott és mintha az ő dicsősége lenne ez a dolog annyira elhitte magát, miközben szinte egyáltalán nem volt jelen az életem eddigi részében. Anyám csak helyeslően bólintott egy aprót, jelezve, hogy büszke rám. - És az elvárásaim.. remélem, hogy még jobban megtudjuk ismerni egymást, és hogy a kapcsolatunk ha nem is lesz zökkenő mentem, de mindig megtudjuk majd beszélni. - apám meghökkenve állította meg a kezét a levegőbe és a szivart a szája előtt nézve gondolkodott el.

- Ennyi? Biztos? Tudod, jobb ha a szemébe mondod, hogy mit csináljon a jövőbe, így nem állhat majd azzal elő, ha hibázott, hogy nem szóltál. Hány gyermeket akarsz? Egy pár fiút biztos. Tudod, ha az embernek nem lesz egy fia mi értelme a gyermek vállalásnak? Sajnos nekem nem volt egy fiam se, mert Maria nem volt képes nekem szülni egy fiút. Helyette egy lányom lett, és nézd hova jutottunk? Nincs egyetlen ember sem aki tovább vinné a családom évszázados nevét! Nem lesz kire hagyjam a maffia vezetését, aki a családom tagja, hisz te egyedül nem leszel képes egy akkora hatalmat vezetni, kelleni fog egy férfi kéz, aki segít neked. 

Falfehéren ültem Danien mellett. Apám úgy beszélt rólam és anyámról mintha egy darab rongyok lennénk, méghozzá a szemünk előtt. A hangja tocsogott a felsőbbrendűségtől, a szemei méregtől csillogtak és úgy állította be azt ez egészet, mintha anyám lenne a hibás, hogy még annyira se volt képes, hogy egy fiú gyermeket nemzen. Danien állán megfeszült az ín, de türtőztette magát és nem szólt semmit se, mivel még egy kis ideig apámnak van nagyobb hatalma, de nem sokáig. A mellettem lévő férfi épp elgondolkodott, hogy mit mondhatna erről, amikor megérkeztek a szülei. Beth gyorsan kinyitotta nekik az ajtót, mi pedig felálltunk a köszöntésükre. Clarissa mint mindig, most is ragyogóan nézett ki és barátságosan köszönt, Alonzó sem volt külömb, a direkt neki varratott, méregdrága öltöny tökéletesen siklott a testén, akár csak mintha ráöntötték volna. Kezet fogott apámmal és köszöntötte az anyámat, majd együtt átmentünk a nagy nappaliba, ahol tovább folytatták a beszélgetést minden féle esküvői szabályról meg szervezésről. Hiába, hogy az én esküvőm lenne, meg se kérdezték mit akarok, csak annyit hagytak nekem, hogy valami szép de egyáltalán nem kihívó ruhát vegyek és a többit megoldják. Legalább is az apám ezt a tábort erősítette. Remélem, hogy Danien nem fogja ezt ennyiben hagyni....

Íme itt egy újabb várva-várt rész! Szeretnék most köszönetet mondani minden egyes visszajelzésért, és hogy mindjárt 6k megnézettsége van ( OMG!!!!!!!!). Soha nem hittem volna, hogy egyszer ekkora szám lesz bármelyik könyvem alatt. Köszönöm! Nagyon jól esik ez, és szerintem csak ez miatt tudom folytatni az írást, bár sokszor nagyon nagy szünetekkel, amiért elnézést kérek, csak mostanában minden is közbe jött és nem volt ihletem se annyira, viszont (nem promóció szempontból), de elmondom, hogy ha több könyvemre is kíváncsiak vagytok akkor ajánlom a "The Huntert" ami egy angyalokkal és démonokkal teli világban játszódik, igazán eltérő történettel mint az eddigi könyveim, vagy ha esetleg Stranger Things rajongó vagy, akkor az "After all"-t ajánlom, és annak a második részét, ami külön is olvasható mert nem annyira a sorozathoz kötött, a "War for love". Az utóbbi kettő befejezett könyv, a The Hunter írás alatt áll, de terveztem folytatni, mert számomra az az egyik legkedvesebb írásom! 

Köszönöm, hogy elolvastad és köszönöm a támogatást! <3