Foglyod vagyok

12

Nem tudom mennyi idő telhetett el, amióta Danien mellett gubbasztok és unalmas cég megbeszélést hallgatok, viszont megszomjaztam és unatkoztam is, így félrébb csúsztam a férfitől aki erre rám nézett.

- Csak lemegyek inni valamit.... - mondtam halkan és felálltam mellőle. Ahogy elindultam a lépcső felé Anton máris a nyomomban volt. - Ahj, Anton! Csak lemegyek, kérek egy italt és már itt is vagyok. Nem kell gyere! - untam már hogy minden lépésemet árgus szemekkel nézték, és amúgy is ez Danien kérója, itt mindenki tudja hogy ki vagyok, és nem kezdenének ki velem. Anton a szokásos fapofával folytatta az útját velem.

- Az a feladatom, hogy vigyázzak rád. Nem fogom hagyni hogy egyedül legyél. Pláne nem itt..

- De ez Danien helye, nem? Itt mindenki tudja ki vagyok.

- Pont ez a baj. Nem lehet tudni ki mit kezdene ezzel az információval. - lementünk a lépcsőn és a bár felé vettem az irányt. Hallottam, hogy Antont leszólítsa az egyik őr, így ő egy pillanatra megállt hogy válaszoljon, és ez volt az én pillanatom. Gyorsan odamentem a bárhoz ezzel lerázta a testőrömet egy kis időre. Oldalra néztem, fel a teraszra, ahol épp Danienék felálltak és kezet fogtak, majd elindultak lefelé. Mikor vissza néztem Alex állt előttem kérdő tekintettel.

- Mit adhatok? - mosolya már nem volt olyan nagy, mint mikor legelőször kiszolgált, és folyamatosan a környezetemet szemlélte. Biztos tartózkodott Antontól.

- Egy Sex on the Beach-et. - ahogy kiejtettem a számon az ital nevét megfordult és nekilátott az ital elkészítéséhez. A szemem sarkából láttam, hogy valaki leült mellém és felém néz. Szememet forgatva fordultam a férfi felé, mivel biztos voltam abban, hogy Anton, viszont helyette egy 35-40-es éveiben járó férfi ült mellettem és mikor rá néztem még szélesebb lett a mosolya. A gyomrom össze ugrott egy pillanatra.

- Szerbusz kislány, nagyon szép vagy, mond csak akarnál egy kicsit ismerkedni? - közelebb húzódott hozzám és végig simított a combomon, amire én undorodva elhúzódtam és ellöktem a kezét rólam.

- Hozzám ne merjen nyúlni! - mondtam dühösen, ami nagyon nem tetszett a pasasnak. Indulatosan felpattant a székéről és át akart karolni, de én gyorsan lepattantam a székről és dobogó szívvel néztem körbe. Anton sehol sincs.

Alex rászólt, hogy ha nem fejezi be kirakják innen, de a pasas csak válat vonva indult meg felém. Már csak pár centi választott el tőle, mikor egy dühös férfi hang kiáltott fel.

- Mocskos rohadék! Mit képzelsz ki vagy? Hogy merészeltél hozzá nyúlni a jegyesemhez?! Megöllek! - Danien olyan erővel lökte el a férfit tőlem, hogy az három széket is vitt magával. Feljajjdult és fel akart állni, de Danien gyorsabb volt, a nyakánál fogva felállította és nekiszorította az egyik oszlopnak. A férfi köhögve, fulladozva könyörgött Daniennek, hogy ne ölje meg. Én a szám elé kaptam a kezem és hitetlenkedve néztem rá. Danien valamiért a nadrága övéhez nyúlt és elévett egy pisztolyt. Bennem is és a férfiből is kifutott a vér. Holt sápadtan meredt a fegyverre, ami alig pár centire volt a fejétől. Hiába hogy nem akartam védeni a férfit, de mikor megláttam a pisztolyt azonnal cselekedtem.

- Danien ne! - hangom remegett, és féltem, de odarohantam hozzá és a pisztolyt tartó karját magamhoz ölelve próbáltam elhúzni kisebb-nagyobb sikerrel. Danien dühösen kapta rám a tekintetét.

- Ezek után még őt védet?! - hangja gyilkos volt, és nagyon, NAGYON dühös. A szívem a torkomban dobogott, de nem engedtem el a kezét.

- Nem, én téged akarlak védeni! Szerinted ez milyen fényt vetne rád? Megölsz egy ember, csak azért mert hozzám mert nyúlni?

- Mit számít ez a kis pöcs? Annyi embert öltem már meg, hogy számolni se tudom. Ezzel csak még egyel több lesz a listán és ennyi. Szóval eressz Sofia.

- Danien, kérlek... büntesd meg, zárasd be, de ne öld meg.

Anton zavartan és gyorsan oda sietett hozzánk. Mikor Danien meglátta elsötétedett a tekintete.

- Veled meg még ezért számolunk. - mondta az utóbbinak címezve és elengedte a férfit, aki már lila volt a kevés levegő miatt. Lihegve esett össze akit azonnal elvittek a biztonságiak. Lenyugodva eresztettem el Danien kezét.

- Köszönöm... - mondtam halkan, és óvatosan néztem rá, de mikor megláttam a tekintetét elnéztem.

- Haza megyünk! - Danien megragadta a kezemet és magával húzott. - Anton te is jössz! Van egy kis elintézni valónk!

Anton egy kis távolságot hagyva követett és mikor hátra néztem rá az álkapcsán megfeszült az izom. Biztos nagyon dühös rám, pedig én ezt nem akartam és nem is én vagyok a hibás...

Lehajtott fejjel próbáltam tartani a tempót Daniennel, aki nagyon sietett. Kapkodva a levegőt, botladozva mentem ki az épületből, ahol már állt a Jeep és Danien Audi RS7-e. Én már elindultam a Jeep félé, de Danien vissza húzott és az RS7 felé vettük az irányt.

- Te velem jössz! - elengedte a kezem mikor az anyósülés ajtajához értünk, ami már ki volt nyitva. Beültem és becsuktam az ajtót. Danien pillanatokon belül mellettem volt, és már száguldottunk is haza felé. Nem azt mondom, hogy félek a gyorsaságtól, mert nem, sőt szeretem, viszont most az ajtón lévő kapaszkodóba kapaszkodtam és a szívem őrűlt módban vert a mellkasomban. Be voltam kapcsolva, viszont Danien nem volt.

- Danien kérlek lassíts! Nem vagy bekötve és nem is vagy valami jó állapotban a vezetéshez.

- Élvezted?

- Mit?

- Élvezted hogy fogdos a másik pasi hm? Azért mentél le, ugye?

- Dehogy is Danien! Hisz láttad hogy ellöktem! És nem azért mentem le! Kérlek lassíts! - a könnyeim eleredtek és zihálva könyörögtem hogy az egyre gyorsuló tempót vissza vegye Danien, mivel az út is kanyargós volt, plusz az útat, amin mentünk fák keretezték amire bármelyik pillanatba felcsavarodhatunk. Remegtem és már nem is mertem nézni. - Danien könyörgök lassíts! Nem bírom! Kérlek! - a végén már zokogtam, és Danien hirtelen realizálta mit is csinál. Lelassított és bűnbánó tekintettel nézett maga elé.

Mivel konkrétan száguldottunk így már majdnem a bejárati kapunál voltunk, mikor Danien lassított. Kinyitottam a szemem, és a gyomrom görcse enyhült, de a hányingerem nem. Ha nem sietek be a házba akkor...

A szám elé kaptam a kezem, még mindig az erdőben voltunk így bátorkodtam megszólalni.

- Danien állj meg! Kérlek. - kicsatoltam magam és mihelyt Danien megállt kiugrottam a kocsiból és a bokrok felé vettem az irányt.

- Mi... Sofia mi a baj? Basszus.... - csak ennyit hallottam és öklendezni kezdtem. A pia és a félelem megtette a hatását. Szerencsére össze volt kötve a hajam így nem kellett bajlódjak vele. Remegve adtam ki mindent magamból.

Nagyon nem így terveztem ezt az estét.