Nem nehéz szerintem kiegyezni abban, hogy a programozási kérdések gumikacsázásának az ad értelmet, ha a monológunk végén rá is találunk a keresett válaszokra. A mindennapi életről való gumikacsázás sikere viszont kicsit másképp mérhető. Elég gyakran előfordul ugyanis, hogy hiába minden igyekezetünk, nem tudjuk kimagyarázni magunkat egy gondból, ami úgyis rajtunk kívül eső tényezőkön múlik. Ekkor pedig már az is sikerként könyvelhető el, ha a kacsánk legalább egy új perspektívával segít előállni, ahonnan szemlélődve az egész helyzet jóval elviselhetőbbnek tűnhet.
Ettől fogva ezért rendszeresen igénybe vettem Boglárka segítségét, hátha vele találunk olyan nézőpontot, amiből Gilbert felvételi jelentkezését helyesnek – vagy legalábbis valamelyest elfogadhatónak – fogom látni. Néha arról győztem meg magam, hogy úgyse lenne jogom beleszólni az életébe, és végső soron neki is el kell követnie a maga hibáit. Néha arról, hogy nem viselkedhetek ilyen csapongóan, amikor pár hónapja még én fúrtam őt azzal kapcsolatban, miért nem akar egyetemre járni. Néha arról, talán mégis van igazságtartam abban, hogy olyasmivel kéne foglalkoznia, ami csak mérsékelten érdekli őt. De a legerősebb ellenérvem még mindig úgy szólt, hogy úgysem fogják felvenni őt Bostonba.
Tudom, mennyire ironikus volt épp nekem kinevezni ezt a legfőbb reménysugaramnak. De hát ebben az esetben se úgy fogalmaztam volna, hogy szurkoltam a bukásának. Inkább csak passzívan, egészen a gondolataim mélyén hittem benne, kábé úgy, ahogy az ember minden statisztikai képlet és káoszelmélet ismerete ellenére is hajlamos egy kicsit hinni a karmában meg ilyesmikben. Szerettem volna képzelni, hogy egy minimálisan is kompetens felvételi bizottság nem csak azt veszi észre, mennyire nívós ajánlóleveleket nyújtott be, vagy milyen irigylésre méltó választékossággal fogalmazta meg a motivációs esszéjét. Csak egy kicsit kell a dolgok mögé nézniük, hogy kiderüljön, ez a jelentkezés nem egy elhivatott matematikusjelölttől származik.
Hiszen fejből fújtam a statisztikákat az MIT-s túljelentkezéssel kapcsolatban. Tavaly is tizenkilencezer diák próbálkozott, akiknek alig nyolc százaléka jutott be végül az egyetemre. Ilyen számok mellett a komplett utólagos jelentkezés intézményét is csak valami üres formalitásból tarthatják fenn. Egy-egy jó összeköttetést sugalló ajánlólevél vagy elit gimnáziumnév persze meg tudja támogatni az ember felvételi esélyeit. De ennek ellenére is úgy gondoltam, önmagában ennyi nem lesz elég Gilbert sikeréhez. Az egyetem rá fog ismerni, hogy valójában büntetés volna három évre magukhoz láncolniuk őt, és megkímélik őt ennek a hibának az elkövetésétől.
Nem mondom, hogy ezerszázalékos érv volt. De ahhoz elégnek bizonyult, hogy őszintén segíthessek neki az utólagos jelentkezés feltöltésével, és el se játsszak a gondolattal, hogy bármilyen formában akadályozzam a döntését. Még arra se tettem közben megjegyzést, hogy az arcán közben nyoma se volt annak a kitörő lelkesedésnek, amit például az utolsó koncertjük előtt érzett. Hiszen úgyis csak egy következmények nélküli ballépés lesz az egészből. Utólag rá fogunk jönni, hogy csak valami önreflexíven büntető, önmagát szabotáló húzás volt, amivel tudat alatt azt a hibás tapasztalatát akarta megerősíteni, hogy úgyis kudarcot fog vallani mindenben – na, ilyesmi dumákat tudnék megfogalmazni, ha nem hánytam volna el a pszichológusi rendelő névjegykártyáját még valamikor decemberben, és nem terelném a szót azóta is, akárhányszor anyáék szóba hozzák a terápiám témáját.
Na persze ismertem az alku árnyoldalát is: ha Gilbert elutasító levelet fog kapni, ugyanolyan kétségbeejtő lesz megint nulláról kezdenünk az ötletelést arról, mi történjen velünk a nyár után. De hátha másodjára nekifutva már elő mer állni egy ötlettel, ami tényleg boldoggá tenné őt. Hátha most csak kihúzzuk a legrosszabb ötletet a listájáról, hogy azt követően tisztábban láthassunk minden más lehetőséget.
VOUS LISEZ
Egyébként, Boglárka ✓
Roman d'amour"- Maradhatunk így mindig? Csak feküdj itt mellettem és mesélj a könyveidről, és teljen el így az életünk, jó? - Tudom, hogy valójában te sem erre vágysz, te drága lány. Csak most elkeseredett vagy és szomorú, és kell egy kis idő, amíg visszatalálsz...
